A perui sivatag vörös talaját  furcsa barázdák sorozatai töri meg.  Koruk több mint kétezer éves. Száznál több alakzatot véstek be ismeretlen személyek vagy bárki más a talajba, köztük közismert állatok és növények kontúrjait, geometriai mintákat és egyenes vonalak sorozatát. Számos elmélet született az ábrák jelentéséről és készítésük céljáról, ám valódi rendeltetésük máig megfejtetlen. Mivel a Nazca-vidéken kevés eső esik, a rajzok többsége ugyanolyan jó állapotban van, mint amikor készültek.

Ami ezeket a geoglifákat méginkább rejtélyessé teszi, hogy csak a magasból, a levegőben láthatók teljes mértékben.  Egyesek úgy vélik, hogy csillagászati ​​vagy vallási célokra használták az ábrákat, mivel egyes minták égitesteknek felelnek meg vagy ősi istenségekhez kapcsolódnak. Mások úgy vélik, hogy a vonalakat mezőgazdasági célokra használták, mivel a Nazca-kultúra fejlett öntözési technikájáról volt ismert. Néhányan még azt is elhiszik, hogy a vonalakat földönkívüli lényekkel való kommunikáció egy biznyos  formájaként hozták létre valamikor. Az idegen lények állítólag különleges tudást és technológiát adtak át a helyi embereknek, mielőtt visszatértek szülőbolygójukra. Az űrhajósok távozása után a Nazca-kultúra tagjai nagy méretű képeket és jeleket rajzoltak üzenetként a földönkívüli lényeknek. 

2018 elején a Nazca-múmiákról készült, földönkívüliek sztereotip ábrázolására emlékeztető képek terjedtek el az internetes közösségi hálózatokon. A képeket egy orosz kutató készítette. Konstantin Korotkov, a szentpétervári egyetem tanára által végzett kutatás nemrégiben azt sugallta, hogy ezek a háromujjas múmiák földönkívüli eredetűek lehetnek. Miután Konstantin felfedezése elterjedt az interneten, az összeesküvés-elméletek hívei azt állították, hogy a kormányok szerte a világon és az űrügynökségek, mint a NASA, szándékosan titkolják a földönkívüli lények létezésével kapcsolatos tényeket. A Peruba érkezett szakértőknek hat múmiát mutattak be, amelyeket állítólag egy helyi paraszt talált meg  a  Nazca-fennsík melletti hegyekben található egyik barlangban. Az ilyen közelség természetesen tovább növelte az egész történet rejtélyét, ugyanis kiderült az is, hogy 1800 évvel ezelőtt keletkeztek. Mindegyik múmia kezén és lábán három aránytalanul hosszú ujj volt. Egyesek hüllőknek nevezték ezeket a lényeket, vagyis az intelligens gyíkok fajának képviselőiként. A Maria-nak elnevezett múmia röntgenfelvételén látható ovális alakú tárgyak valójában olyan tojások, amelyeket a földönkívüli valamikor le akart rakni, de halála hamarabb következett be. A Moszkvai Állami Egyetem antropológusát is megzavarta Maria arca, azon belül is leginkább az aszimmetrikus szemgödrök. -Ennek nem szabadna így lennie, mert a múmiában végbemenő természetes változások nem képesek ilyen észrevehetően eltorzítani a koponya csontjait! Ráadásul a rendes múmiáknak beesett a szemük és a szájuk, de Maria-nál minden kidudorodik. Nem arc ez, hanem maszk!

Nemrég kiderült,  hogy az a  geoglifa, amelyet korábban a kolibri képeként ismertek, valójában egy remete rigót ábrázol, más madárfigurák pedig leginkább pelikánokra hasonlítanak. A tudósok szerint az ókori peruiakat az egzotikus madarak vonzották, amelyek nem voltak jellemzőek azokra a helyekre, ahol a rajzok alkotói éltek. Persze minden bizonnyal kihalt vagy még azonosítatlan madarak is élhettek Peruban valamikor a távoli múltban. Felfedezésük hivatalos dátumának 1927-et tekintik, amikor Taribio Exeste perui régész felismerte a jeleket. Ezt követően Maria Reiche tíz évnyi kutatómunkát szentelt arra, hogy megrajzolja a Nazca-fennsík vonalainak térképét, amelyet a mai napig használunk.   Napjainkban több mint 13 000  ábra ismert, de számuk folyamatosan növekszik a repülőgépekkel és műholdakkal végzett megfigyeléseknek köszönhetően. A geoglifák készítői olyan eszközöket és felszereléseket használtak, amelyekről még mindig semmit sem tudunk. Továbbá ne feledjük, hogy a  föld alatt még mindig nem fedeztek fel semmit, különös módon kutatások sem működnek ennek irányában.

Egy meglehetősen népszerű változat szerint a Palpa és a Nazca geoglifákat lézersugárral hozták létre, amelynek hatására a kövek felső rétege  elpárolgott vagy kiégett. Ezek a vonalak zökkenőmentesen keresztezik a hegyeket és a szakadékokat sok-sok kilométeren keresztül. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy különféle legendák és mítoszok próbálnak választ adni ezekre a kérdésekre. Egy népszerű elmélet szerint a vonalakat ősi földönkívüli űrhajósok húzták meg, akik valaha meglátogatták bolygónkat. Emellett szól az az érv, hogy földönkívüli járműveket láttak a vonalak fölött többször, némelyekről videók is készültek. Egyesek azonban azzal érveltek, hogy az egyik videón látható tárgy a kamera lencséjén lévő karcolás eredménye lehet. Mások azt mondták, hogy a furcsa tárgy egy  felhő lehet valójában. Utóbbira viszont kevés az esély, mivel ez a hely a Föld talán legszárazabb vidéke, ahol szinte soha nem esik csapadék.  Azon nagyon ritka napokon, amikor mégis csapadék áztatja a talajt, összeálló viharfelhők borítják be az eget. Egy másik elmélet azt sugallja, hogy a figurák csillagászati naptárként működtek a Nap, a Hold és a  csillagok mozgásának nyomon követése céljából.  A régészeti bizonyítékok azonban nem támasztják alá teljes mértékben ezt az elméletet. A vonalak létrehozását Viracocha-nak, az inka teremtő istennek tulajdonítják, aki állítólag nyomokat hagyott maga után, amikor az univerzum megteremtése után a Földön járt.  Más dél-amerikai őslakos legendák szerint régen óriások készítették el a rajzokat. 

A kérdés továbbra is az, hogy egy ősi kultúra hogyan tudta egykor megalkotni ezeket a formákat a Földön anélkül, hogy láthatta volna őket a levegőből. Amerikai kutatók szerint a vonalak összefüggésben lehetnek a közelben lévő kutakkal, amelyeket öntözésre használtak. De arra továbbra sincs bizonyíték, hogyan kapcsolódtak a kutak vonalakhoz, így ez az elmélet is tovább gazdagítja a Nazca-vonalak körül keletkezett számtalan elméletek tárházát.