Arnold Paole egy szerb hajdú katona volt, akiről azt hitték, hogy halála után vámpírrá vált és legalább tizenhat embert ölt meg szülőfalujában, Medvegyaban a Morava folyó mellett található Paraćin város közelében.  Az ő esete, akárcsak Petar Blagojevich-é, azért vált híressé, mert hivatalosan is kivizsgálták és dokumentálták osztrák orvosok, akik megerősítették a vámpír által elkövetett gyilkosságokat.  A beszámolók leginkább két osztrák katonaorvos, Glaser és Flückinger jelentésein alapulnak, akiket egymást követően küldtek ki az ügy kivizsgálására. 

Medveđa lakosai  szerint Arnold Paole egy katona volt, aki Szerbia török uralom alatt álló ​​ területéről költözött a faluba. Állítólag gyakran mondta barátainak, hogy őt egy vámpír gyötörte egy Gossowa nevű helyen (talán Koszovóban ), de úgy gyógyította meg magát, hogy földet evett a vámpír sírjából, majd bekente magát a vérével. 1725 körül egy szénáskocsiból való kiesése után eltörte a nyakát. Paole halála után egy hónapon  belül négyen panaszkodtak arra, hogy egy vámpír megharapta őket, ezek az emberek nem sokkal később mind meghaltak.  Rajtuk kívül végzett számos ökörrel, sőt állítólag a saját fia halálát is vámpírrá válása okozta. Tíz nappal később és negyven nappal Arnold halála után a falubeliek, akik korábban már szemtanúi voltak az ilyen eseményeknek,  felnyitották a vámpír  sírját. A benne lévő holttest nem bomlott le, erei még mindig tele voltak folyékony vérrel, szeméből friss vér folyt, ahogyan orrából és szájából is. Ezenkívül inge, takarója és koporsója is teljesen vérben ázott. Körmei a kezén és a lábán a bőrrel együtt lehulltak, de újak nőttek helyettük. Az emberek arra a következtetésre jutottak, hogy Paole valóban vámpír volt, ezért karót vertek a szívébe. A test erre ijesztő sikoltozással reagált, mintha élne. Ezután levágták a fejét, végül elégették az egész testet. Még aznap kiásták a Paole által megölt  négy feltételezett ember holttestét, amelyeken ugyanezt az eljárást hajtották végre annak érdekében, hogy később ne tudjanak ők is vámpírokká változni.

Körülbelül öt évvel később, 1731 telén járvány tört ki, ebben az időben több mint tíz ember halt meg néhány héten belül, habár legtöbbjük nem szenvedett korábban semmilyen betegségben. Közülük az egyik újszülött csecsemőt  a  családi ház kerítése mellett temették el, mivel még nem élt annyit, hogy megkereszteljék. A betegek oldalszúrásokra és mellkasi fájdalmakra, elhúzódó lázra és végtagrándulásokra panaszkodtak. Glaser osztrák orvos beszámolt arról, hogy a falusiak szerint a halott Milica és Stana indította el a járványt.  Milica ugyanis hat évvel korábban oszmán fennhatóság alatt álló területről érkezett a faluba. A helyiek vallomásai szerint mindig  jó szomszéd volt, legjobb tudomásuk szerint soha nem  gyakorolt ​​fekete mágiát. Egyszer azonban megemlítette nekik, hogy még oszmán földön megevett két bárányt, amelyeket vámpírok öltek meg. Stana viszont bevallotta, hogy amikor az oszmánok által ellenőrzött területeken tartózkodott, vámpírvérrel kente be magát, hogy védekezzen a szörnyek ellen (mivel ezek ott nagyon gyakoriak voltak). A helyi hiedelem szerint mindkét dolog miatt a nők vámpírokká válnak haláluk után.

