A Barátság egy Chile déli részén található állítólagos sziget, amelynek lakói rádiókommunikációt használva kommunikálnak a külvilággal (11 méteres sáv). Az állítólag itt létesült titkos építményben dolgozó csoport tagjait is így nevezik.  Szinte semmi nem maradt az 1980-as évek rádiókapcsolataiból mára, így a rejtály még mindig tisztázatlan. Az egyik ehhez kapcsolódó történet főszereplői az Ortiz család, akik azt állítják, hogy üzeneteket kaptak a szigetről olyan embereken keresztül, akik még mindig kapcsolatban állnak velük.

Octavio Ortiz mondta el először, hogyan lett részese ennek a titokzatos ügynek. Foglalkozása szerint kereskedő,  aki egy 11 méteres hatótávolságú rádiót szerzett be magának a sziget lakóival történő kommunikációhoz. Így sikerült sok ott élő emberrel kapcsolatot teremtenie, akikkel mindenféle témában kapcsolatosan beszélt. Kezdetben soha nem gondolt arra, hogy összekapcsolja őket földönkívüli lényekkel. Az ott lakók azt állították, hogy van nekik egy szigetük Chile déli részén, ahová csak egy jacht segítségével lehet eljutni. Az általuk alapított társaságot Barátságnak nevezték. Ernesto F., aki foglalkozását tekintve mérnök volt, szintén azt állította, hogy kapcsolatba került egy csoporttal, akik egy déli szigeten éltek Patagóniában. Később tudta meg azt, hogy ők a Barátság nevű gyülkezet tagjai, akikkel korábban Octavio családja is kommunikált. Rádiókommunikáció révén ő és társai kapcsolatba kerültek velük, a legtöbb beszélgetésük órákig is eltartott. A Barátság a Mytilus II nevű jachtot használta bázisként, miközben üzeneteket küldtek.  A hajó létezését egy tanú is igazolta, amely az említett intézmény tulajdonában állt. 1975-ben árverésre bocsátották, ahol Olaszországból származó kereskedők vették  meg. Egy alkalommal Ernesto  találkozott is a Barátság feltételezett lakóival. Elmondása szerint életkoruk 35 és 55 év között ingadozott. Hajuk sötétszőke, szemeik világosak,  bőrük kissé cserzett volt. Magasságuk messze meghaladta az átlagost. A legszembetűnőbbnek a tekintetük bizonyult, amely nyugodtságot árasztott, ennek a furcsa telepátiának a birtokában pedig tudtak hatni másokra is. Amíg a Barátságnál dolgozott, Ernesto-nak az volt a feladata, hogy  embereket szállítson és fogadjon, akiket meghívtak a szigetre. Miután hazatért, így nyilatkozott: Én személy szerint nem állítom biztosan  azt, hogy földönkívüli lényekről van szó. De ne feledjük, hogy ezeknek az entitásoknak állítólag olyan technológiájuk van, amely kívül esik a mi általunk ismert tudás körén, így olyan gépeket fejleszthetnek ki, amelyekkel kommunikációs berendezéseket, számítógépeket és egyéb berendezéseket irányíthatnak. Egy olyan vezető tudós csoport létezését, akik új technológiák kifejlesztésén dolgoznak, miért nem ismerte el egy kormány sem? 

Camilo V.   viszont úgy véli, hogy a sziget összefüggésben lehet a  nácikkal. Sokak szerint a második világháború után Németországból sok náci menekült Patagóniába, ahol senki nem kereste őket. Egyes feljegyzések Siegfried-ről szólnak, aki a hitleri eszméket képviselte és ellenőrizte a környéket az általuk Asgard-nak nevezett lakatlan szigetről Chilében. Céljuk az volt, hogy megpróbálják kordában tartani a Föld légkörét.  Az egyik legvitatottabb szempont, amely az utóbbi időkben merült fel,  hogy Ernesto  állítólag sikeresen kigyógyult a rákból. Habár semmilyen megbízható orvosi bizonyítékot nem mutatott fel, számos tanú állítja, hogy Ernesto valóban tüdőrákban szenvedett. Több interjújában beszélt egy röntgenfelvételről, amely igazolta a betegségét, de ezt nagyon kevesen látták. Ötven éves korában a tüdejében kialakult fertőzés miatt felkereste az egyik gyetem bronchopulmonális problémákkal foglalkozó szakemberét. Ez az eddig ismeretlen orvos volt az, aki tüdőrákot diagnosztizált  nála. Ezután a Barátság csoport tagjai felajánlották, hogy kigyógyítják őt betegségéből. Ehhez azonban a szigetre kellett utaznia.

