Belgium egy olyan állama Európának, amely az Unión belül egyedülálló módon fele-fele arányban francia és holland nemzetiségű, így egyben a kultúrák összeolvadásának helyszíne is. Az Európai Unió székhelye és egyben Belgium fővárosa, Brüsszel éppen Vallónia és Flandria határvonalán helyezkedik el, mint  a két régió békés együttélésének szimbóluma. A legendák is éppen ennyire változatosak.

Ghent sárkánya

A Saint Bavon egyik oldalán, Ghent központjában emelkedik egy magas torony ötvenkettő harangjával, ahol a legendák szerint régen egy olyan sárkány lakott, amely korábban a szíriai Aleppóban  élt. Társaival ellentétben nem bizonyult veszélyesnek, ezért síró sárkánynak hívták. A keresztes hadjáratok halottjait siratta mindkét oldalon, legyen az flamand vagy szaracén. Ahová könnyei lehullottak, a talaj szokatlanul termékennyé vált és kihajtott belőle az akkor ritkaságnak számító virág, a tulipán. A városban élő jövendőmondó szerint amikor  a szaracénok és a keresztesek abbahagyják a harcokat, Bucculeon sárkány testének barna pikkelyei arany színűvé fognak változni. Így is lett, a háború végeztével Bucculeon örömében újjáéledt, aranyszínű sárkánnyá változott, majd messzire repült a szelek szárnyán, senki sem tudja merre.

A tündér és  a kígyók

Vallónia Belgium franciák lakta déli fele, amelyet keleten az Ardennek-hegység erdői öveznek.  A néphit által közvetített itt élő túlvilági lényeket a helyiek már nagyon megszerették. Kenyeret és vajat gyakran tettek ki lakásuk elé, hogy jó kapcsolatot tartsanak fenn ezekkel a varázslatos szomszédokkal.  Abban is hittek, hogy aki nem így cselekszik, a balszerencse mindig kísérteni fogja őt. Bármi is az igazság, az adakozás és jótétemény bizony szerencsét hoz egy házhoz, ha az nem előre megfontolt érdekből történik, hanem pusztán szeretetből. Az egyik tündérről azt mondták, hogy a hegy valamelyik árnyékos barlangjában lakik mélyen az erdőben fiával együtt. Nem világos az, hogy a fia  tündér vagy emberi gyermek. Miközben maga a tündér inkább a sötét lakhelyén maradt szívesen,  fia inkább kint érezte jól magát az emberek társaságában. Így ismerkedett meg az egyik lánnyal, akibe beleszeretett és az érzés kölcsönössé is vált. Azonban a lány apja már nem annyira örült kapcsolatuknak, lányát nem engedte a fiúhoz többé. A tündér nagyon felháborodott a fiát ért sérelem okán, büntetésként kígyókat küldött a gazda birtokára. Ezek a kígyók a tehenek összes tejét kiszopták. Végül a gazda megadta magát és bocsánatot kért a tündér fiától, ezután pedig ő elárulta hogyan szabadulhat meg a kígyóktól. Máglyákat kell gyújtania, amelyekbe majd minden kígyó bele fog mászni és elégnek a tűzben, viszont királynőjüket meg kell kímélni. A gazda így is tett, nagy tüzet gyújtott a réten, majd egyenként beledobálta a kígyókat oda a vasvilla segítségével.  De nem tudott ellenállni annak, hogy ne végezzen királynőjükkel is. Villám csapott le az égből egyenesen a gazdába,  aki élve megsült, végül kígyók ezrei lepték el a földeket. Azóta is átkozott ez a hely, ahol minden ott letelepedő ember meghal. Nem világos az sem, hogy mi történt a két szerelmessel mindezek után, de vélhetően immár akadályok nélkül boldogan éltek együtt.

