Új-Guinea szigetén Indonézia és Pápua Új-Guinea osztozik. Talán ez bolygónk leginkább felderítetlen része, ahol a civilizáció hatásai alig érvényesülnek. Ezen a szigeten él a legváltozatosabb etnikumú lakosság, egy országon belül itt beszélik a legtöbb különböző nyelvet, vagyis körülbelül 850-et. A lakosság így rendkívül heterogén, több mint hétszáz különböző törzs él az országban.  A mítoszaik is nagyon furcsák lehetnek számunkra, közülük most a huli nép legendáit vizsgáljuk meg.

Tia Nangumel, a női teremtő lény a vízből érkezett, majd megalkotta a  yagua páfrányt,  a nádat és a dangi nevű vörös füvet. Elhelyezte helyükre az eget és a hegyeket. Az összes huli  első őse az általa teremtett ember,  Helahuli volt, akinek öt fiúgyermeke lett: Huli, Obene, Duna, Duguba és Hewa.  Mindannyian egy házban laktak Dalu Bepenete-ben. Egy nap, amikor elmentek dolgozni a kertbe, előtte utasították a legfiatalabb testvért, Duguba-t arra, hogy távollétük idején  főzzön ételt otthon. Miközben Duguba ételt keresett, az egyik bokor mellett talált egy gombát. A gombát becsomagolta egy kisebb levéllel, majd magával vitte. Az egyik  fa tetején  madár énekelt, amelynek hangját Duguba értette is, ugyanis ekkor még minden ember tudott beszélni az állatokkal.  A madár azt énekelte, hogy finom, közben megismételte  a szót egymás után többször is.  Duguba megkérte a kismadarat, hogy adjon neki egy keveset abból, ami olyan finom, hogy ő is ehessen belőle. A madár  egy darab emberi ujjat adott oda neki, amitől Duguba először nagyon megijedt, majd ezt is  egy kis levéllel összekötötte, mint a gombát, aztán mindkettőt hazavitte. Tüzet rakott, hogy megfőzze a szerzett  dolgokat, de mivel nem volt otthon víz, hoznia kellett a folyóból. Amire visszatért, már mindegyik testvére otthon volt. A tűzre pillantva látta, hogy sok étel rejtőzött a hamuban. Duguba azt hitte, hogy a testvérek mindegyike maga főzte meg az ételét, ezért elszégyellte magát. Később rájött arra, hogy a gomba megnőtt a hamuban, majd átváltozott emberré. A második testvér, Hewa nagyon éhes lett, ezért elkezdte enni a megfőtt férfit.  Ezután elmenekült a Kutuba-tó környékére, hogy soha többé ne térjen vissza onnan, ugyanis nagyon szégyellte magát.  Miután meghalt,  Duguba letépte karjának egy részét és megette azt, testvére húsa ekkor nagyon ízlett neki. Azóta Hewa leszármazottai  megeszik  Duguba leszármazottait. Ez az oka annak, hogy a két törzs emberevő, a másik három törzs pedig megkapta az összes jó földet, majd elüldözte a másik kettőt a Kutubu-tó és a Bosavi-hegy területére. 

Kezdetben mindenki vidéken élt, ahogyan most is. Egy nap, amikor a nők a tűz körül ültek a házukban, nagy zajra lettek figyelmesek. Nagyon megijedtek, kiszaladtak a házból, hogy figyelmeztessék a férfiakat. De már késő volt, mert  az áradás elkezdődött.  A víz úgy ömlött ki a földből, mint egy folyó. Gyorsan csatlakozott más újonnan keletkezett folyókhoz, nemsokára  minden alacsonyan fekvő terület víz alá került.  Ezután pedig a hegyek is, így mindenki megfulladt. Manapság, amikor a nők a földben ásnak gyakran találnak  kőbaltákat hamuval beborítva. Ezek a tárgyak az özönvízben elpusztult emberekhez tartoztak egykor. A pusztítás után a Nap leszállt a földre, ahol  még nem látott sehol embereket. Csinált egy kis agyagfigurát,  amelyet a földön hagyott, aztán  elment. Másnap reggel visszajött és talált ott egy férfit, akitől ezt kérdezte: -Ki vagy és honnan jöttél? A férfi azt válaszolta, hogy mindig ott volt, mert ez az ő helye. A Nap erre azt felelte neki: -Nem voltál itt, amikor tegnap jöttem ! Miközben beszélgettek, a Nap agyagból egy női modellt készített, azt is a  földre tette. Amikor reggel visszajött,  talált ott egy nőt a férfival. Idővel a nőnek gyermeke született,  ebben a pillanatban ismét kisütött a Nap az égen, aki négyszer is hívta az emberi párt, de azok nem válaszoltak neki.  Dühös lett, ezért a földre dobta a nála lévő tököt. -Abban a törött tökben víz volt, amit ha odaadtál volna a gyereknek, soha nem haltál volna meg. De mivel nem azt tetted, amit mondtam, ezentúl adj tejet a gyermekednek a melledből, idővel pedig mindhárman meghaltok! Aztán a Nap elment és többé nem jött le az égről.

