Kazah monda

 Élt egyszer egy kán, akinek neve Altyn-Bél volt, az ő egyetlen fiát Kaisyly-nak hívták. Egyszer aztán leánya is született, amely nagyon szép volt, ezért a kán így szólt: -Ne mutassátok ember fiának a leányt, hogy ne lássa meg őt soha emberi szem, ezért a föld alatt kell felnevelnünk! Magához hívatott egy öregasszonyt, annak évente száz dilla fizetést adott a nevelésért cserébe. Az öregasszony azonban egy sötét vasházba vitte a gyermeket. Idővel szép lánnyá sérdült. Amikor megkérdezte az öregasszonyt arról, hogy hová megy el minden nap, ő ezt felelte: -A mi házunkon kívül létezik egy napfényes világ is, ahol a te szüleid élnek! -Nem árulom el senkinek, de mutasd meg nekem ezt a napfényes világot! -Jól van, ha nem mondod el senkinek majd, megmutatom neked! Amint kivitte és meglátta a napfényes világot a leány, elszédült és elvesztette az eszméletét. Ráesett az Isten szeme, ezáltal áldott állapotba került. Az öregasszony ezután elmondta a fejedelem feleségének, ami nemrég történt a lánnyal. -Ha más bűn nem terheli a lelkiismeretedet, akkor vállalom a felelősséget a fejedelem előtt! -mondta erre a fejedelem felesége, így elmondta férjének is mindezt. -Leányod az Isten parancsára került áldott állapotba! -Ha így van, akkor meg kell halnia! -mondta erre a fejedelem. De az asszony nem értett vele egyet: -Rossz híred származhat abból, ha azt beszélik majd, hogy a fejedelem megölte a tulajdon leányát! A fejedelem rövid ideig gondolkodott, végül beleegyezett abba, hogy a lány életben maradhat, viszont el kell mennie. A királynő bezárta a lányt egy aranyládába, tett bele ételt-italt elegendőt, majd lecsukta a fedelet és rábízta a tenger hullámaira.

A hullámok egy távoli országba sodorták a ládát arra a helyre, ahol akkor éppen Domdagul Sokur és Toktagul Mergén vadásztak. Az utóbbi vette észre először a ládát: -Valami fényes úszik a hullámok hátán. Ha isten is úgy akarja, kifogjuk. Válassz, mi legyen a tiéd: ami kívül vagy ami belól van, ugyanis aranyból van ez a láda. -A ládát választom! -felelte erre Domdagul Sokur. -Akkor legyen az enyém az, ami belül van! -mondta Toktagul Mergen. Ekkor zsinórt sodortak selyemből és a zsinór végét egy nyílhoz kötözték. Toktagul Mergen kilőtte a nyilat, amely végül a ládába fúródott. Így aztán können a parthoz tudták húzni, majd kiemelték a vízből. Amikor meglátták benne a lányt, mindketten önkívületi állapotba estek. -Ki vagy te leány és mit vétettél, hogy a ládába zártak ? -kérdezték azután, hogy magukhoz tértek első ámulatukból. -Altyn-Bél kán leánya vagyok, akit egy sötét házban neveltek fel. Isten parancsára kerültem áldott állapotba, ezért apám meg akart öletni, de anyámat nem vitte rá a lélek. Mondta erre Toktagul Mergen: -Feleségül akarlak venni, elfogadsz-e engem uradnak ? -Elfogadlak! -felelte a lány, ha világra hozhatom a gyermekemet! Amikor eljött annak ideje, megszületett a gyermek, ekkor Toktagul Mergen feleségül vette Altyn-Bél leányát. Mivel nem akartak a pusztában élni, bementek a városba a nép közé. A gyermeket Dzsingisznek hívták az emberek, aki a nép körében nőtt fel. Ebben az időben történt, hogy meghalt Bukhara fejedelme, aki nem hagyott hátra gyermeket. Az emberek így szóltak egymáshoz:  -Itt van Dzsingisz, aki arról híres mindenfelé, hogy igazságos és bátor. Aztán megválasztották őt fejedelemnek, akiben nem csalódtak, mert Dzsingisz senki ellen nem követett el igazságtalanságot,  a jurta békében élt alatta, a nép körében sem fordult elő bűnözés. De Toktagul Mergen-nek lett másik három fia is, akiket Dzsingisz anyja szült. Miután felnőttek, elégedetlenkedtek sorsukban, mert maguknak tulajdonították jogilag a hatalmat, ugyanis Dzsingisznek még apja sem volt. Egyre többen adtak nekik igazat, ezért Dzsingisznek menekülnie kellett. Amikor anyja megkérdezte merre fog menekülni, ezt válaszolta: -Szeretnék felfelé menni a vízen, amelyiken a ládánk is úszott és felkeresném azt a helyet, ahol apám lakik. De neked mindenképpen tudtodra adom azt, hogy élek vagy nem, ezért a vízbe madártollakat fogok dobni, amelyeket idáig fognak sodorni a hullámok. Ha nem úsznak a vízen, tudd meg abból, hogy meghaltam! Így megmenekült Dzsingisz ellenségei elől, majd ment felfelé a a folyó mentén egészen addig, ahol nagyapja élt. Mivel nem tudott átkelni a nagy folyón, letelepedett annak partján. Amíg ott lakott, eljárt vadászni, a vadak bőréből sátrat készített magának, a madarak tollait pedig  ahullámokba dobta, amelyek elúsztak anyja szeme előtt. 

