Tusculum városában, az albai hegyek között állott Tullius Cicero, a római szónok és államférfi villája. Itt pihent meg a nagy politikai harcok közben, ide vonult vissza, amikor hatalmától megfosztották. Cicero mindenkor eleven szellemi életet folytatott. Miután elnémították, mint szónokot és üldözték, mint politikust, a filozófiához fordult. Ezt igazi római módjára tette.

Az idősebb Cato elutasította a görög filozófiát, de az ifjabb már továbblépett: a természetéhez legközelebb álló sztoikus filozófiát fogadta el. Cicero is sokat tanult a sztoikusoktól, de merészet gondolt, és nem állt be a tanítványok sorába. Ezzel is, azzal is vitatkozott, mint aki felül áll az ilyesmin. Hiszen ha Róma fegyverrel legyőzte Görögországot, legyőzi bizony szellemi úton is. Legalábbis ezt gondolta Cicero, miközben vitatkozott a görögökkel és kiragadta tanításaikból a neki tetsző részeket. Több filozófiai művet is  írt. Az erényes életről és az ember boldogságáról szóló tanításokat a híres Tusculumi beszélgetésekben fejtegette .

Cicero barátjával, Brutus- szal vitatkozott, együtt keresték a választ fő kérdésekben. Mindenekelőtt a nehézségeket kell elhárítani, amelyek a boldogság útjában állnak. Ezek közül is az első a halálfélelem, mert aki folyton ettől fél, az bizonyosan boldogtalan. Szabadítsuk meg az embereket ettől a félelemtől - vetette fel az ötletet Cicero. Ez bizony nem könnyű feladat. Egyesek azt tartják, hogy a halál során a lélek eltávozik a testből, de mások úgy vélik, hogy azzal egyszerre hal meg. Néhányan azt tanítják, hogy a lélek elpárolog, mások szerint sokáig megmarad, ismét mások örökkévalónak tartják. De tulajdonképpen mi is az a lélek?  Empedoklész szerint a szívből kiáradó vér. Mások az agyvelő egy részébe helyezik a lelket vagy a lélegzettel azonosítják. A sztoikusok azt mondják, hogy ez nem más, mint a tűz. Ha bármelyik helyes ezek közül, ebből az következik, hogy a halál nem lehet rossz. Az élettel együtt az érzékelés is megszűnik, aki pedig semmit sem érez, halála után sem szenvedhet. Platón is írt a lélek halhatatlanságáról.

- Én már sokszor elővettem Platón könyvét. Úgy vagyok vele, hogy amíg olvasom, hiszek is neki, de miután leteszem a könyvet és a lélek halhatatlanságáról kezdek gondolkodni, bizony az egész füstté válik. - felelte Brutus.

- Ne veszítsd el a bátorságodat - mondta erre Cicero. Ha megmarad a lélek a halál után, ha nem, boldog lesz, mivel már nem érez. Maga a természet gondoskodott a lélek halhatatlanságáról, amikor az ember szívébe helyezte, hogy a jövőre gondoljon, törődjön azzal, ami halála után fog történni. Miért ültetne a szorgalmas földműves gyümölcsfát, ha annak termését soha sem tudná betakarítani? Miért nemzi az apa a gyermekét, miért fogad örökbe fiút a gyermektelen házaspár, mit jelent a végrendelet? Ugyanis gondolnak arra is, ami haláluk után fog történni. Ilyen módon a hétköznapi ember lelke is túléli a halált. Csakhogy ezt itt a földön is eléri, mert az elültetett fa gyümölcsöt hoz, a végrendelet a vagyon elosztását jelenti végül, a születendő gyermekben pedig tovább öröklődnek a génjeink.

Amint látod, a lélek itt él a földön, a test halála után is. A legegyszerűbb emberről is ítéletet mondanak az utódok, a nagy emberek tettei pedig évszázadokon át élnek. Így győzhetjük le mi is a halált és bízom benne, hogy mindketten hosszú ideig élünk az emberek emlékezetében cselekedeteink által megítélve.

Brutus végül ezt kérdezte: - Már csak azt szeretném tudni, hogyan lehetek boldog?

- A természet úgy teremtette meg az élőlényeket, hogy tökéletesek legyenek. Az ember észt és széles látókört is kapott. Mindez együtt pedig nem más, mint az erény maga. Az olyan ember, aki a gondolkodást helyes irányban fejleszti, az erényt sajátítja el és boldogan él. Ezeket a javakat senki tőlünk el nem veheti, de el sem pusztíthatja. Éppen ezért az erényes férfi senkitől sem fél. Nem drágakő ez, nem is fényes palota, több annál: lelki érték. Egykor II. Fülöp király levélben megfenyegette a spártaiakat: -Bármit terveztek, mindent megakadályozok. - Hát akadályozd meg, hogy meghaljunk! - felelték erre a spártaiak. A bátorság megszabadít minden félelemtől, gyengeségtől. Ha ehhez mérséklet járul, amely a szenvedélyeket távol tartja, akkor a boldog élethez semmi sem hiányzik. De mondok még egy példát: Egyszer, amikor  Szókratész sok aranyat, ezüstöt látott felhalmozva egy helyen, ezt mondta: - Mennyi mindent nem kívánok! Xenokratész pedig, akinek Nagy Sándor ötven talentum pénzt küldött, ebédelni hívta az uralkodó követeit. Szegényes ebédet kaptak, mert az Akadémia nem kényeztette a hallgatóit. A követek arra gondoltak, hogy jól jön majd a király ajándéka ennek a bölcsnek, de Xenokratész ebéd után így szólt hozzájuk: - Amint látjátok, semmiben sem szűkölködöm, vigyétek vissza az ötven talentumot! Ekkor a követek nagyon szomorúak lettek, így a bölcs végül elfogadta a pénz felét, hogy se őket, se a királyt ne bántsa meg.

Cicero tovább folytatta a példázatok elmesélését. - Amikor Darius perzsa király a csatából elmenekült, és a sivatagban  olyan zavaros patak vizét itta, amely holttesteken folyt át , azt mondta a katonáinak:  - Ennél jobbat soha életemben nem ittam!  Ugyanis nagyon szomjas volt, ha nem jutott volna vízhez, meghalt volna. Így járt Ptolemaiosz  egyiptomi király is. Eszembe jutott most az a történet is, amelyben Dionüsziosz, a zsarnok csak piszkálta a szakácsnő  főztjét. Az asszony így szólt hozzá: - Nem csodálom, hogy nem ízlik, mert nincs benne fűszer. - Miféle fűszer? - kérdezte Dionüsziosz. - Hát a vadászat, a sport, a birkózás, amitől megjön az étvágy. Ez a spártai lakoma fűszere.

De elmondok neked még egy történetet. - szólt Cicero Brutus-hoz, aki végig figyelmesen hallgatta őt. - Az athéni Timotheus egyszer részt vett Platón lakomáján, ahol okos és szellemes társalgás folyt. Másnap találkozott Platónnal és megköszönte neki a vendéglátást. - A te lakomád nemcsak akkor kellemes, amikor az ételeket és az italokat fogyasztjuk, hanem később is.

Ami engem illet- fejezte be Cicero, én mindig örömet találtam a gondolkodásban. Az erény sok fájdalomtól megszabadított, csalódás esetén mindig megvigasztalt.  A gondolkodás valósággal megszépítette az életemet.