Katari mítoszok és legendák
A katari legendákban nagyon gyakori elem a tenger és az azzal kapcsolatos tevékenységek, mivel maga az ország is egy félsziget, amelyet három oldalról a Perzsa-öböl határol. A helyi mítoszokat nagyrészt nem dokumentálták, hanem szóban adták tovább nemzedékről nemzedékre. De ahogy Katar lassan kezdett meggazdagodni a kőolaj kereskedelme által, a történetek mesélésének szóbeli hagyománya lassan kezdett megszűnni. A kormányzati minisztériumok, például a kulturális és sportminisztérium, valamint a helyi egyetemek azon dolgoznak napjainkban is, hogy a helyi legendákat megőrizzék és lefordítsák más nyelvekre. Katar leghíresebb népi hősei közé tartoznak a VII. századi háborús költők, Katar ibn al-Huja'a és Rama ibn. A dzsinn, a gyöngykagyló és a tenger visszatérő témák a katari folklórban.
May és Gilan
A hagyomány szerint régen egy Gilan nevű gazdag ember élt Al Khor-ban. Amellett, hogy tengerészekből és halászokból álló legénységet irányított, számos hajója is volt, amelyeket gyöngykagylók kifogására használt. Az idő előrehaladtával egy May nevű nő, aki nagy számú csónakot és legénységet irányított, Gilan legfőbb ellensége lett. Egy incidensben, amelyben mindkét legénysége ugyanazt a gyöngyházat próbálta betakarítani, May kigúnyolta Gilan-t. Ezen feldühödve Gilan bosszúra esküdött és folyton azon gondolkodott, hogyan tudná legyőzni ellenfelét. Miközben megfigyelt egy szöcskét, észrevette hogyan működnek annak szárnyai, majd ugyanezt az elvet alkalmazta a csónakján is, hogy vitorlát készítsen. Ez lehetővé tette, hogy hajója gyorsabban haladjon a tengeren, így több igazgyöngyöt tudott szerezni, mint May. A második rész az éjszakai égbolt alatti misztikus sivatagba repíti az olvasókat. Egy emberről szól, aki üldözői elől menekül, valamint hét nőről, akik Na'sh lányaiként ismertek. Vérfoltos koporsót cipelnek, közben megesküdnek arra, hogy bosszút állnak apjuk gyilkosain. Ezt a mítoszt általában öt részben mesélik el, és több vonatkozásban különbözik a többi ismert beduin történettől.
A tenger ura
Ez a történet nemcsak Katarban, hanem a Perzsa-öböl többi részén is híres. A cselekmény egy Bu Darya nevű vízi dzsinn körül forog, aki terrorizálja a tengerészeket és a gyöngybúvárokat. Ez a mítosz máig ismert történet a katari vének körében, különösen azok között, akiknél a tengeri munka a mindennapi élet alapjait képezi. Arabul a Bu vagy Abu apát jelent, a darja pedig a perzsa tenger szóból származik. A főszereplő másik neve Sheitan Orvahar, ami arabul tengeri ördögöt jelent. Bu Darya félig ember és félig kétéltű volt, a tenger mellett élő emberekre vadászott. Sok tengerész és gyöngybúvár a múltban biztosra vette létezését, ezért óvintézkedéseket tettek ellene. De a dzsinn főleg éjszaka támadt, észrevétlenül felment a hajók fedélzetére és felfalta ott a legénységet, a hajókat pedig végül elsüllyesztette. Emiatt a tenger felé tartó utazók felváltva őrizték hajójukat éjszaka. A mítosz második változata szerint Bu Darya egy szirénekhez hasonló hangot hallat, amelynek senki nem tud ellenállni. A hipnotikus hívás egyetlen ellenszere a Korán-versek felolvasása.
