Egy emberi lény fizikailag akkor jelenik meg először a világon, amikor az anya egyik petesejtje és az apa spermája találkoznak, a megtermékenyített petesejt 95 %-át víz alkotja, aztán a kifejlett ember testének 70 %-át fogja képezni. A Földet ugyanennyi arányban borítja víz, de a magas hegyek gleccserei és a felhők is ebből állnak.

 Masaru Emoto Japánban sokat kutatta kísérleti céllal a vízmintákat. Egyazon mintából származó vizet száz darab Petri csészébe csepegtetett, majd két óráig lehűtötte azokat. Ezután a kristályokat mikroszkóp alá helyezve különböző nagyításokban lefotózta azokat. Mindegyiknél a rácsos kristályszerkezetet lehetett megfigyelni, habár egyik sem volt teljesen azonos a másikkal. Mivel a havat több környezeti hatás formálja, nincs két egyforma hókristály. Ezek a kristályképek a víz különböző arcait mutatták meg, ami megpróbál tiszta lenni, ha szennyeződéseket tartalmaz. A víz ugyanis eredetileg teljesen természetes és megvan a saját ereje az öntisztuláshoz. Például amikor az esővíz a talajba szivárog, átszűrődik azon, majd földalatti vízfolyás részévé válik. Akkor is megtisztul, amikor a folyókból és a tavakból elpárologva az égen felhő lesz belőle. A gleccserek jegeit tanulmányozva különböző helyeken a kutatók  sok titokra fényt derítettek már. Egy antarktiszi felfedezőút alkalmával elhozott jégkristály korát 370 000 évesre becsülték, amely egy nagyon rendezett és tökéletes kristályformát mutatott. Mégsem volt annyira szép, mint néhány mai természetes forrásvíz kristálya. Ez azt jelenti, hogy korunk természetes vize minden bizonnyal tisztább, mint több százezer évvel ezelőtt. A kanadai Columbia-hegységből származó jégkristály  hatszögletű formát mutatott, közepén egy nagy lyukkal. Az Új-Zélandról hozott minta szintén hatszögletű eredményt mutatott, de  a kristály közepén a lyuk helyett egy kiemelkedés látható. 

Feltehetjük a kérdést, hogyan nyilvánul meg a víz a különböző hanghatások által. A kemény metál zenére a kristály eredeti jól formált hatszögletű képe teljesen darabokra hullt, így negatívan reagált erre. Egy népdal zenéjére ellenben felvette kristály formáját, majd egy másik gyógyítónak tulajdonított népdalra még szebb formát mutatott. A slágerlistákon népszerű együttes  dalaira ellenben nem minden esetben nyilvánult meg pozitív formában a víz kristályszerkezete, amely teljesen összetört, egy kisebb négyzet maradt meg  csupán belőle. Egy másik kísérlet alatt főtt rizst tettek két különböző befőttes üvegbe, amely korábban ugyanabban az edényben párolgott és készült el. Az egyik előtt csupán kedves, míg  a másiknál mindig szitkozódó szavakat mondtak egy hónapig. A rossz szavak hatására az üvegben lévő rizs megrohadt, szaga nagyon büdös lett, viszont a másik egyáltalán nem romlott meg és színe is csupán sárgás lett a fekete helyett, ezalatt megerjedt és maláta rizs aromát árasztott. Sok ember megcsinálta ugyanezt  a kísérletet, ők is mind ugyanezt az eredményt kapták. A mikrobák olyanok mint mi normál esetben: ha megdicsérik őket keményen dolgoznk, de lusták lesznek akkor, ha rosszul bánnak velük. A vízzel is végeztek egy hasonló kísérletet, ezúttal is két befőttes üvegbe ugyannabból a közegből származó vizet öntöttek. Egyik üveg falára ráragasztották a köszönöm szót, a másikra pedig az idióta kifejezést. Másnap  lefagyasztották, majd lefényképezték a kialakult kristályokat. A két minta feltűnő különbségeket mutatott, a csúnya szavak mindegyikére szétesett a víz kristályszerkezete, a megöllek szó hatására pedig eltorzult. Félelmetes, hogy egy olyan világban létezünk, ahol felelőtlenül használnak ilyen kifejezéseket. Az ember lelke ugyanis a szeretet és megbecsülés által nyilvánul meg, amelynek megtapasztalása vagy átadása esetén a testünkben lévő víz szép formát vesz fel. A szeretet érzését megtapasztaló vízkristály csiszolt gyémánt alakzatot mutatott. Az a víz, amelynek cseresznyevirágok képét mutatták meg, egy olyan szerkezetet ábrázolt, amely hasonló a cseresznyefa virágához, de megőrizte hatszögű formáját a hatás-reakció jelenségét érvényesítve.