Azóta, hogy Dzsingisz elment a városból, az emberek uralkodó nélkül maradtak. Végül megválasztották ugyanannak az anyának a másik gyermekét, mégpedig Bergöltöi-t. Uralkodása alatt elszaporodtak a tolvajok, a rablók és a hazug emberek, nem adott senki már a fejedelem szavára, mert ő sem volt igazságos. A hamarosan összeülő tanács tagjai kimondták a következőket: - A mi fejedelmünk hitvány és nem képes a népet kormányozni. Amikor Dzsingisz kán volt a fejedelmünk, nem volt a jurtánkban elnyomás, népünk szaporodott. Börgöltöi nem alkalmas arra, hogy a fejedelmünk legyen, ezért meg kell keresnünk Dzsingiszt! A fiú anyja miután hallotta ezt, elárulta nekik a titkot és azt is, hogy fia szép szóval szívesen vissza fog térni közéjük, de erőszakkal nem. A nép kijelölt tagjai ezután útra keltek,egészen addig vándoroltak, amíg megérkeztek oda, ahol ő élt a nagy folyó partján, amelynek neve Irtys. Meglátták itt állatbőrökből készített sátrát és a magasan felhalmozott madártollakat. Dzsingisz egymaga bánt el velük, habár huszönöten voltak ellene, így erőszakkal nem tudták őt visszavinni. De mivel a megbocsájtás is erényei közé tartozott, visszatért népéhez. A két megmaradt testvér azonban nem fogadta el őt továbbra is fejedelmként, ezért bizonyságot kellett tenni arra, melyikük a legalkalmasabb az uralkodásra. Börgöltöi-t korábban kivégezték, mert uralkodása alatt eluralkodott a káosz. Anyjuk kihirdette a próba célját és lebonyolításának menetét: -Akinek íja a Nap sugaráról nem esik le, azt Isten akarata értelmében uralkodónkká fogjuk választani! Toktagul Mergen fiainak íjai a földre estek, de Dzsingiszét megtartotta a napsugár, bár nem volt alatta semmi támaszték, fölötte semmilyen akasztó. Anya ezután felkiáltott, hogy az egész nép meghallja: -Nézzétek, ő Isten parancsára lett az én gyermekem, ugyancsak az ő parancsára tartja meg a Nap sugara is az íjat, őt válasszátok fejedelemmé! Ha a másik két fiam bántani akarja őt, öljétek meg őket! Dzsingisz ismét fejedelem lett, három fia és egy lánya született. Miután híre ment annak, hogy mennyire kiváló fejedelem, követt érkezett Bizáncból, aki egyik fiát arra kérte meg, hogy legyen uralkodójuk. Így aztán Dzsingisz Bizáncnak adta egyik gyermekét. Ugyanígy Krímből és az arab kaliátusból is érkezett egy-egy követ, amelyek ugyanaezt kérték, Dzsingisz másik két fia pedig ott lett uralkodó. Oroszországból is érkeztek emberek, viszont a fejedelemnek már nem volt több fia, ezért lányát adta nekik, akit el is fogadtak az oroszok és fejedelmükké tették. Dzsingisz halála után nem került hatalomra más igazságos fejedelem, mert három fia három nagy birodalomnak lett az uralkodója. A kazahok számára senki sem maradt, csak a két hitvány féltestvér leszármazottai.

Továbbra is nyitott kérdés, hogy ki Dzsingisz  a történetben. Egyesek azzal érvelnk, hogy a nagy mongol hódító kazah volt valójában származásban.  Apja, Jeszugej a Kiyad vagy Kiyat kazah klán főnöke volt, őt pedig eredetileg Temüdzsinnek hívták, ami kovácsot jelent. Az viszont biztos, hogy Dzsingisz a mongolok uralkodójaként hódította meg az eddigi legnagyobb kiterjedésű birodalmat Kínától Kelet-Európáig. Dzsingisz kán, vagyis az egyetemes uralkodó a XIII. század elején a modern Kazahsztán területét is beépítette birodalmába.