Milica halálát követően további tizenhat haláleset következett. Az egyik elhunyt közülök még halála előtt azt állította, hogy  éjszaka éjfél körül megtámadta őt egy Miloje nevű tizenhat éves fiú, aki kilenc héttel azelőtt halt meg betegségben. Stanojka ekkor úgy érezte, hogy Miloje fojtogatja a torkát. Három nappal később meg is halt. Az összesen tizenhét esetből tizenkettő egyértelműen rövid, de halálos betegséggel járt.  A falubeliek az újabb haláleseteket Schnezzer hadnagynak, az adminisztrációért felelős osztrák katonai parancsnoknak panaszolták el, aki ismét visszaküldte a faluba Glaser-t. Az orvos a falusiak elszánt követelései nyomán beleegyezett abba, hogy kiássák néhány elhunyt  sírját. Az orvos nagyon meglepődött, amikor azt látta, hogy sok halott teste  egyáltalán nem bomlott le, hanem megdagadt és szájuk  véres volt. Azoknak holttestei, akik  nemrég haltak meg ( Vučica, Milosava és Rade), már oszlásnak indultak. Glaser a Jagodinai parancsnokságnak írt jelentésében ismertette megállapításait, melyben azt javasolta, hogy a hatóságok békítsék meg a lakosságot a vámpírok kivégzésére vonatkozó kérések teljesítésével. Schnezzer továbbította Glaser jelentését a belgrádi legfelsőbb parancsnokságnak, ahol úgy döntöttek, hogy más személyekkel kivizsgáltatják újból az ügyet.

Az új bizottság tagjai között jelen volt egy híres katonai sebész, Johann Flückinger is. Az általuk megírt jelentések nagyrészt ugyanazt közölték, amit Glaser korábban megállapított, habár több anatómiai részletre tértek ki. Tizenkét holttest teljesen ép maradt, mellkasuk és néhány esetben más szerveik tele voltak friss vérrel, új körmeik nőttek, valamint ábrázatuk nem egy sápadt halott emberéhez hasonlított. Milica esetében a boncolás szemtanúi még inkább meglepődtek, mert  a nő teste gömbölyűvé vált annak ellenére, hogy sovány és sápadt lány volt. A vizsgálatok befejezése után levágták a feltételezett vámpírok fejét, majd a testükkel együtt elégették, a hamut pedig a Morava folyóba szórták. A lebomlott holttesteket pedig visszatették  sírjaikba. 

Nem messze Medveđa-tól terül el Zarožje kis falva, ahol Sava Savanović élt. Sikeres marhakereskedő és bátor hajdú volt, aki bátorságáról és gazdagságáról vált ismertté. Sava nőtlenül élt testvérével és annak családjával egy közös házban. Történt egyszer, hogy beleszeretett egy helyi kereskedő lányába. Mindent megtett annak érdekében, hogy feleségül vehesse, de  a köztük lévő nagy korkülönbség miatt  a lány szülei nem egyeztek bele ebbe. Az elutasítás után Sava teljesen megváltozott, keserű és rosszindulatú  emberré vált. Később megölte a lányt, akit szeretett és utána rögtön öngyilkos lett. Halála után Sava testét szokás szerint nem a templomkertben, hanem a tetthely közelében temették el. De ezzel még nem ért véget a történet. A falubeliek arról számoltak be, hogy látták Sava-t éjszaka, aki követte őket. A faluban dolgozó molnárokat holtan találtak a Rogačica-folyó vízimalmában. Mindegyikük nyakán harapásnyomok látszottak. A falubeliek számára világos volt, hogy Sava vámpírrá változott. Félelmükben a falu lakói úgy döntöttek, hogy felnyitják a sírját, ahol egy el nem bomlott holttestet találtak. Az átok megtörése érdekében hegyes karót vertek a vámpír szívébe. Néhány helybéli szerint, amikor kiásták, Sava kinyitotta a szemét, ezt követően pedig  egy pillangó kirepült a sírjából. Ez a pillangó azóta is betegségekkel és egyéb bajokkal sújtja a falu lakóit.