A mágikus ló

Bayard egy nem mindennapi lónak számított, amely beszélni is tudott az emberekkel. Több legendában is megjelenik alakja, az egyik ilyen Rinaldo története. Maugris , aki korábban megszerezte magának  Bayard-ot, elárulta Rinaldo-nak, hogy egy varázslatos vadló jár az erdőben, amely valaha Amadis lovag tulajdonában volt, aki most brit földeken él. Csak olyan valaki szerezheti meg magának, aki rokonságban áll Amadis családjával és törzsével. Rinaldo ennek ellenére nem adta fel, végül megzabolázta a lovat úgy, hogy a földre teperte, megtörve ezzel a varázslatot. A ló ezután képes volt Rinaldo-t és három testvérét ( Aymon négy fia ) egyszerre hordozni a hátán. Nagy Károly is szerette volna magának a csodalovat, ezért erővel akarta megszerezni magának. Mivel az nem engedelmeskedett neki, elhatározta elpusztítja azt gazdájával együtt.  Egy nagy követ akasztott Rinaldo nyakába, majd a ló hátához kötötte őt. Ezután Bayard-ot a folyóba kényszerítették, az állat azonban patáival összetörte a követ és Rinaldo-val együtt a túlparton lévő erdőben eltűnt. Dinant városa mellett áll egy nagy szikla, amelyet állítólag Bayard tört ketté patáival. Több szobor, emlékhely, sőt évenként megrendezett felvonulások is őrzik a csodaló mitológiai emlékét napjainkban.

Brugge hattyúi

A középkori épületek, macskaköves sikátorok és  hidak mellett Brugge városa ismert  hattyúiról is, amelyek  a keskeny csatornákban úsznak. Pieter Lanchals I. Miksa német-római császár megbízható minisztereként vált ismertté. A császár és tanácsadója azonban nem volt népszerű  Flandria és Brabant területén, vagyis  a mai Belgiumban elsősorban az általuk kivetett súlyos adók miatt. Az 1488-as  lázadás során Miksát elfogták Brugge-ban, de Lanchals-nak sikerült elmenekülnie. Mindez nem tartott sokáig, mert rövid időn belül elkapták őt is, majd a császárt is fogva tartó tömlöcbe vetették.  Az uralkodót arra kényszerítették, hogy nézze végig barátja kínzását, majd lefejezését. Miután ez megtörtént, Lanchals fejét egy karóra tűzték.  A langhalzen holland nyelven hosszú nyakat jelent, Brugge hattyúi pedig a császárt mindig barátjára emlékeztették, ezért szabadulása után elrendelte azt, hogy gondozzák a csatornák madarait. 2014-ben zavart keltett a városban egy egzotikus fekete hattyú. A tanács úgy határozott, hogy el kell távolítani a többi madár közül, viszont a városlakók beadványokat nyújtottak be a határozat ellen. De Brugge egyetlen fekete hattyúja ugyanolyan titokzatos módon tűnt el, mint ahogyan megérkezett. Erre nézve háromféle híresztelés is megjelent  a sajtóban, azóta sem tudni melyik takarja az igazságot, hacsak nincs egy negyedik opció is: a madár maga hagyta el a csatornát, megkerült a tulajdonosa vagy éppen eltüntette titokban a városi tanács.

Mons angyalai

Az első világháború kezdeti éveiben zajlott le Mons városa mellett az a csata, amelyben a britek győztek végül a németek ellen. Az angol sajtó olyan cikkeket tett közzé, amelyek szerint egy természetfeletti erő segített nekik győzelmük elérésében. De valójában több túlvilági lény lehetett, ha igaz a történet, mivel több variáció  létezett. A mitológiai íjászoktól kezdve Szent Györgyig és a világító felhőig többféle indokkal magyarázták az esetet, de végül a leginkább elfogadottabb változat az angyalok lettek.  A háború után az eseményt továbbra is gyakran  emlegették, de kevés tényszerű bizonyítékkal támasztották alá annak hitelességét.  Az egyik katonai vezető nyilatkozata alapján a következő történt:  -Az Úr angyala fehér ruhában és lángoló karddal a kezében megállította a németek előrehaladását.

