Atilla, a hunok királya Bendegúz harmadik fiaként született. Mitikus alakjáról, életéről kevés hitelesnek tekinthető leírás maradt ránk. Az egyetlen kortanú, Priscos bizánci rétor három alkalommal járt a hun uralkodó birodalmában, majd diplomáciai szolgálatai után megírta emlékiratait, amelyek sajnos csak töredékekben maradtak ránk. Atilla király az Uráltól egészen az Atlanti-óceánig terjedő birodalmat tudott az irányítása alatt tartani, népe pedig legyőzött bármilyen ellenséget és birodalmat. 

Atilla, a hunok királya (Jordanes és Kézai Simon krónikája alapján)

Amikor  a nép nagyon elszaporodott Szittyaországban, a száznyolc nemzetségből a harcra kész férfiakat kiválogatták, hogy nyugat felé menjenek. Ezután átvonultak a besenyők és a fehér kunok földjén, amíg elérték a Tisza folyót. Ebben az időben azt a földet Pannóniának nevezték és Makrin helytartó kormányozta. Miután értesült arról, hogy  a hunok betörtek országába, segítséget kért  a rómaiaktól. Ők Veronai Detrét küldték el, aki seregével megérkezett Százhalomba. Amíg Detre és Makrin tanácskoztak, a hunok éjszaka Szikambriánál átkeltek a Dunán, majd levágták az ellenséges sereg egy részét. Detrét annyira megrémítette ez a támadás, hogy seregével együtt Tárnokvölgy mezejére menekült. Itt újra megütközött a hunokkal. Ebben a csatában százhuszonöt-ezer hun vitéz elesett, Keve kapitányt is megölték. De az ellenség katonái közül is sokan elhullottak, összesen kétszáztíz ezren. Később a cezumori csatában a nyugatiak hadseregének legnagyobb része elpusztult. A győzelem után választották meg királyuknak Atillát a szokások szerint. Atilla ezután testvérét, Budát a Tiszától a Donig terjedő földek kormányzójává nevezte ki.  A hadjáratok után istállói megteltek lovakkal, az istállókat bársonnyal és bíborral vonatta be. Királyi székeit  aranyból és drágakövekből csináltatta. Hadserege az idegen nemzetiségűeken kívül egymillió katonából állott. Fegyvereik különböző bőrből és fémekből készültek. A  vitézek íjat és nyilat használtak, emellett kardot és lándzsát viseltek. A hunok címerén egy koronás fejű madár volt, melyet azóta is turulnak hívnak.

Isten kardja

Volt valamikor a hun királyoknak egy kardjuk, amelyet azért kaptak Istentől, hogy azzal minden népet legyőzzenek. Ez az ősi kard elveszett, de emléke fennmaradt a legendákban. Az öregek szüntelen azt mondogatták, hogy akinek tulajdonába kerül ez a kard, az a világ ura lesz. Isten kardjának hírét Atilla is hallotta. Anyja egy éjjel azt álmodta, hogy fiúgyermeket fog szülni. Álmában megjelent előtte ez a fiú és egy fényes kardot kötött a  derekára. Ebből az álomból Attila megértette, hogy Isten kardját ő köti a derekára, ő lesz isten ostora, aki minden népet meghódít.  A kardra nem sokáig kellett várnia. Történt egyszer, hogy az egyik hun pásztor észrevette, hogy sántít az egyik tinója. Amikor megnézte a lábát, véres seb volt rajta. Fényes lángok villantak fel előtte, amelyek egy kardból törtek elő. Atillához vitte Isten kardját, aki nagyot suhintott vele  a világ négy égtája felé, és elhatározta, hogy beteljesíti a jóslatot.

Az orgyilkosok (Priscos feljegyzéseiből)