Bebogo-ban élt egy fiú, aki az apjával élt. Egy idő után tájékoztatta apját arról, hogy visszamegy a saját házába és disznóihoz. Apja egy disznót adott neki ajndékba, mielőtt útjára engedte. A fiú azonban arra kérte, hogy ehelyett adjon neki valami egyebet, miután az öreg egy cowrie-t adott át neki (gyöngykagyló). Ez sem tetszett  a fiúnak, ezért végül odaadta neki legfiatalabb lányát. -Vigyázz rá nagyon, mert ő az én gubalini-m, vagyis legértékesebb dolgom! Ha a kertbe mész, vidd magaddal, ha házat csinálsz, ételt főzöl, fát vágsz vagy alszol, akkor is mindig tartsd magaddal! Ezután becsomagolta  a lányt egy kosárba, a fiú  pedig hazatért a csomaggal együtt. Amikor újból meglátta disznóit, azok már feltúrták a kertjét, megettek benne minden édesburgonyát. A fiú ledobta a kosarat, majd elment íjáért és nyilaiért. Visszakergette a disznókat a kertbe, ahol a kosarat hagyta. Amint megérkezett, egy fiatal lányt látott azon ülni. -Ki vagy te?  A lány nem mozdult és nem is válaszolt,  a fiú pedig  erre lelőtte a lányt egy Kopi nyíllal. A megsebesült lány  így szólt: -Amit apánk mondott, hogy ne tedd meg, azt mégis  megtetted. Vágj egy kis bambuszt, töltsd meg a véremmel, majd ültesd a sárba! Belőle fog kinőni egy olyan gyógynövény, amely meggyógyít engem, az ibagiya.  Továbbá a többi varázslatos növény eleségként szolgál majd a disznóknak, amelyeket tartunk!

Egy napon Honabe lánya, Hana elment az erdő mélyére, majd amikor meggyőződött arról, hogy senki sem látja őt, egy fa törzséhez dörzsölte testét. Azonban bátyja, Ni titokban figyelte őt. Egy reggel Hana távozása után Ni visszament az erdőnek arra a helyére, ahol korábban húgát látta, majd egy éles követ beledöfött a fa törzsébe. Amikor Hana ismét eljött ide, a kő lyukat vágott a húsába, így alakult ki a szeméremtest. Miután a vérzés elállt, Hana visszatért a házba, majd elmondott mindent Ni-nek. Ő látni akarta a sebet, eközben szexuális izgalmat érzett, majd közösült testvérével. Egy kutya látta az esetet, ezért Ni kitépte a nyelvét, hogy ne tudja elmondani senkinek azt, amit látott. Azóta a kutyák csak vonyítani tudnak. Mivel nagyon  szégyellték viselkedésüket és nem tudtak szembenézni anyjukkal, Honabe-val, felmentek az égbe. A Nap és a Hold lett belőlük.  Ni-nek és Hana-nak nem született gyermeke a vérfertőzésből, de Ni az eset után egy barlangba költözött. Ott feleségül vett egy női istenséget, aki kerek fekete köveket hordott neki. Ezeket Ni elhajította, azok pedig szétszóródtak Huli és Duna területén. Ni egy napon a Tagali folyónál járt, ahol furcsa dologra lett figyelmes: szőrmék úsztak a folyón, mintha oposszum bundái lennének azok.  Elhatározta, hogy fellfelé haladt  a folyó mentén és megtudja honnan érkeznek. A Hewai-vízesés mellett egy fán lógott az oposszum, az ágakon pedig egy nő ücsörgött. Ni nem értette hogyan sikerült a nőnek megfőznie az oposszumot itt a fa tetején, ahol nem rakhatott tüzet, ezért megkérte őt arra, hogy árulja el ennek titkát. Az asszony páfrányokat vett és banánleveleket vágott le. A tövéhez tarót és banánt tett, majd a tetejére a húst és a banánleveleket, aztán ráült az egészre. Ekkor olyasmi történt, mintha vizet öntenének a főtt ételre, közben pedig felszáll a hő és a gőz, az oposszum húsa átfőtt teljesen, amelyet azután könnyen  ki tudtak csontozni. Éjszaka amíg Ni aludt, a nő elment oposszumra vadászni, reggelre sokat hozott haza. Ni is kivette részét a mindennapi étel előteremtésében, amikor a közeli faluban néhány embert lenyilazott, majd megfőzte húsukat a tűzön. Ezentúl boldogan élt feleségével, aki saját testével is meg tudta főzni a húst.

A hulik úgy vélik, hogy a halott személy szelleme (dinini) a koponyán lévő nyíláson  keresztül hagyja el a testet a halál pillanatában. A szellem a személyiség immateriális és élő része, amely egy láthatatlan  árnyékhoz (munini) hasonlít, ez pedig a holttest mellett marad a halál után négy napig . A szellem ezután kísértetté válik, amely dél felé utazik a Duguba vidékére, ahol a folyóparton egy csendes vizű medencébe süllyed. Ezen  a helyen belezuhan egy fekete, víztelen lyukba, a Humbirinanda-ba, ahol örökre fogságban marad. Az elesett harcosok  kísértetei dalugli-ba, egy mennyei lakhelyre mennek, de átmenetileg vissza is térnek a földi világba. A szellemek úgy öregszenek, mint az élő emberek: hajuk kifehéredik, végtagjaik megmerevednek, szemükben szürkehályog alakul ki, ami vaksághoz vezet végül. A hulik az ega kiliapa táncot gyakorolják, hogy ezáltal meglazítsák a férfi ősi szellemek végtagjait. A Teba-rítus alatt, amelyet a tegei termékenységi rítusok során is végrehajtanak, arra kérik a férfi ősszellemeket, hogy távolítsák el a szürkehályogot a szemükről.