Érdemes megjegyezni, hogy  a kitartó erőfeszítések ellenére sem sikerült megtalálni a Barátság-sziget helyét. Ez az egyik fő érv amellett, hogy a történet hamis. Az expedíciók közül kettőt a Nueva Imagen cég hajtott végre. Az egyiket a haditengerészet támogatásával, a másikat pedig teljesen független módon. Egyikben sem sikerült elérni a megadott koordinátákat. Várhatóan egy új expedíció európai kutatók vezetésével ismét kísérletet tesz a sziget megtalálására. Ernesto azonban továbbra is azt állítja, hogy járt a szigeten. Útja során elkísérte Ariel, Rafael, Samuel és Alberto a Mytilus II fedélzetén.  Ott Alberto egyfajta automatikus vezérlést kezdett használni. A rendszer egy televízióhoz hasonló képernyőből állt, amelyen diagramok sorozata, például utak voltak láthatóak. A képernyőn megjelenő adatok sorozatos módosítása után a hajó gyorsulni kezdett volna anélkül, hogy bárki átvette volna a navigációs kormányt. Amíg a szigeten tartózkodott, Ernesto egy  kis szobában élt, ahol nem volt más, mint egy ágy és asztal számítógépes terminállal. Mindent számítógépes processzorok irányítottak.  A központi épületben volt egy fűtött úszómedence, három nagy üvegház, társalgók műholdas televízióval és egyéb kényelmi szolgáltatásokkal. Sok emberrel találkozott a folyosókon, mindenki mosolygott és senki sem beszélt hangosan. Klinikát vagy kórházat azonban nem látott sehol. Az egyik dolog, ami felkeltette a figyelmét, hogy a Barátság-csoportnál nagy mennyiségű energiát használtak fel az összes rendszer működtetésére. Ajtók, liftek, számítógépek : mindezek folyamatosan bekapcsolva maradtak, így az energiafelhasználás elég nagy lehetett. Egy másik kérdés, amely Ernesto számára felmerült a szigeten való tartózkodása során, hogyan tudták ezek az emberek vagy nem emberek finanszírozni  létesítményük működését. Az egész vélhetően az 1970-es években kezdődött az Egyesült Államok Kalifornia  nevű éllamában. Ott egy non-profit alapítvány úgy döntött, hogy létrehozza ezt a gyülekezetet. Elhatározták, hogy Chile déli részére költöznek, ahol megszereznek maguknak egy szigetet a Las Guaitecas szigetcsoportban. A sziget belsejében egy bánya is, ahol platinát palládiumot, ródiumot, ozmiumot és irrídiumot bányásztak vagy munkáltak meg. A fémek előállítása lehetővé tette számukra, hogy fedezzék a kiadásokat. Ernesto azt állította, hogy ő is járt ebben a bányában, amelynek járatai legfeljebb két méter szélesek.

A Barátság nevű csoport tagjai  állítólag képesek arra, hogy előre jelezzenek bizonyos eseményeket. Így jelentették be  előre a földrengések, természeti katasztrófák közeledtét és a Challenger bukását. Ernesto  maga sem tudja egyértelműen, hogy milyen típusú kezelés tette lehetővé számára, hogy felépüljön az előrehaladott rákból. Állítólag nem volt sebészeti beavatkozás. Ő ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: Emlékszem, hogy egy hosszú fürdés után átmentem egy másik szobába, ahol körülbelül negyed óráig maradtam. A hőmérséklet emelkedni kezdett, ennek következtében megizzadtam, majd bejött valaki egy tűzoltótömlővel, amelyből fehér port lövellt ki.  Mivel le voltam izzadva, a por rátapadt a testemre. 

A Barátság-sziget rejtélye nemcsak Ernesto élménybeszámolóiban szerepel. Talán a legkülönlegesebb eset az volt, amikor az egyik közelben élő lakos családjának tagjait elrabolták.  Ez az történet azután vált ismertté, amikor egy már megszűnt magazin igazgatója, Josep G. rejtélyes levelet kapott. A feladó azt írta, hogy Carlos González-nek hívják. Carlos a levélben elmesélte, hogy felesége volt a  főszereplője egy földönkívüli-észlelésnek 1986-ban, Cajón del Maipo-ban. Ezt a tapasztalatot figyelembe véve úgy döntött, hogy felkeresi az egyik témában szakosodott kutatót. Miután hazatért, azt vette észre, hogy valami furcsa történik családjának tagjaival. Lányai helyesen beszéltek angolul, furcsa játékkal szórakoztatták egymást vonalakat rajzolva egy papírra. Később azt is megtudta, hogy hosszú ideig hiányoztak az iskolából. Osztálytársaiknak azt mondták, hogy idegen helyeken éltek, ahol nagy erdők és hegyek voltak,  sok helyen befagytak a tavak. Ezek Dél-Chilére jellemző tájak és körülmények.  A lányok ezután tűntek el nyomtalanul anyjukkal együtt. A történet azonban ezzel még nem ér véget, mert a levél feladója leírta azt is, hogy felesége, akitől elvált korábban, Chile déli részén élt  és egy magát Barátnak nevező  embernek dolgozott. Carlos-t családja eltűnése miatt kétszer is letartóztatták.  A börtönben az egyik pszichológus mélyalvásban tartotta őt sokáig állítása szerint. Miután magához tért, egy magas és vékony férfit látott az orvos mellett, aki éppen felboncolt valakit.  Miután Carlos-t elengedték, ideje nagy részét azzal töltötte, hogy megtalálja családját a Barátság nevű társaság titkos rejtekhelyén Patagóniában, akiknek tagjai között szerepelnek szakemberek és tudósok, a fegyveres erők tagjai és néhány politikus is.