Amint tudjuk, minden anyag atomokból áll, az pedig elektronokból és atommagból.  Mivel az elektronok negatív töltésűek és az atommag pozitív, az előbbiek ultra magas sebességgel keringnek a mag körül, közben egyedi halvány rezgőhullámokat bocsátanak ki, amelynek neve HADO. Ez a mozgás egy mintát formáz meg, amelyből nincs két egyforma. Ez lehet az, amit a modern tudomány káosznak nevez. A megfigyelők lelkivilágának megfelelően ezek megváltoznak aszerint, ahogyan az illető látja a dolgokat. Emiatt van az, hogy az anyag eredete az emberek lelkén múlik. A HADO  a láthatatlan energia legkisebb egysége, amely jelen van a hang és az elektromosság jelenségénél is. A rezonanciával működő energiaátvitelt használják a távkészülékeknél, rádióknál és mobiltelefonoknál. A víz kiértékelése vízkristály fotók által egy olyan új megközelítés, amely a tudományos elemzési módszerekhez képest más alapokból indul ki. Egyre több téma vetődik fel és egyik kérdés jön a másik után. A víz származása egy rejtély továbbra is. Az űrkutatás fejlődésével megtudhattuk, hogy a Mars bolygón is jelen van a sarkoknál és egyes bolygók holdjain. Így a víz minden bizonnyal nem földi eredetű, hanem az űrből jött. Továbbá az eső az űrből tartalmazhatott olyan szerves anyagot, amelyből létrejött a földi élet.  Ha a víz forrása a világűr, akkor nem csoda, hogy rejtélyét a földi tudomány ismereteivel nem tudjuk megválaszolni. Az emberek számára a világegyetem ugyanis túl nagy és elképzelhetetlen dolgokkal teli. Ha a vizet jobban megismernénk, akkor többet érthetnénk meg  a világűr titkaiból is.

A legrégebbi mítoszok és legendák is segíthetnek ebben, mert legtöbbjük azt állítja, hogy a víz létezett leghamarabb, mint teremtő erő. India legrégebbi fennmaradt szöveggyűjteménye, a Rig-Véda szerint kezdetben az egész világ egy felismerhetetlen sós óceán volt, amelynek neve salila.  Ezt a kifejezést a későbbi védikus szövegek gyakran megismétlik a mitikus képlettel: Kezdetben csak a sós óceán volt. A mezopotámiai mitológia babilóniai formájában némileg eltér: volt sós víz és édes víz is, amelyek összekeveredve hozták létre az isteneket. Az ókori maja mitológia, amint azt a XVI. századi  Popol Vuh feljegyzi , ugyanezt a koncepciót tükrözi: Csak az égbolt van egyedüL, csak a tenger van az egész égbolt alatt. Bármi is van, az egyszerűen nincs ott: csak az összevont víz,  a nyugodt tenger.  A héber Biblia első fejezete szerint: Kezdetben az istenek  teremtették az eget és a földet és az istenek lelke, a ruah  lebegett a víz felett. A többes szám nem elírás, mert  az elohim szó   egyértelműen többes szám, bár ezt a szokásos keresztény fordítások figyelmen kívül hagyják (vagy elmagyarázzák). A keresztény Biblia ezt így módosította: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet, Isten lelke mozgott a vizek felszínén. A kaliforniai Maidu indiánok legendái a szibériai mitológiában is előforduló motívumokat alkalmazva ezt állítják: Kezdetben minden sötét volt,  mindenhol csak víz létezett. Jött egy tutaj lebegve, amelyen két ember hajózott. Az ősóceán (vagy űr) kezdeti szakaszát olyan szakaszok követik, amelyek a lakható világ és végül az első emberek kialakulásához vezettek. A szubszaharai (Szaharától délre eső) Afrika és Ausztrália mítoszai  eltérnek az említettektől, mivel elsősorban az emberek eredetét hangsúlyozzák ki, nem a világét.  Az angolai Luanda körzetében népszerű boshongo vallás tanaiban azonban a víz teremtő elem: Kezdetben a sötétben nem volt más, csak víz.  Bumba egyedül volt, majd kihányta a Napot.