Az óriás

Druon Antigoon a legendák szerint Antwerpen városának óriása volt. A Scheldt folyón átívelő hídon kért vámot az utazóktól. Akik nem fizették meg neki ezt, azoknak levágta a kezeit és a folyóba dobta. Így ment ez egészen addig, amíg egy római katona, Brabo ugyanezzel a módszerrel végzett az óriással. Ezt  a jelenetet örökíti meg a városközpontban ma is álló szobor emlékeztetve arra minket, hogy Antwerpen nevének eredete idáig vezethető vissza, a kéz és a kopás szavak összetételéből.

A  vámpír szolgálatai

Nagyon sok flamand legenda szól azokról az emberekről, akik apró törpét birtokoltak.  Kinézete minden történetben változó, de a legtöbb szerint  fekete bőrrel, szarvakkal, vörös nyelvvel rendelkezik. Nevük itt Galgejongen, amely lefordítva az akasztófa gyermekét jelenti. Egy ilyen szörnyeteg nagy áldást jelentett a tulajdonos számára, mivel segítette őt a munkájában, vagyis helyette dolgozott.   Ezenkívül a tulajdonos fizikai képességei jelentősen megnövekedtek: a Galgejongen-nal rendelkező emberek a kezükkel járhattak, egyéb hasonló atlétikai trükköket könnyedén végrehajthattak és fizikailag is nagyon erősekké váltak. Rendszeresen pénzt és kincset is vitt gazdájának a szörny, amelyet másoktól lopott. Mivel apró volt, egyesek üvegben tartották, mások pedig magukkal vitték a zsebükben vagy egy kis dobozban. De mindez nem volt ingyen: vért kellett adni neki cserébe, így a Galgejongen tulajdonosát gyakran arról ismerték fel, hogy nyakán véres szívás nyomai látszódtak. Szintén kockázatosnak bizonyult tartása abból a szempontból, hogy a tulajdonosnak még halála előtt meg kellett szabadulnia tőle, különben a szörny megszerzi a lelkét. Ennek egy módja volt csupán, ha valaki más ellopta tőlük. A Galgejongen nagyon hasonlít a délkelet-ázsiai vámpírbabához, amelynek neve náluk toyol.

A víziszörny

A water-duivel holland szó szerint azt jelenti, hogy  vízi ördög, de kinrooi néven is ismert. Állítólag a Maas folyóban élő vízi lényekről azt állítják, hogy ezek  humanoidok  fekete bőrrel és  fejükből kiálló szarvakkal. Szent János napján, július 24-én ezek a szörnyek veszélyesebbek, mint általában. Kimásznak a vízből, hogy embereket raboljanak el, akiket majd a víz alatt megölnek. Ugyanez történt akkor is, ha valaki belenézett egy kútba. Néha fémláncokat is hordtak, hogy azzal meg tudják kötözni az embereket. A megfigyelések alapján nagy sereg macska követte őket.  Az egyik történetben a főszereplőt nem kevesebb, mint hatvan macska üldözte egészen addig, amíg le nem vágta egyikük mancsát. Másnap reggel azt vették észre a falusiak, hogy az egyik nő kéz nélkül maradt. Brugge egyik legendája  Marieke történetét mondja el. A lány egy Claes nevű énekesbe lett szerelmes, aki városról városra járt népszerűsítve szerzeményeit és dalait, így kevés időt tölthetett szerelmével. Ezt ajándékokkal próbálta ellensúlyozni, egy napon achátból készült ékszert ajándékozott Marieke-nek, amelyet a lány féltve őrzött. Minden alkalommal, amikor ránézett az ékszerre, Claes-re gondolt. A háza melletti rakparton egy gonosz Kinrooi élt, amely a szép lányt irigyelte, ezért egy alkalommal átalakította magát arany színű madárrá.  Ennek bőrébe bújva  a gonosz kitartóan figyelte Marieke-t, majd végül megkérdezte tőle, hogy mit tenne meg annak érdekében, ha szeretője  nem lenne távol mindig tőle. A lány azt válaszolta erre, hogy bármit. A  madár ezután arra kérte őt, hogy pontban éjfélkor menjen a gracht (vízi csatorna) szélére, mert Claes ott lesz. Marieke gyanút fogott ugyan, de vágya erősebb volt ennél, ezért végül elment a találkozóra. A Kinrooi éjfélkor előmászott a vízből, majd kiszívta a lány összes vérét. Itt talált rá később Claes, aki bánatában meghalt a helyszínen.

