1997-ben Art Bell , Kalifornia államban az egyik népszerű rádióműsor  keretein belül szokatlan és megmagyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozott. Egy alkalommal faxon levelet kapott Mel Waters- tól. A levélben a férfi leírta részletesen, hogy milyen felfedezésre bukkant a lakhelye mellett. Nagyjából így szólt a történet: Washington államban élek, Manastash Ridge közelében. Egy mély lyuk található az ingatlanunkon. Az előző tulajdonosokhoz  hasonlóan mi is a lyukba dobtuk a szemetet, de az mindig eltűnt benne. A falai kőből vannak. Megpróbáltam felmérni a mélységét. Eddig körülbelül 24 000 méter hosszú kötelet süllyesztettem le a lyukon anélkül, hogy valaha is elérte volna az alját. A feleségem egy helyi egyetemen dolgozik a geológiai tanszéken, ezért reméljük, hogy egyszer majd fény derül a rejtélyre. A kutyák nem merik megközelíteni harminc méterre a lyukat,  de a madarak sem repülnek felette soha. Egy másik furcsa dolog, hogy nincs visszhang, amikor a lyukba kiabál valaki. Valójában még soha nem hallottam azt, hogy valami az aljára ért volna,  miután beledobták.

Röviddel ezután Art Bell felkérte a levél íróját, hogy legyen vendége a rádióműsorban. A telefonos interjú során kiderült, hogy a Manastash ingatlanon mindig ott volt az a lyuk. Mel mesélt egy szomszédról, akinek a kutyája meghalt. Ahelyett, hogy eltemette volna, beledobta a gödörbe. Néhány nappal később azonban  a vadászok észrevették ugyanezt a kutyát az erdőben sétálni. A szomszéd azt állította, hogy a kutya, bár nem sérült meg, nem reagált a hívásaira. Gyorsan mozgott, mintha keresne valamit. Biztos volt abban, hogy az ő kutyája volt, mert felismerte a nyakörvet és külsőleg ugyanúgy nézett ki. Mel Waters az interjú után sem nyugodott bele abba, hogy egy olyan rejtéllyel áll szemben, amire nincs magyarázat. Arra gondolt, hogy a lyuk sárral vagy iszappal lehet tele, és ezért nem lehet hallani a visszhangot. Édességet rögzített egy horgászzsinórhoz, aztán leeresztette a lyukba. Nem történt semmi, az édesség állaga ugyanolyan maradt, habár 460 méter mélységig engedte le. Ezt követően kábeleket vásárolt , ezúttal pedig  ólomsúlyt rögzített hozzájuk. Fokozatosan leengedte a kábeleket a lyukba, de nem történt semmi. Végül, amikor rájött, hogy a lyuk több mint 15 mérföldnyi kábelt nyelt el, abbahagyta az erőfeszítéseket. Mel Waters ismét Art- hoz fordult segítségért,  aki azt az ötletet javasolta, hogy kötelek segítségével engedjenek le egy önkéntest a lyukba. De ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy a lyuk körüli megmagyarázhatatlan események veszélyt jelentenének  bárki számára, így nem tűnik jó ötletnek. Hamarosan nem várt esemény következett be, ugyanis egy alkalommal, amikor Waters hazafelé indult, az ingatlanához vezető utat a hadsereg lezárta, őt pedig nem engedték tovább. Azt mondták neki, hogy egy repülőgép lezuhant a birtokán. Azóta sincsenek erre bizonyítékok, senki nem látott füstöt,  robbanást és roncsokat a közelben. A lezuhant repülőgép helyett sárga öltözetben, valószínűleg védőruhában lévő embereket láttak sétálni. Mel Waters felesége magyarázatokat követelt,  de megfenyegették őt azzal, hogy könnyen gyárthatnak bizonyítékot arra vonatkozóan, miszerint a birtokon egy droglabort tartanak fenn. Mel ekkor azt mondta nekik, hogy beszélni akar a médiával, de az egyik katonai egyenruhás férfi figyelmeztette, hogy fölösleges , mert senki sem fog hinni neki. A szomszédok azt állították, hogy láttak egy fekete sugarat, amely a lyukból tört elő.

Az egyik  ingatlanügynök érdeklődni kezdett, feltett szándéka volt megvásárolni a házat és annak kertjét. Az ügynök biztosította  a tulajdonosokat arról, hogy az üzlet jövedelmező lesz, habár egyelőre még  nem érkezett ajánlat.  Közben az egyetemen dolgozó  Lisa, Mel felesége megtudta az egyik ott tanuló diáktól, hogy ő is hallott korábban egy feneketlen gödörről. Egy másik hallgató arról számolt be, hogy a birtok a kormány tulajdonában lévő Yakima központ mellett található , ami megmagyarázza a katonai szerepvállalást. A hallgatók óvatosságra intették Lisa- t,  mivel a terület régóta földönkívüli észlelésekről és furcsa eseményekről volt ismert. Az ügynök 250 000 dollárt kínált fel az ingatlanért cserébe Waters- neki,  ha messzire költözik. Így is lett,  Waters elfogadta az alkut, majd Ausztráliába költözött. Felesége azonban nem tartott vele. Három év múlva azonban ismét felkereste Art- ot, akinek elmondta újabb élményeit és azt, hogy miért tett látogatást az Egyesült Államokban.