A feledékeny ember
A történetben szereplő Al Anzrut egy fiatal férfi, aki memóriahiánnyal küzd. Egy napon felesége elküldte, hogy gyűjtsön al-anturu nevű szárított gyógynövényt. Útközben elfelejtette a növény nevét, mert csak azt mondogatta mindig magában, hogy mafish (semmi). Miközben a parton sétált, találkozott két babonás halásszal, akik aznap semmit sem tudtak kifogni. Al Anzrut-ot hibáztatták emiatt, amiért folyton a semmi szót emlegette. Miután fejbe verték, utasították arra, hogy ezentúl az öröm szót ismételje abban a reményben, hogy ezáltal szerencsét hoz rájuk is. Nem sokkal később gyászoló család tagjai érkeztek a helyszínre, akiket az öröm szó szüntelen motyogása annyira megzavart, hogy egyikük fejbe vágta Al Anzru-t, majd azt mondta neki: -Isten legyen türelmes és jutalmazzon meg ! A következő helyszínen a történetben egy esküvő, ahol a férfi ismét megbántotta a közönséget azzal, hogy megsiratta az örömteli eseményt. Ekkor az egyik mulatozó vendég így szólt hozzá:- Isten áldja meg tetteidet és szerezzen örömet neked! Al Anzrut ezután két verekedő testvérrel találkozott útja során, akik meghallották őt, és úgy tűnt számukra, mintha rajtuk mulatna. Egyikük leszidta, majd felvilágosította, hogy mit kellett volna ismételnie: -Jobban kell vigyáznod a bátyádra, légy kedves vele!. A bámészkodók nem találták helyénvalónak ezt a mondatot akkor, amikor a férfi elhaladt egy olyan ember mellett, aki éppen a mecsetből kikergette a kutyákat. Al Anzrut így a tömeg által ismételt "Takarodj, kutya" szavakat mondogatta ettől kezdve egészen addig, amíg megérkezett a piacra, ahol eszébe jutott mit is keresett valójában.
A tövisfa
A történet egy olyan házas asszonyról szól, aki nem tudott gyermeket szülni. Egy nap a környéken bóklászva ruhája belegabalyodott a tövisfába. Isten jelének tulajdonította ezt . Ekkor megígérte Istennek, hogy ha gyermeke lesz, ő gondozni fogja ezt a tövisfát. Végül teherbe esett, egy lányt szült. Az asszony azonban megfeledkezett ígéretéről, lányának sem mondta el, aki így kiskorában nem gondozhatta a fát. Miközben körülbelül tizenöt évesen barátaival játszott, azt hallotta, hogy egy fa mellette éppen követeli, hogy tartsa be a neki tett ígéretét, különben megáshatja a sírját. A lány nem értett semmit az egészből, ezért kérdőre vonta anyját otthon. Miután ő elmagyarázta neki, milyen ígéretet tett a fának egykor, a lány nem késlekedett tovább. A következő években a lány fáradságos munkájának köszönhetően a fa állapota fokozatosan helyreállt.
Sziklafaragványok
Katar északkeleti partjának egy elhagyatott és szélfútta sarkán, a kopár sivatag homokdűnéi között található Al Jassasiya, az Öböl-menti ország legnagyobb és legfontosabb sziklarajzokban gazdag helyszíne. Itt az emberek évszázadokkal ezelőtt mélyen fekvő mészkő kiemelkedéseket használtak vászonként, amelyekre szimbólumokat, motívumokat, tárgyakat faragták. A legszembetűnőbb minta két párhuzamos, hét lyukból álló sorból áll, amiről egyesek azt hiszik, hogy ezeket a mancala társasjátékhoz használták. Mások vitatták ezt az elméletet, rámutatva arra a tényre, hogy Al Jassasiya lyukai túl kicsik ahhoz, hogy a köveket megtartsák, valamint a néhol lejtős terep sem túl kedvező környezet egy játék lebonyolítására. Az ókori sumérok és egyiptomiak is egyaránt azt hitték, hogy a halottak egy hajón jutottak el a túlvilágra. A görög mítoszok a révész Charon-ról beszélnek, aki a holtak lelkét vitte át a Styx folyón az alvilágba. Lehetséges, hogy a hajófaragások közül a legrégebbi egy népi emlék visszhangja, amely messzire visszanyúlik a történelem előtti időkbe. Egyesek szerint a rajzokat az Annunakik készítették.