A hunoktól mindenki félt akkoriban, leginkább  a Kelet-Római Birodalom területén élő népek. Atilla levelet küldött uralkodójuknak, II. Theodosius-nak, amelyben arra kérte őt, hogy adja ki neki a hun szökevényeket, különben hadjáratot indít népük ellen. Miután a császár elbocsátotta Atilla követeit, akiknek Edekon volt  a vezetője, Krysafios megmutatta neki a palotát. Edekon nagyon elcsodálkozott a pompás épületeken, amelyeket látott Bizáncban. Krysafios ekkor azt mondta Edekonnak, hogy neki is lehetne egy hasonlóan szép palotája, ha átáll az ő oldalukra. Ezután meghívta a hun követet egy ebédre, ahol esküvel kötelezte őt arra, hogy semmit sem árul el a királyának,abból  amiről egymás között fognak beszélni. Krysafios terve az volt, hogy Edekon ölje meg királyát, miközben ő alszik. Edekon úgy tett, mintha elfogadná az ajánlatot, mert tőrbe akarta csalni az orgyilkosokat. Krysafios ezután rögtön a császárhoz rohant és elmondta neki is a tervét. A császár megdicsérte őt, majd ötven aranyat adott neki. A római küldöttségnek Maximinos volt a vezetője. Vigilászt bízták meg a tolmácsolással, a tudós Priscos-t a tanácsadással. A császár azt írta levelében Attilának, hogy csak tizenhét szökevény keresett menedéket birodalmában. Atilla  a követeket nem engedte haza, mert tudta Edenkontól, hogy mit forralnak a keletrómaiak ellene. Vigilászt elfogták és megkötözték, megtalálták nála az ötven aranyat.  Ezután Atilla újabb követséget küldött a császárhoz, akikkel visszaküldte az összes aranyat.

A lakoma (Priscos feljegyzéseiből)

 Hosszú vándorlás után érkezett Erdélybe a római küldöttség. Ott Atilla király kíséretével találkoztak, majd együtt haladtak tovább nyugat felé. Nemsokára megérkeztek egy faluba, ahol a király feleségének, Rékának volt egy háza.  Amikor Atilla a falu határába érkezett, egy sereg fiatal leány jött elébe. Fátyolt viseltek, amelyet asszonyok tartottak fejük felett.  Atilla lassú menetben haladt előre. Végül megérkezett Onegisios házához. A hun király nem szállt le lováról, annak hátán maradva fogyasztotta el az ételt.  A rómaiak követségét megvárakoztatta, mert haragudott rájuk a szökevények rejtegetése miatt. Amíg a követség kihallgatásra várt, Priscos bejelentette a hunoknak, hogy fel akarja keresni Réka királynét, mert ajándékot hozott neki. Beengedték hozzá, a királyné házában átvette az ajándékot, aztán bólintott. Amikor Priscos visszaérkezett a sátorba, amelyet a követségnek kijelöltek, ott már megtudta a neki üzent híreket. Atilla lakomára hívta mindannyiukat, amely kilenc órakor fog elkezdődni. A lakomán Atilla előtt egyszerű fatányér állott, ő csak húst evett, a bort is fakupából itta. Ruházata is nagyon egyszerű volt, csak annak tisztaságával tűnt ki. Amikor legkisebb fia, Irnák belépett a sátorba, apja barátságos tekintettel nézett rá és megcsípte az arcát. A követek elcsodálkoztak azon, hogy a király éppen a legkisebb fiát kedveli a legjobban. Később tudták meg azt, hogy a jövendőmondók azt jósolták Atillának, hogy a halála után legkisebb fia fogja újra erőssé tenni nemzetségét.

Hadjáratok (Jordanes, Callimachus és Kézai Simon krónikája alapján)

Miután a rómaiak a cezumori csatában megsemmisültek és szétszóródtak, Atilla visszatért népének táborába. Seregével kivonult Szikambriából, az illíreket leigázta, majd a Rajna folyó felé tartott. Katalaunum közelében Aetius római hadvezér katonái váratlanul megtámadták a hunokat. Még a csata előtt a hunok elfogtak a közeli erdőben egy jövendőmondót, akit Atillához vittek. Ő ezt a jóslatot mondta neki: -Te vagy Isten ostora. De ő akkor töri el bosszúja szerszámját, amikor akarja. A csatában téged  a rómaiak legyőznek, és ezáltal megismered azt a hatalmat, amely nem a földről ered! Ezután Atilla előhívta  a hun jövendőmondókat is, akik őseik szokásait követve levágtak egy állatot, annak csontjáról leszedték a húst, a csontot a  tűzbe dobták és annak repedéseiből jósoltak. Az ő jóslatuk így hangzott: -Atilla király ebben a csatában győzelmet nem arat, de az ellenség vezére elesik. A két sereg hajnalban sorakozott fel egymással szemben.  A csatában elesett Teodorik, a nyugati gótok királya, Aetius azonban életben maradt. Egy kis patak az emberek és az állatok vérétől olyan folyóvá dagadt, hogy elsodorta a katonákat is, az árvíz miatt a seregben nagy kár keletkezett. 

