A Lácar-tó Argentína Neuquén tartományában terül el egy mély völgyben. Mint a legtöbb patagóniai tó, ez is glaciális eredetű. A lácar szónak több jelentése is lehet a Mapudungun nép nyelvében, de leginkább a halott város verziót tartják a legvalószínűbbnek. 

 Történt egyszer, hogy az andoki macskanyúl vagy helyi nevén truwi fogadásokat veszített el több ízben az állatokkal szemben, ezért ételt kellett vinnie nekik. Mivel mindegyik különféle táplálékot evett,  ez a feladat is nem volt annyira könnyű.  Miközben teltek-múltak a napok, a truwi egyre nehezebben boldogult. Annál is inkább, mert nem szeretett dolgozni, ehelyett csak naphosszat heverészett  a fűben. Egy nap aztán elindult a Lácar-tó partjára, elbújtt ott egy kidőlt fatörzs belsejében és ott várt. Sípoló hangja felkeltette a tóban élő pisztráng figyelmét, ezért kidugta fejét a víz fölé. A truwi ekkor így szólt hozzá:  -Én vagyok a nagy Futha Villám! Ahogy ezt kimondta, büszkén kinyújtotta a mellkasát és a hasát, amitől a fatörzs megmozdult.  -Ismered a feleségemet? Amankai-nak hívják, szép piros színe van. Akarod, hogy meglátogasson téged?

A kíváncsi pisztrángotot meghatotta ez a megtiszteltetés, ezért megkérte a Nagy Villámot, hogy hozza el a feleségét. Ekkor a  truwi nagyon kedvesen így szólt hozzá: 

-Feküdj le a homokra: azonnal hívom Amankait, a feleségemet egy füttyszóval!

Miután a truwi hangosan füttyentett, hamarosan felbukkant az egyik állat, akivel szemben fogadást veszített. A halászsas a szomszéd fán aludt, amikor a füttyszó felébresztette. Meglátta a kövér és fényes pisztrángot a parton, ezért el akarta kapni azt. A truwi azonban közbeszólt,  a fatörzs üres belsejében felkiáltott, mennydörgés-szerű hangot előidézve. Felvetődött gondolataiban egy ötlet, ezért ezt mondta: -Mondjunk el egymásnak néhány történetet, te pedig bíránk lehetsz! -intézte szavait a sashoz. Azt hirdetjük ki győztesnek, aki a leghosszabb történetet meséli el a legtöbb szereplővel! -Egy pillanat múlva megérkezik a feleségem, hogy átadja a díjat.

A mesélést a pisztráng kezdte el: A puma érkezett elsőként, hogy megnézze magát a vízben, őt követte a huemul (szarvas). Aztán jött a vörös róka és a vaddisznó, hogy megnézzék egymást a vízben . Őket követte a macska és a bűzös borz. Legutoljára érkezett  a legbüdösebb lény, amelynek neve truwi, akinek piszkos és nyálkás farka van. Ő is a vízben  akarta megnézni magát.

A truwi rögtön le akart csapni  rágalmazójára, de a sas észrevettea  fatörzs mozgását, majd békítő hangon így szólt: - Rajtad   a sor ! -mondta, miközben egyre nagyobb vágyat érzett arra,  hogy megegye a pisztrángot. Mivel azonban nem tudta, hogy ki rejtőzik a fában, okosabbnak látta megvárni a történet végét.  Hamarosan a már lenyugodott truwi így kezdte történetét: -Sok évvel ezelőtt egy nagy város létezett ennek a tó a a helyén.

A pisztráng remegett az izgalomtól, hiszen főúri ükszülei akkoriban éltek, de nem magában a városban, hanem annak környékén.

A truwi tovább folytatta: -Egy inka uralkodott  a városban, aki rossz és hitetlen volt. Ok nélkül bántalmazta és megölte az embereket. A bántalmazottak ezt a példát követve ugyanúgy viselkedtek. Gyűlölték az idegeneket, akiket gúnyosan huinka-nak, azaz állattolvajoknak neveztek. Ugyanis látták rajtuk, hogy ők ismeretlen eredetű  bőröket és ritka tolldíszeket viselnek magukon, amilyeneket soha nem látott senki a havas hegységben. Ezután a föld, a vizek és az emberek teremtője elküldte fiát koldusnak öltözve, hogy tegye próbára az inka szívét. Amikor a koldus segítséget kért, az inka utasította katonáit, hogy feszítsék fel őt egy sziklára. Abban a pillanatban, hogy ezt végrehajtották volna, a koldus egy patakká változott. Ez a patak keresztülfolyt a városon és nagy pusztítást okozott, mindent elsodort, ami az útjába került. Az inka  hallott egy hangot, amely azt mondta neki: - Meg fogsz bűnhődni, gonosz!  Miután hazaért, holtan találta fiát. Az inka kiáltásai visszhangoztak az egész városban. A jövendőmondók és mindazok, akik képesek voltak értelmezni a sorsot, azt mondták neki, hogy a Nagy Csau elküldte követét, aki megbüntette őket.  Az uralkodó tilalma ellenére titokban sokan áldozatokat égettek, hogy lecsillapítsák az isten haragját. Amikor az inka ezt megtudta, Isten ellen kiáltott, és nemcsak hogy nem ajánlott fel neki  semmit, hanem halállal  büntette azt a néhány embert, akik hívőknek vallották magukat.  Letépte a fehér zászlót, amely a boldog időket jelképezte, helyette pedig kitűzött egy feketét és kivágta a szent fahéjfát. Elkezdett esni az eső,  a folyó  tomboló víztömeggé vált, amely elsodorta az állatokat, embereket és házakat. Az inkák palotája eltűnt minden lakójával együtt. Az évek múlásával az emberek elfelejtették a város nevét, amit Kara Mahuida-nak hívtak, vagyis hegyek és erdők városának.  A várost betemető tavat Lácar-nak nevezték el , ami azt jelenti, hogy halott város.

-Így ért véget az én történetem – mondta a truwi . -Úgy gondolom, hogy a sok szereplő, a városleírás és egyéb részletek miatt a nyeremény engem illet meg. 

Miközben ezt mondta,  ki akart jönni a fatörzsből, a sas pedig felismerte a szélhámos truwi-t. Elállta az útját, majd  úgy döntött, hogy megeszi a pisztrángot. Az viszont már nem volt a parton, mert közben rájött arra, hogy átverték őt is. A sasnak nem maradt más választása, mint az, hogy a hal helyett a truwi-t fogja megenni. Ő azonban előre látta a veszélyt, ezért ismét elbújt a fatörzs belsejében. Azóta az andoki macskanyulak  fák üregében és barlangokban élnek, ahová csak a baglyok tudnak bemenni. Minden állat megveti a truwi-t és a ragadozó sast szörnyű tulajdonságaik miatt.

A halott város a tó fenekén nyugszik napjainkban is, ezért is hívják Lácar-nak, bár a szó jelenthet titokzatos vagy ijesztő helyet is. Nyugodt vizei néha vadul hullámzanak, jelezve a  veszélyt. Az inkát örök időkre arra ítélték az égiek, hogy egy hosszú farönkön ússzon a tó felszínén. Erős viharok idején látni őt leggyakrabban, aki minden élőlényt megtámad és megöl, aki útjába kerül. Miután elmúlik a vihar,  állatok és emberek tetemei lebegnek a tó felszínén. Még a tó sellői is elbújnak a barlangokban, amelyek egykor Kara Mahuida palotái voltak.