Egyiptom legkülönlegesebb remekművei a Kairó külvárosa melletti piramisok, amelyek valójában síremlékek. Úgy tűnik elsőre azok számára, akik élőben látják, mintha a sivatagból nőnének ki. Nehéz elképzelni azt, hogy ókori alkotások, melyeket emberek építettek akkor, amikor még nem voltak modern építési gépek. A három piramis közül a legnagyobb közel 150 méter magasságával az akkori világ legmagasabb épületének számított, ez Kheopsz fáraó síremléke.

A tudósok kiszámították, hogy a Kheopsz-piramis 2 300 000 simára csiszolt mészkőtömbből áll és ezeknek a blokkoknak mindegyike több mint két tonna. A mészkő gondosan vágott és csiszolt tömbjei annyira ügyesen illeszkedtek egymáshoz, hogy lehetetlen volt egy vékony kést vagy pengét beilleszteni a két kő közötti résbe. Egyes tudósok szerint az oldat  összetevői idegen eredetűek, ugyanis annyira tartós volt, hogy még egy tű sem haladt át a blokkok között. Noha az idő múlásával kissé megváltoztatta tulajdonságait, továbbra is megbízhatóan tartja a piramisok szerkezetét.  Hérodotosz története szerint a kőtömbök felfelé húzása érdekében ferde töltést építettek, amelyet később kiegyenlítettek. 2013-ban a kutatók felfedezték a bolygó egyik legértékesebb tárgyát a Vörös-tenger Wadi al-Jaraf kikötője közelében egy barlangban. Ez Merer naplója, amely valójában  papiruszra írt hieroglifák, amelyek ismertetik a piramisok építésének menetét. A kőtömböket úgy szállították, hogy azokat hajóra vitték, majd kötelekkel cölöpökre húzták, hogy ezáltal megkönnyítsék azok szállítását a szárazföldön

  Az egyik  elmélet szerint  az összes piramis legyen az akár Egyiptomban, Szudánban vagy Amerikában egyfajta erőművek, amelyek energiát és elektromágneses rezgéseket hoznak létre. Ezek a piramisból származó rezgések lehetővé teszik az emberek, tárgyak vagy a gondolatok átvitelét egyik dimenzióból a másikba Egyesek abban hisznek, hogy Kheposz, Khephrén és Menkauré piramisai  időgépként szolgálnak, amely képes a fizika törvényeinek megsértésére.  A legendákban II. Rameszesz fáraó sok helyen úgy jelenik meg, mint a túlvilág istenének, Ozirisznek a leszármazottja, így részben ember és részben isten. Kheopsz fáraó piramisát alaposan feltárták, de nincs bizonyíték arra,  hogy magában rejt egy olyan eszközt, amely hozzáférést biztosít más időhöz vagy helyhez. Ehelyett a tudósok és a régészek sok piramisban találtak bizonyítékokat temetkezési tárgyakról és múmiákról. A nagy piramisokban azonban a  király kamrájában felfedezett szarkofágban nem találtak holttestet,  amelynek oka minden bizonnyal a fosztogatás. Viszont a KGB, az orosz titkosszolgálat állítólag  talált valamit itt, ami nem földi eredetű volt. Az orosz maffia közvetítésével előkerült szemcsés videó egy dokumentumfilmben található, amelyben találnak egy körülbelül Kr.e . 10 000-ből származó földönkívüli tetemet. Az Isis projekt ,amely állítólag az 1960-as években zajlott, az egyiptomi műtárgyak és építmények felkutatására irányult. A jelentés a következőképpen szól: A fal melletti részek ellenőrzése során furcsa érzés kerített hatalmába minket, mintha egy mágneses energia kelt volna életre a kőből, amely minket visszafelé tolt. A szarkofág megnyitásakor a legmagasabb szintű biztonsági fokozat volt hatályban, ezután pedig megtaláltuk a testet, amelyet elszállítottunk innen Oroszországba.

