Petőfi Sándor hivatalosan 1849. július 31- én halt meg a segesvári csatában. Halálát azonban rejtélyek övezik. Sokak szerint, ha a legnagyobb magyar költő nem hősi halálban  végzi, akkor műveit nem tekintenék annyira meghatározónak a magyarság köreiben.

Több egymással ellentétes beszámoló született Petőfivel kapcsolatosan a segesvári csata után. Reichenberger Bernard osztrák orvos azt állította, hogy Segesvár mellett levágta Petőfi fejét, majd különböző vegyszerekkel elérte azt is, hogy a fej ne induljon bomlásnak. Ezután a falvi görög katolikus gimnáziumnak adományozta a testrészt. 1902-ben azonban megállapították, hogy ez nem a költő feje volt. A gimnázium működtetői ellenben ezután is kitartottak amellett, hogy a náluk lévő ereklye Petőfi Sándoré volt, állításuk azonban bizonyítékok híján hiteltelen. August Heydte őrnagy jelentésében arról ír, hogy Fehéregyháza mellett egy szökőkút közelében látta holtan Petőfit. Később kiderült, hogy a csatában elhunyt egy más Petőfy vezetéknevű katona is.

1989-ben egy Morvai Ferenc által finanszírozott expedíció indult Szibériába, miután értesültek egy burjátföld újság által kiadott cikkről, amelyben azt írták, hogy megtalálták Petőfi csontvázát a Bajkál- tó melletti Barguzin falunál. Segesvár mellett 1849- ben az orosz Selenga-ezred harcolt az osztrákok oldalán. Az azonos nevű folyó Burjátföld területén belül található, így minden bizonnyal innen érkeztek orosz katonák. A magyar katonák egy részét hadifogolyként szállították Szibériába a szabadságharc leverése után. Állítólag két Szibériából szabadult hadifogoly találkozott Petőfivel. 1870 körül Budapesten beszámoltak erről. A híresztelések szerint Petőfi megtanult oroszul, írt verseket és színdarabokat is orosz nyelven. Egyesek szerint ezeket eredetileg németül írta, hogy le tudják fordítani. Barátosi Lénárt 1911-ben több mint száz versét hozta haza, amelyek nem maradtak meg, mert eltüntették őket, ha egyáltalán léteztek. Alekszej Tyvanenko kutató a pontos helyét is megtalálta Szibériában Petőfi Sándor sírhelyének. Ezután megírta a Szibériai fogoly című könyvét, amelyet Magyarországra küldött lektorálni valamiért. Mivel csak három példányban kelt el, nem tudni miről szólt. Egy másik hadifogoly, Minarovics Vendel is azt állította , hogy találkozott a magyar költővel Betegen feküdt a tartományi székhely, Csiga kórházában a négyes részlegen. Vendel hetven évig teljesített szolgálatot és kényszermunkát két másik társával együtt. Az Eliaszov nevű szovjet néprajzkutató írásaiban a Barguzinban élő Petrovics Franz, vagyis Ferenc József ellen harcolt Transzvalban (Erdély). Aztán megsebesült, tömegsírba tették, majd kihúzták onnan, mivel életjeleket fedeztek fel rajta. Az oroszok ezután elhurcolták őt. Jókai Mór 1856-os Hon című művében felveti Petőfi eltűnését , miután a költő elleni körözést megszüntették az osztrákok .

A Morvai által talált csontváz megtalálása után a burját és orosz tudósok látogatást tettek a Magyar Tudományos Akadémiánál, de ott elutasították kérésüket. Nem járultak hozzá a költő szüleinek sírjának feltárásához kegyeletsértés okán. A Szovjetunió egy független nemzetközi bizottság felállítását javasolta, de végül Moszkvába került a Barguzin lelet.  Itt megállapították, hogy a maradványokat már nem lehetett azonosítani rossz állapotuk folytán , de a csontváz női. New York -ban később ugyanezt mondták. A Megamorv Petőfi Bizottság nem fogadta el az MTA állásfoglalását, ezért ismét azt javasolták, hogy nyissák fel Petőfi szüleinek a Fiumei úti temetőben lévő sírját, majd a mintavételt követően hajtsanak végre egy DNS-vizsgálatot. Bár 2001-ben megkapták az engedélyt, Pintér Sándor belügyminiszter visszavonta azt. Ezután az állítólagos Petőfi-csontokat külföldre vitték, mert attól tartottak, hogy a hatóságok lefoglalják és megsemmisítik őket. Egy 2015-ös, kínai szakértők által elvégzett, magyar kutatók szerint hiányosságokat tartalmazó vizsgálat Petőfi maradványaiként azonosította a leletet.