A macskavásár
A történet főszereplője a szunnita nevezetű ember, aki az iszlám ezen ágát követte. Miután egy nagy birtokot örökölt, az abból származó pénzből egy Saphar nevű hajót vásárolt magának. Ománba és Ádenbe hajózott vele, majd onnan egészen Kenyáig, Mombasa-ba. Egy napon meglátogatta barátját, akiről akkor még nem tudta, hogy csaló. -Megvettem a Saphart. Mit tanácsolsz? Milyen árut vigyek magammal, hogy eladjam azt Afrikában vagy cseréljem ki másra a Dohába történő visszaút előtt ? Társa ekkor így válaszolt: -Adj egy napot, addig kitalálok egy nagyszerű ötletet! Ő azonban nem segíteni, hanem ártani akart. Két nap múlva felkereste társát, majd azt mondta neki: -Vigyetek magatokkal macskákat! Gyűjts össze belőlük annyit, amennyit csak tudsz, vidd fel a hajódra mindet és vitorlázz el velük Afrikába! Afrikában a naforje kereskedők bonyolították le az üzletet. Amikor megpillantották a Saphar-ra kitűzött zászlót, odamentek a hajóhoz, hogy megnézzék mit szállítanak rajta. -Honnan érkeztetek és mit árultok? -kérdezték tőlük. -Katarból jöttünk, macskákat adnánk el nektek! -Honnan tudtátok, hogy a patkányok ellepték városainkat ? -kérdezték tőlük az afrikai kereskedők. A szunniták fejenként tíz riálért kezdték el árulni a macskákat, de az utolsókat már ötven riálért is megvették tőlük. Jövedelmező üzletnek bizonyult. A férfi a pénzből fát, ruhákat és különféle árukat vásárolt Doha lakosságának. Irigy barátja nagyon meglepődött, amikor meglátta, hogy a Saphar hajó tele van drága rakományokkal. Miután kiderítette, hogy az általa tanácsolt rosszindulatú ötlete nyomán társa meggazdagodott, ő is összegyújtött macskákat a környéken, majd egy hajóval elindult társaival együtt Mombasa felé. Ott azonban nem vették meg tőle a macskákat, mert az előző üzlet során megvásárolt állatok nem tudták megfogni a patkányokat Mombasa-ban.
A gyűrű
Egy Bangladesből származó bevándorló mondta el a következő történetet, aki Katar fővárosában, Doha-ban telepedett le. A villa, amelybe beköltöztek kezdettől fogva nyugtalanító hatást váltott ki belőlük. Sok megmagyarázhatatlan incidens történt ott. Amikor a plázában vásároltak, a lánynak megtetszett egy gyűrű, amelynek közepét egy nagy kék drágakő díszítette, azt pedig fehér kisebb kövek vették körül. Hat hónap múlva, amikor elő akarta venni, nem találta meg a gyűrűt. Később bukkant rá egy lekváros doboz alján, amikor süteményt akart készíteni családtagjainak. Aznap este, amikor a lány a lemenő Nap sugarait nézte az ablakon át, hirtelen lehűlt a levegő körülötte. A fia alvó alakja mellett egy magas fekete árnyék állt, amelyen nem lehetett kivenni semmilyen arcvonást vagy bármilyen más testi jellemzőt. Miután elmondott egy imát, az alak eltűnt. Másnap reggel kikérdezte barátait és ismerőseit, akik elmondták neki, hogy az arab folklórban a dzsinnek néha eljönnek az újszülött emberi csecsemőkért, amelyeket kicserélnek a sajátjukkal.
