Körülbelül 120 millió évvel ezelőtt, amikor a dinoszauruszok uralták a földet, a világ nagy részét őserdők borították. A növényvilág nagyon változatos volt, közülük talán leghamarabb az orchidea jelent meg. Miközben a Föld élővilága az idők során számtalan változáson ment keresztül, fajok haltak ki és jelentek meg újak helyettük. Az  orchideák családja azonban egyedülálló módon kibővült, majd benépesítette a világ minden szegletét.

Görög legendákban 

 Orchis Acolasia nimfa és egy szatír, Patellanus fia volt. Egy napon Dionüszosz, a bor istenének tiszteletére rendezett fesztiválon Orchis megerőszakolta vagy megkísérelte megerőszakolni Dionüszosz egyik papnőjét, ezért az isten megölte őt. Az apja gyászolta a halálát, majd arra kérte az isteneket, hogy hozzák vissza fiát az életbe, de ők megtagadták ezt. Helyette egy orchideát hoztak  létre a heréiből.

Egy másik legenda szerint aznap, amikor Aphrodité istennő  Adonisszal vadászott,  erős vihar tört ki, ezért menedéket kellett keresniük. Egy barlangba mentek, ahol azzal ütötték el az időt, hogy egymás karjaiban szerelmeskedtek. A vihar után a szerelmesek elhagyták a barlangot, de Aphrodité ott felejtette egyik cipőjét. A tárgyat egy halandó ember találta meg, de miután hozzáért,  az nyomban papucs formájú sárga virággá változott.

 Új - Zélandi mítoszokban

A Phalaenopsis orchidea egy maori legenda szerint isteni eredetű. Abban az időben, amikor a Földön még csak halhatatlan szellemek éltek a hófödte hegyek között,  sötétség borított be mindent.  Egyszer azonban az égen előbukkant a Nap, melynek hatására a hó olvadni kezdett. Vízesések zúdultak alá a hegyekből, folyók és patakok ömlöttek bele a tengerekbe és óceánokba. A víz elpárolgása miatt felhők keletkeztek, így egy idő után a Nap  sugarai sem tudták elérni a földet. A hamarosan bekövetkező heves felhőszakadás után végül kitisztult az ég, ezt követően pedig egy szép szivárvány keletkezett. A szokatlan jelenség meglepte a szellemeket, a szivárványhoz repültek, mert rá akarták ülni erre a különleges hídra. A szivárvány azonban sokáig nem bírta a rá nehezedő nagy súlyt. Először meghajlott, majd összeesett. Abban a pillanatban színes szikrák hulltak ki belőle vízcseppek formájában, amelyek beborították a földet. A látvány varázslatos volt. A fákra hullott részecskék mind  virágokká változtak, így jelent meg az első orchidea is.

A fehér orchidea legendája 

Kolumbia nemzeti virága az orchidea. Az ország déli részét az Amazonas folyó körüli esőerdő képezi teljes egészében, ahol rengeteg egzotikus színes virág, köztük orchideák istalálhatóak. Az egyik helyi legenda a Juan nevű fiúról szól, akit azzal bíztak meg, hogy kutassa fel a legendákban szereplő száz színben pompázó orchideát.  A király ezzel a virággal szerette volna feldíszíteni a palotát.  Juan összepakolt, majd felkészült a veszélyes útra az esőerdő szívébe.  Hetekig bolyongott eredménytelenül, súlyos láz és légzési nehézségek gyötörték, végül feladta a keresést és várta nikor jön el érte a halál.  Amikor magához tért, egy templomban találta magát. Felkelt az ágyból, majd kiment a szabadba. Ekkor vette észre, hogy egy  fehér orchidea díszítette a templom tetejét. Juan biztos volt abban, hogy az elveszett városban járt, amely valahol az esőerdő mélyen rejtőzött. Egy pappal találkozott először, aki szívélyesen üdvözölte őt. Miután visszamentek a templomba, a pap elmesélte Juan- nak a fehér orchidea történetét. Az aszályos éhínség éveiben a keresztények hite meggyengült, ezért a pogány istenektől kértek segítséget. A pap ezt látva megpróbálta jobb belátásra téríteni híveit. Megígérte nekik,  hogy elmúlik a szárazság , ha a falu lakói valami nagyon értékes dolgot visznek a templomba, ami nem vagyonban mérhető. Így került a templom tetejére a fehér orchidea, a korábban pogány szertartásokon használt virág. Rögtön ezután elkezdett esni az eső is, a természet új életre kelt, az orchidea szirmai pedig a víz hatására kifehéredtek. Juan ebből a történetből megértette azt, hogy az igazán értékes dolgok önmagukért olyanok, nem pedig a külső határozza meg ezeket. Ennek a már egyszínű, fakó virágnak köszönhette azt, hogy meggyógyult.