A fénysebesség másodpercenként 299 792 458 méter, amely pontosan megegyezik a Nagy Piramis földrajzi koordinátáival ( 29,9792458 ° észak ). A mészkőtömböket rejtélyes kompozíció köti össze, amelynek összetevőit a mai napig nem határozták meg teljesen. . A gúla kerülete két magassággal elosztva a pí számot eredményezi. Ezenkívül úgy épültek meg, hogy a belső hőmérséklet mindig +20 ° maradjon az időjárási körülményektől függetlenül. További furcsa körülmények is előfordulnak a belső terekben: a kopott ékszerek csillogása helyreáll, a víz megszabadul szennyeződéseitől, a hús mumifikálódik és dehidratált állapotba kerül,  a tej nem savanyodik meg, a növények bent gyorsabban nőnek, a vágások és sérülések gyorsabban gyógyulnak, a fejfájás és fogfájás is megszűnik. További elméletek születtek a piramisok rejtélyeinek megfejtése érdekében, az egyik az 1980-as években fogalmazódott meg Robert Bauval révén, aki rámutatott arra, hogy a három nagy piramis elrendezése az Orion csillagképen alapul. Az elmélet a Kheopsz-piramisban felfedezett két keskeny járatok nyomán alakult ki, amelyek a fáraó sírkamrájától a piramis faláig terjednek minden irányban. De nem világos, hogy a halottaknak miért kellene hozzáférniük az oxigénhez, azonban meglehet ezek az alagutak a menny felé vezető utakként szolgáltak vagy pedig arra, hogy fontos csillagképekre rávilágítsanak. Az egyik  a Sarkcsillag felé  irányul, a másik pedig az Orionra mutat.  Mindkét csillag nagyon fontos az egyiptomi mitológiában és kultúrában. A Sarkcsillagot elpusztíthatatlannak nevezték, ugyanis a fáraó abba a világba jut halála után, ahol a megsemmisíthetetlen csillagok vannak. Nemrég 2020-ban brit tudósok egy robotot indítottak útnak ezekben az aknákban, amely feltérképezte azokat. Az egyik járat végén szándékosan egy követ helyeztek el, amely egy kis kamrát próbált eltakarni, amelyet hieroglifák díszítettek. Azonban a második akadályt a robot nem tudta átlépni, viszont az addig elkészült videókat eljuttatta a  kutatóknak. Az új fejlemények tehát azt bizonyítják egyelőre, hogy nem vagy nem kifejezetten szellőzőnyílásként szolgálnak az alagutak, amelyek mindegyikét még nem tárták fel vagy nem hozták nyilvánosságra.

A piramisok őrzője egy mitológiai alak, amely oroszlántestű és emberfejű szörny. A szfinxet valójában az mentette meg a teljes pusztulástól, hogy nagyrészt  a sivatag homokja borította be. Évezredek óta különféle kísérletek történtek  helyreállítására, kezdve  Kr. E. 1400 körül IV. Tuthmosis fáraóval. (Bővebben a Herceg és a szfinx című cikkben). Miután elaludt a szfinx árnyékában vadászat közben, álmában megjelent előtte  a valódi szfinx, amely megígérte neki, hogy Egyiptom királyává teszi abban az esetben, ha kiszabadítja képmását a sivatagból. Különös módon ezt a történetet leírva a helyszínen találták meg a szfinx mancsai mellett gránitba vésve. A szobor egyik fő furcsasága, hogy a fej aránytalan a testével. A Wadjet-szem, vagyis a Napisten szeme a szfinx alakjában is megnyilvánult (a szfinx szeme), amelyet sokszor piramis vesz körül az ábrázolásokon. Ez a szimbólum  a védelmet és az erőt  jelenti,  a szfinx pedig valójában a piramisok őrzőjeként emelkedik.  Robert Bauval Bauval kidolgozott egy bonyolult elméletet, miszerint a szfinx és a szomszédos piramisok  alkotnak valamiféle csillagászati térképet, amely az Orion csillagképhez kapcsolódik. 1995-ben a közeli parkolót felújító munkavállalók alagutak és útvonalak sorozatát fedezték fel, amelyek közül kettő tovább halad a szfinx közelében. A kutatók később üreges, mesterséges módon kialakított terek vagy kamrák formájában találtak rendellenességeket néhány méterre a talaj alatt a szfinx mindkét oldalán. További vizsgálatokat azonban nem engedélyeztek, hirtelen mindent leállítottak. Helyreállítását ellenben finanszírozzák, eddig több mint 2000 mészkőtömböt adtak a szerkezethez, vegyszerekkel is próbálkoztak, de a helyreállítási folyamat sajnos így is sikertelen maradt. Reméljük az emlékművet sikerül megőrizni minél eredetibb formájában a jövő nemzedékei számára.