Ez a történet egy nagyon szép és különleges tükörről szól, amely egy gazdag ember házának étkezőjében lógott. Széles vastag aranykereteit levelek és virágok díszítettek. Mindenki felfigyelt rá,  de észrevették rajta azt is, hogy nem tökéletes . Egyik sarkának ezüst hátlapja hiányzott, így a tükörnek ez a része sima üveg volt csupán. Az emberek mindig ezt  mondták: - Milyen kár, hogy  megsérült. De mindenki meglepetésére a tükör tulajdonosa azt mondta látogatóinak, hogy ő maga kaparta le szándékosan az ezüst hátlapot. 

Sok évvel ezelőtt valamelyik lengyelországi kisvárosban élt egy ember, akit Ábrahámnak hívtak. Nyitott egy kis boltot, az ebből származó jövedelemből épp annyi pénzt keresett, hogy el tudta belőle tartani családját. Nem volt gazdag, de nem is nagyon szegény. Néha az emberek úgy távoztak a boltból, hogy nem vettek semmit. Inkább a nagy üzletekbe mentek, ahol megtaláltak mindent, amit kerestek.

Ennek ellenére Ábrahám elégedett volt az életével. Egyetlen látogató sem ment el az otthonából éhesen. Valahányszor egy szegény embernek segítség kellett Ábrahám adott neki pénzt. Feleségével nagyon egyszerű életet éltek kis méretű házukban, amelyet már régóta ki kellett volna festeni . Erre viszont sosem maradt pénz. Számukra fontosabb volt segíteni a bajba jutottakon. Egyszerű ruhákban jártak, szőnyeg nem borította a padlót,  a legtöbb tányéron és csészén repedések éktelenkedtek. De jól érezték magukat otthonukban és mindenki más is,  aki meglátogatta őket. Vendégekből pedig nem volt hiány, mert Ábrahámot kedves és segítőkész embernek ismerték.

Egy nap Ábrahám kis boltja ajtajában állt és a vásárlókat várta. Hirtelen észrevett egy idegent, aki a boltja felé sétál. Mivel egy kisvárosban élt,  ismerte az összes ott élő embert. Amikor az idegen a bolt közelébe ért, Ábrahám megkérdezte tőle, miben tudna segíteni rajta. –  Magányos vagyok. - felelte az idegen.  -Ha éhes, legyen a vendégem. Talán pénzre van szüksége? Segítünk!Ábrahám annyira barátságosan viselkedett, hogy az idegen úgy döntött, elfogadja a meghívást.

Ábrahám azonban nem tudta, hogy nem közönséges idegent hívott meg házába. Ő a híres bölcs volt egy távoli városból, akihez Lengyelországban sokan jártak, hogy meghallgassák szavait, vagy szükség esetén áldást  kérjenek tőle. Bárkinek nagy megtiszteltetés lett volna, ha a Rabbi meglátogatja. A Rabbi rögtön felfigyelt Ábrahám kedvességére és nagylelkűségére. Sok gazdag embert ismert, akik  könnyebben tudtak volna segíteni a szegényeken.  Elvezte rövid tartózkodását Ábrahám lakásában. Távozása előtt gazdagsággal áldotta meg őt, hogy könnyebben tudjon segíteni a szegényeken és rászorulókon.

 Ábrahám boltja hirtelen nagyon forgalmas hely lett. Egész nap jöttek a vásárlók. Mindenki megtalálta, amit keresett. Hamarosan nagyobbá kellett tennie üzletét, hogy minden  elférjen benne. A város egyik leggazdagabb emberévé vált. Gazdagnak lenni nagyon jónak tűnik, ha valaki szegény. Az emberek néha azt gondolják, hogy ha gazdagok lennének, akkor az életük szebb lenne. De a gazdagság elérése után új problémák jelentkeznek.  Ábrahámot rengeteg feladat kötötte le. Aggódott amiatt, hogy rablók fosztják ki a boltját és otthonát. Azt is akarta, hogy az üzlete tovább növekedjen. Szép házat, díszes ruhákat kívánt. Mivel  a boltjával volt elfoglalva, egyre kevesebb ideje jutott a Tóra tanulmányozására és a shul nevű imádkozásra. Még arra sem volt ideje, hogy szegény emberekkel foglalkozzon. Titkárainak azt mondta, hogy adjanak pénzt a rászoruló embereknek, akik segítségre szorulnak, de ő maga nem hallgatta meg egyiküket sem. Ábrahám és felesége vadonatúj házat épített magának, amely szinte palotának tűnt. Az ablakokon  bársony függönyök lógtak, a legjobb bútorok díszítették lakásukat. A nappali falán pedig egy nagy tükör függött. Akkora volt, hogy majdnem beborította az egész falat. Körülötte  széles, vastag aranykeret. A városban senki másnak nem volt ilyen szép tükre. Ábrahám nem akart többé koldusokat és más igénytelen ruhában mutatkozó embereket beengedni a házába, nehogy bepiszkolják azt. A szolgák kinyitották az ajtót,  majd pénzt adtak a rászorulóknak.