1999- ben a műsor vendége lett volna, de azzal volt elfoglalva, hogy segítsen unokaöccsének beköltözni egy új lakásba, Olympia  város környékén. Felszállt az arra tartó buszra, de utazás közben valami nagyon szokatlan történt. A tranzithatóság leállította a buszt  a rajta történt szóváltás miatt. Az összes utast átültették egy másik járműre. Körülbelül tizenkét nap múlva Mel Waters San Francisco egyik koszos sikátorában ébredt fel. Személyes tárgyai eltűntek,  egy orvosi szalag volt a karján. Amíg eszméletlen volt, az összes őrlőfogát kihúzták.  Sikerült végül annyi pénzt összeszednie, hogy felvegye a kapcsolatot unokaöccsével, aki repülőjegyet vett neki. Nem sokkal a visszatérése után Mel megtudta azt, hogy vegykori felesége, aki az ingatlan valódi tulajdonosa volt az eladás előtt, pert indított ellene. Az eredeti bérleti szerződés megszegése miatt bírósági eljárást indítottak. A jogsértések közé tartozott a földalatti üzemanyagrendszer, szennyvízgyűjtő tartály és szilárd burkolatú utak jogosulatlan építése. Ezeket valószínűleg a kormány emberei építették. Ugyanakkor Mel Waters azt is ki akarta deríteni, hogy miközben tizenkét nap kimaradt az életéből, miért vették el tőle az övet, amelyet a nadrágján hordott.  Egy érme képezte a csatot, azt saját maga tette rá. Roosevelt elnök arcképe szerepelt annak hátoldalán. Talán éppen emiatt történhetett minden, gondolta magában Mel, ezért látogatást tett a helyi régiséget áruló kereskedésben,   ahol nem várt felfedezésre bukkant. Az egyik érme, amely hasonlított a tőle elkobzott tárgyhoz, de mégsem az volt, 1843-ban készült. Annak ellenére, hogy abban az évben nem létezhetett Roosevelt portréjával ellátott fizetőeszköz. Miután megvásárolta , elküldte a fémérmét egy szakértőnek. Néhány nap múlva a szakértő közölte, hogy a tárgyat a Pénzügyminisztérium lefoglalta.

Az őslakos  indiánok egy csoportja a rádióműsoron  keresztül értesültek a feneketlen gödör körüli hírekről, ezért felkeresték Art- ot. Tudtak egy másik  gödörről, amely az 1800-as évek óta létezett azon a helyen,  ahol a Spanyolországból érkezett baszkok alapítottak várost. Ez a lyuk körülbelül három méter széles volt, de körülötte a kőfal helyett  fém volt, rajta bevágásokkal. Az állatok féltek ezen a helyen, nem merték megközelíteni. De az emberek kíváncsiak voltak arra, hogy mi történne akkor, ha egy állatot beledobnának a lyukba. Bárányokat jelöltek ki a célra, amelyek erősen küzdöttek az ellen, hogy a helyszínre vigyék őket. Végül a falubeliek leütötték  az egyiket, majd kötéllel leengedték a gödörbe. A bárány egy idő után magához tért, mert hallották a kiáltását. Ezután kihúzták onnan, de a bárány elpusztult már, valami megnyúzta odalent. Nem messze a helyszíntől egy másik bárány szaladt be az erdőbe, amely méretben és kinézetben megegyezett a masikkal. Úgy látszott, mintha megkapta volna az elpusztult állat bőrét. Mel Waters 2002-ben nyilatkozott utoljára , mert ezután nyomtalanul eltűnt.  Azóta sem találták meg. Ekkor azt állította, hogy a lyuk közelében élő indiánok egy ismeretlen lénnyel kommunikáltak, amely képes volt utazni a különböző világok között. Közölte az indiánokkal, hogy más bolygókról származó lények régóta arra várnak, hogy elpusztítsa önmagát az emberiség. Mert ők nagyon sokáig élnek.

 Oroszország északi részén bizonyítottan létezik egy feneketlen lyuk, amelyet fúróval ástak ki. Az SG-3 a murmanszki régióban található, a norvég határ közelében, Zapolyarny városa és Nikel faluja között. 12 000 méternél is mélyebb, de nem biztos ez a végső határ. Egyesek szerint azért lett ez a végpont, mert tovább már nem lehetett fúrni.  A műszer meghibásodott és a mélyben maradt, mert egy üreges térbe jutott. Kizárólag tudományos célokra indították el a kutatást: a földkéreg és a földköpeny alsó rétegeinek tanulmányozására. A tervet egy speciálisan kialakított mélyfúró expedíció valósította meg. Az eredmények egyébként váratlanul megcáfoltak néhány általánosan elfogadott elképzelést a Föld szerkezetéről. Az egyik tudós, aki az SG-3 tervein dolgozott, azt vallotta, hogy vannak feljegyzései a lyukból származó hangokról.   Az ő verziója eltért a sajtóban és az interneten terjesztett bűnösök nyögéseiről szóló legendától, de valóban hallani lehetett szokatlan hangokat. Talán a pokol hangjai ezek.  Ijesztő zajokat hallottak a mikrofonokban. Ezután  egy ördögnek látszó lény ugrott ki a kútból állítólag.