Belga csokoládé

A praliné a belga csokoládégyártás találmánya, ami durván fogalmazva csokoládéval beborított édességet jelent.  Nem korlátozódik a hagyományos praliné töltelékeire, ezért gyakran tartalmaznak dióféléket, marcipánt, sózott karamellát, kávét, alkoholt és likőröket, cseresznyét. Gyakran stilizált dobozokban, ajándékdoboz formájában értékesítik.  A truffle szintén híres belga találmány, amely ugyanúgy népszerű világszerte. Kifejezetten szarvasgomba-alakúra tervezték meg ezt jelképezve díszített formában. Ostyákat is tartalmaz, valamint a ganache-t, ami egyfajta bevonat emúlzió felhasználásával, ezért hűtést igényel  több napos használat után. De mi a titok, miért kedvelik ennyire a belga csokoládét ?  Elsősorban természetesen annak alapanyaga, a kakaó.  100% -ban eredeti kakaóvajat használnak termékeikben. Több mint egy évtized telt el azóta, hogy az Európai Unió megengedte a csokoládégyártóknak, hogy a kakaóvaj mellett a csokoládéban  növényi zsírokat is felhasználjanak. Ez a hozzáadott összetevő közismert módon csökkenti az általános minőséget és ízt. A másik fontos tényező ellenben éppen fokozza ezeket, ami nem más, mint  a gyári eljárást helyettesítő kézzel készített csokoládé.  A titkos összetevők sem merülhetnek feledésbe, amelyekről nem beszélnek  a gyártók.

Brüsszel városi legendái

A Manneken Pis, vagyis a vizelő kisfiú a főváros egyik leghíresebb szimbóluma. Legendája a régmúltba vezethető vissza, amikor a Ransbeke-i csatában a csupán kétéves  várúr, III. Godfrey, Leuven hercege egy fán tartózkodott kosárban rejtőzve, ahonnan rávizelt az ellenségre, így ők elveszítették a csatát. Kevésbé ismert, de nem messze innen a Nagy tértől (Grand Place) áll a  Jeanneke Pis, amely a fiú szobrának lány változata. De más modernebb legendák is szárnyra keltek a fővárosban. Az 1980-as években a brüsszeli  Annéessens metróállomás rossz hírnevet szerzett magának. Azt mondták, hogy az embereket késő este kloroformmal elaltatták itt, hogy szerveiket később el tudják adni. A túlélőknek csak az egyik veséjüket szedték ki. A városban zajló erőszak és a támadók ( szinte mindig férfiak ) tehát a Brüsszelben zajló városi legendák fő témái. A nők kényszerprostitúció céljából történő elrablásának történetei az erkölcsi normák enyhítését követően csökkentek, ezt a szervkereskedelem és a gyermekrablás váltotta fel. Az új technológiák szintén aggodalomra adtak okot: az 1990-es évek végén az egyetem egyik hallgatójának karját egy új automatikus élelmiszer- adagoló gép szakította le a campus mellett.  Ugyancsak városi legendának számított az a híresztelés is, hogy egy titkár megsebesült kezében, a bőre alatt pókok fejlődtek.