Buda halála és Aquilea bevétele 

Amíg Atilla nyugaton harcolt, addig testvére, Buda a keleti részeket kormányozta. A birodalmat korábban igazságosan kettéosztották, de Buda nem törődött az igazsággal és átlépte a határt. Szikambria városát saját nevéről Óbudának nevezte el. Atilla miután megtudta ezt, seregeivel Szikambriába vonult, ahol saját kezével megölte Budát.  Öt évig időzött Szikambriában, ezalatt seregét, amelynek egyharmada elpusztult a katalaunumi csatában, újra felszerelte. Elözönlötte seregével Karintiát és Dalmáciát, a tengerparton Spalato városa mellé ért. A legendák szerint Aquilea városát nehezen tudták bevenni a hunok, ezért Atilla álöltözetben kikémlelte az ellenség gyenge pontjait. A hosszú ostrom miatt téli szálláshelyre is volt szüksége, ezért a város mellett felállított egy másik várat. A katonák sisakjában földet hordatott, három nap múlva pedig egy hegy állt a sík terület közepén. Arra a helyre építette Atilla azt a várost, amelyet ma is Udine-nek hívnak. A város tornyát azóta is Atilla tornyának nevezik. Már másfél éve folyt az ostrom Aquilea ellen, a hunok ezalatt minden reményüket elvesztették, de Atilla király nem engedett. Amikor egy nap körüljárta  a város falait, megpillantott egy gólyát, amely a tenger felől érkezett.  Aquilea  palotájának tetejére szállt le, mert ott volt a fészke. De nem sokkal azután, hogy leszállt, csőrébe vette egyik fiókáját és átvitte a tenger nádasába. Így cselekedett a többi fiával is, végül a fészkét is áthordta az új helyre. Atilla látta ezt, elgondolkodott rajta, aztán így szólt katonáihoz:  -Ez a gólya megérezte a végzet ítéletét, melynek értelmében a várost leromboljuk. Ezért  a holnapi harcban legyetek bátrak! Ezután faltörő gépeket hozatott, de ezekkel sem bírta bevenni a várost. Végül régi jól bevált cselt alkalmazott. Katonái nyergeiből nagy halmot készített, majd meggyújtotta azt. A hőségtől a fal megrepedezett és leomlott. Aquilea polgárai elmenekültek a városból, majd elrejtőztek a tenger szigetein. Néhány évig a Rialto mocsaraiban éltek és most is ott laknak. Aquilea meghódítása után sok zsákmánnyal vonult tovább a hun sereg. Azonban betegség sújtotta a harcosokat, nem volt kedvük tovább folytatni az utat, hogy bevegyék a szent várost, Rómát. A tisztek ezt mondogatták egymás között: -Nem lesz jó vége ennek. A vízigót Alarik is megtámadta Rómát és alig élte túl a város meghódítását. Attila is sejtette, hogy harcosai már belefáradtak  a háborúba, jól látta a betegség pusztítását is, de nem másíthatta meg szavát.  A rómaiak nagyon megrémültek , miután meghallották azt, hogy a hunok feléjük tartanak. Békeköveteket küldtek eléjük, akiknek élén Leó pápa állt. Évi adót is ígértek a hun királynak, ha Rómát megkíméli. Atilla beleegyezett ebbe, mert a legendák szerint ekkor egy csoda történt. A pápa feje felett a levegőben Atilla két angyalt látott karddal a kezükben, akik megfenyegették őt.  

Itália művészei (Callimachus feljegyzéseiből)

A hunok egymás után foglalták el Itália városait, a néppel nem kegyetlenkedtek. Padua elfoglalása után Atilla nem engedte meg, hogy a város polgárait rabszíjra fűzzék,  a házakat felgyújtsák és az asszonyokat meggyalázzák.  Ezáltal megnyerte a nép szívét, a paduai művészek előadást rendeztek a hun király tiszteletére. Atilla a díszhelyen ült, mellette két tolmács foglalt helyet. Miután a művészek elvonultak, a város polgármestere szónoklattal üdvözölte  a hunokat. Végül a város leghíresebb költője, Murullus ünnepi verset szavalt, amelyben Mars hadisten fiának nevezte Atillát. A hun király megharagudott, mert nem kedvelte a hízelgést és a számára idegen istenek dicsőítését, de végül elengedte a büntetést. Később Vicenza városa mellett elhaladva vándor mutatványosok csapatával találkozott, akik között voltak kötéltáncosok, erőművészek és csepűrágók is. Atilla elhatározta, hogy megleckézteti őket. Felhúzta íját, majd megcélzott vele egy madarat, amelyet röptében lelőtt. Ezután odaadta az íjat az erőművésznek, hogy ismételje meg ugyanazt. Az hiába próbálkozott, nem sikerült neki lelőnie egy repülő madarat sem. A társainak sem sikerült. Ezután Atilla könnyebb feladatot adott nekik: elővezette a lovát, teljes fegyverzetben a hátára ugrott és vágtatott vele egy kört. Azonban ezt meg sem próbálták a mutatványosok. Végül a király ezt mondta nekik: -Addig nem szabadultok, amíg az íjjal bánni nem tudtok. Ezután csak azt eszitek, amit íjjal magatoknak szereztek ! Néhány hét múlva lefogyva és kimerülten megjelentek előtte a mutatványosok, akik bemutatták Atillának, hogy tudnak az íjjal bánni. Olyan íjászok lettek belőlük, hogy még  a hunok is megbámulták őket.