 -  Ábrahám nem önmaga– mondták egymás között az emberek. -Megváltozott, mióta gazdag lett. Milyen kár! Mindig  olyan kedves és jó volt. Nincs több ideje egyikünkre sem. Szomorúan csóválták a fejüket, miközben visszaemlékeztek a régi szép időkre, amikor Ábrahámnak mindig maradt ideje arra, hogy másokon segítsen. Ábrahám szerencséjének híre eljutott a Rabbi fülébe is,  aki bízott abban, hogy kedves vendéglátója segít majd neki. Egy ártatlan zsidó férfit hamis vádak miatt börtönbe zártak, akinek sok pénzre volt szüksége a váltságdíjhoz. Ábrahám természetesen szívesen segített. Átadta a futárnak a pénzt,  egyúttal üdvözletét küldte vele a Rabbinak.

A hírnök elvégezte munkáját, de nem érezte magát utána boldognak. Nehéz volt személyesen beszélnie Ábrahámmal. A titkárai nem akartak idegent beengedni a magánirodájába. Ábrahám odaadta neki a pénzt, de nem hívta meg otthonába beszélgetni, enni vagy pihenni. A hírnök ezen nagyon meglepődött. A Rabbi ugyanis folyton dicsérte Ábrahámot,  beszélt vendégszeretetéről és jótékony cselekedeteiről. Amikor a Rabbi megtudta, hogy legígéretesebb követője megváltozott, szomorúan rázta a fejét. Úgy döntött, hogy meglátogatja Ábrahámot. Amikor belépett az új házba, látta annak pazar berendezéseit, de nem nyűgözték le őt ezek. Észrevette a falon lógó díszes tükröt is. Ez volt a legnagyobb tükör, amit valaha látott.

– Elég nagy változás, nem? - mondta Ábrahám elégedett mosollyal az arcán. - A tükör a legféltettebb kincsem. Sok pénzbe került, de megérte. 

– Igen – válaszolta a Rabbi. -Elég nagy változás. Mindezt halkan mondta, szívét szomorúság járta át. -Gyere ide – mondta végül, aztán megkérte Ábrahámot, hogy menjen oda a tükörhöz. A Rabbi ezután egy kicsit arrébb ment. -Mit látsz benne? Ábrahám értetlenül állt vele szemben, majd így válaszolt:  - Magamat,  a saját tükörképem.

 – Nézd meg alaposabban – mondta a Rabbi.– Mit látsz még?

  -Látom  szép bútoraimat a tükörben. Látom a festményeimet,  szőnyegeimet.

 A Rabbi ezután Ábrahámmal az ablakhoz lépett. Félrelökte a függönyöket, majd megkérte  nézzen ki az utcára. Mivel ez egy kis város volt, Ábrahám ismerte szinte az összes embert, akik a háza mellett elsétáltak. A Rabbi sok kérdést tett fel neki a kint sétáló emberekről.  Ábrahám elmondta, hogy a kosaras asszony szegény özvegy, sok kisgyermekkel. Reméli, hogy a kedves emberek ételt tesznek a kosárba. Mesélt a Rabbinak Bentz-ről, a vízszállítóról is. Ő már nagyon megöregedett,  nehezen tudta hordani a vizet. Felhívta a figyelmét Yankel szabóra, egy remek emberre, aki minden nap imádkozott, de nagyon szegény volt, így soha nem maradt elég pénze a családjára. Ábrahám azon töprengett, hogy a Rabbi miért teszi fel neki ezeket a kérdéseket. Miért lenne ennyire kíváncsi ezekre az emberekre? Ekkor a Rabbi így szólt Ábrahámhoz: -Furcsa, nem? A tükör és az ablak is üvegből van, mégis nagyon különböznek egymástól.

 - Hogy érted? – kérdezte Ábrahám.

- Ha belenézel a tükörbe, csak magadat és a hozzád tartozó dolgokat láthatod. De sokkal többet láthatsz, ha kinézel az ablakon.

  -Ez igaz – mondta Ábrahám. -A tükör és az ablak egyaránt üvegből készül. Az ablak átlátszó, a fény áthatol rajta. A tükör viszont egyik oldalán ezüst borítású . A fénysugarak nem tudnak áthatolni, ezért  csak azt tudja visszaverni, ami előtte van.

  -Értem – mondta a Rabbi. - Vegyünk egy tükröt és kaparjuk le róla az ezüstöt, hogy mindenkit láthassunk benne, ne csak önmagunkat. Ábrahám szemei megteltek könnyekkel, mert nagyon szégyellte magát. Végül kezdett megérteni mindent.  Miután a Rabbi elment, aznap este nagy ünnepséget rendezett otthonában. Az egész város meghívást kapott, különösen a szegények. Mindenki jól éreztemagát. Ekkor Ábrahám csendet kért. Rövid beszédet mondott, majd mindenkit arra kért, hogy bocsássanak meg neki. Megígérte, hogy házában mindenkit szívesen fog fogadni és soha nem lesz elfoglalt. Miután az összes vendég elment, Ábrahám díszes új tükréhez lépett. Éles késsel lekaparta az egyik sarokban lévő ezüstburkolatot.  Addig csinálta, amíg  olyan tiszta nem lett, mint az üveg.