 Wijaya kusuma

Az indonéz kultúrában a wijaya kusuma virágnak fontos jelentése van. Prabu Kresna, a természet istenének szimbóluma, aki Visnu egyik helyi  megtestesülése. Aki az esőerdőben rábukkan erre a virágra, majd látja azt éjszaka kinyílni, egész életében szerencsés fog lenni.

A vanília eredete 

Fényes Hold földje Totonocopan királysága volt, amelyet az aztékok uraltak. Ebben a sűrű, trópusi esőerdőben termesztették először a vaníliát.  A növény illata annyira erősen átjárta a levegőt, hogy Papantla később a világot illatosító város néven vált ismertté. III. Tenitzli uralkodása előtt  még senki sem ismerte a vanília jótékony hatásait az aztékok között, viszont ennek is megvan a maga legendája.  Ebben a művészeti alkotásairól és szobrairól híres városban Tenitzli-t és feleségét egy szép  lánnyal áldotta meg a sors. Nem akarták őt hozzáadni egy egyszerű halandóhoz, ezért életét Tonoacayohua, a termés és a megélhetés istennőjének szentelték. Így a lány,  Tzacopontziza hercegnő (Hajnalcsillag) a templomban töltötte idejét, ételt és virágot vitt az istennőnek.

Zkatan-Oxga (Fiatal Szarvas) erdei kirándulásai során pillantotta meg először Hajnalcsillagot, amikor virágot vitt a templomba. Azonnal beleszeretett a lányba, de tudta azt is, hogy nem lehet az övé soha, mert aki szemet mer vetni rá, azt rögtön kivégzik.  Minden reggel, mielőtt Hajnalcsillag bement volna az erdőbe virágot keresni az istennőnek, Fiatal Szarvas elbújt az aljnövényzetben. Egy esős reggelen,  amikor alacsonyan szálló, sűrű felhők tapadtak a dombokhoz, Fiatal Szarvast annyira elöntötte a vágy, hogy nem tudta megfékezni magát. Megragadta Hajnalcsillagot,  majd bevonszolta az esőerdő mélyére. Habár a lányt meglepte a fiú hirtelen kirohanása,  egy idő után ő is a csillagok által keresztezett sorsuk bűvöletébe került. Miközben elérték az első hegyeket, egy  szörnyeteg bukkant elő tüzet okádva, aki arra kényszerítette a fiatal szerelmeseket, hogy vonuljanak vissza az ösvényre.  Az úton haladva könnyen észrevették őket  Tonacayohua papjai. Mielőtt Fiatal Szarvas egy szót is szólhatott volna, a papok leütötték és lefejezték. Ezután Hajnalcsillag is ugyanilyen sorsra jutott. A szívüket kivágták,  a templomba vitték és az oltáron elégették . A testüket ezután egy mély szakadékba dobták. Nem sokkal később a gyilkosság pontos helyén a fű, ahol a szerelmesek vére kiömlött, száradni és zsugorodni kezdett. Egy bokor nőtt ki a földből sűrű zöld lombokkal. Indái olyan erősen fonódtak össze a bokor törzsével és ágaival,  mint ahogyan egy szerelmespár ölelkezik. Mindenki csodálkozva nézte az ismeretlen bokrot, amelyen egy reggel  sárgászöld orchideák jelentek meg. Miután a virágok elhervadtak, vékony babhoz hasonló termések fejlődtek ki a növényen, amelyeknek pompás illata messzire szállt.