Réka királyné sírja (székely népmonda)

Székelyudvarhely közelében, erdők sűrűjében emelkedik egy magas domb. Ezen a híres Hegyes-dombon állt Atilla király egyik legszebb vára.  Itt pihentek, vadásztak és mulattak a csaták után. De egyszer a nagy vidámságot bánat váltotta fel: Réka királyné hirtelen meghalt. A hunok úgy döntöttek, hogy a vár udvarából a nagy követ a hegy oldalán legurítják, majd ahol az megáll, ott lesz a temetés helye. A kő az út és a völgyben folyó kis patak között állt meg. Azon a helyen sírt ástak a királynénak, amelyre ráfordították a nagy követ.  Azóta is Rika kövének, az erdőt Rika erdejének és a patakot Rika patakának nevezik. Később Atilla halála után Csaba vezér a mondák szerint visszatért a szittyák országába, de háromezer hun letelepedett Erdély területén, akiket azóta székelyeknek neveznek. Ők még nem felejtették el a szittya betűket, vagyis a rovásírást.

A germán legendákban (Aquitaniai Walter leírásaiból)

Egy alkalommal Atilla úgy döntött, hogy elindul hadaival a Rajna felé. A frankok királya, Ghibik nem is sejtette, hogy közeledik a veszedelem, miközben Günther fiának születésnapját ünnepelték. A frankok abban állapodtak meg, hogy békét kötnek a hunokkal és adót fizetnek nekik. Így Atilla seregeivel kivonult a frankok földjéről, kelet felé vette az irányt Burgundiába. Amikor Herrik burgundiai király megtudta ezt, minden kincsét összeszedte, lányát hintóba ültette, majd elindult a hunok táborába. Ott kincseitől megvált könnyű szívvel, de lányától sírva búcsúzott el, akit Krimhildanak neveztek. Ezután Atilla király Aquitania földjére vonul. Alfer király is követi a burgundok és frankok példáját, átadja kincseit és fiát, Waltert. Ez a fiú és Krimhilda azonban jegyesek voltak és éppen a hunok táborában találkoztak egymással újra. Atilla megbecsülte a kezeseket, vagyis Hagent a frankoktól és Waltert. Maga tanította meg a két fiút a nyilazás művészetére, de külföldről tudósokat is hívott, hogy a tudományokba is beavassa őket. Ospiru pedig, a hunok királynéja úgy bánt Krimhildaval, mintha saját lánya lett volna. Telt-múlt az idő. Miután Ghibik meghalt, Hagen úgy gondolta, hogy lejárt a kezesség ideje, ezért elszökött  a hunoktól. Atilla elszomorodott, de nem mutatta ki. Walter is hasonló módon szökést tervezett, de azt Krimhildaval együtt akarta lebonyolítani. Azt mondta neki, hogy mivel nála vannak a kincstár kulcsai, hozza el onnan Atilla acélingét, sisakját és vértjét, valamint a sok kincset. Egy ünnepség során Walter borral lerészegítette a hunokat. Sikerült Aquitania földjére eljutniuk, ahol az a hír fogadta őket, hogy királyuk, Alfer nemrég elhunyt. Így Waltert választották meg királynak, Krimhildaból pedig királynő lett. De nem sokáig tartott a boldogságuk. Atilla hadat indított ellenük, Walter pedig kis seregével győzelmet nem remélhetett. Bátran küzdött a csatában, végül Dietlieb vitézzel került szembe és egymás vesztét okozták. Krimhilda ismét Atilla udvarába került, ahol a király házasságra kényszerítette őt.  Több legenda szerint Krimhilda (Ildikó) megmérgezte a hunok királyát vagy pedig megfojtotta őt egy zsinórral. Más legendák arról tanúskodnak, hogy Atilla halálát betegség okozta.