A montenegrói Durmitor Nemzeti Parkban szinte minden megtalálható: magas hegycsúcsok, fennsíkok, gleccservölgyek, tiszta vizű tavak, széles erdők, virágos rétek és legelők. Nem hiányoznak azonban a karsztos kőzetekből álló felszíni formák sem, így több vínyelő és mély szinhole keletkezett a mészkőben gazdag területen. Emellett a táj bővelkedik folyókban, szurdokokban és barlangokban. A tudósok több mint 200 víznyelőt és barlangot számoltak össze a Durmitoron, amelyek többségét még nem tárták fel. Az Obla Glava csúcsa alatti sziklába rejtett jégbarlang a legismertebb közülük. A nemzeti parkot átszelő Tara folyó  Európa legmélyebb szurdokát vájta ki a mészköves kőzetekben, néhol 1 300 méteres is lehet, így nem véletlen vették fel a világörökség bioszféra rezervátumai közé.  A vadvízi evezés kedvelőinek ez a folyó kiváló helyszínnek minősül.

Az Ördög-tó

Montenegró északi részének egyik legfurcsább legendája az Ördög-tó története , amely Novakovici falu közelében található. Élt egyszer benne egy vörös szárnyú ló, melynek orrlyukaiból tűz tört elő. Minden este kijött a tóból, megtermékenyítette a körülötte legelésző kancákat, majd megverte őket, hogy ne születhessen csikójuk. Az egyik kanca megszökött előle, így világra tudta hozni Jabučilo-t, akit később a népdalok Momčilo herceg híres szárnyas lovaként emlegettek.  A tó azonban egy másik legenda alapján kapta a nevét, amely szerint a fennsíkon egy nagy tűzvész után démonok  telepedett le ebben a tóban, majd jégkristályokból várat építettek benne. Azokat a bátor személyeket, akik a tóban úsznak, a démonok lerántják a víz alá és testük soha nem kerül elő.

A Durmitor-hegycsúcs

A  Durmitor  legmagasabb csúcsa, a Bobotov 2523 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Nevét a Bobota törzsről kapta,  akiknek egykor kunyhója a közelben terült el,  nyáron itt legeltették a marháikat. A helyi lakosok azonban azt mondják, hogy ezt a csúcsot egykor Ćiro hegyének hívták, a zabljak-i Ćira Stijepovics után. Azon a napon, amikor Ćira nagyon sok vadat zsákmányolt vadászat közben,  a hegyi tündér, a zerge védelmezője észrevette ezt.  Nem tetszett neki, hogy a vadász átlépte  a határt, ezért úgy döntött, hogy megbünteti. Amikor Ćiro legközelebb a fiával együtt indult vadászni, a tündér ködöt teremtett a Durmitor csúcsai körül.  A férfi ebben a fehérségben azt hitte, hogy egy zerge állt a sziklán, ezért rálőtt. Sajnos nem zerge volt az, hanem a saját fia, aki azon a helyen halt meg.

A Prutaš-hegycsúcs

A Durmitor-hegység másik különleges látványossága a Prutaš-csúcs . Nevét a  meredek lejtőin kialakult, nádra emlékeztető vonalakról kapta.  A  hegyhez kötődő legenda alapján valamikor régen élt egy Todor nevű férfi a Durmitor környékén, akit sok nő szeretett volna férjeként.  Ő viszont egy Ruzica nevű nőt szeretett csupán. A hegyi tündérek irigyelték a lányt, ezért egy nap meghívták Todor-t, hogy menjen el hozzájuk a hegyekbe. Arra kérték, hogy nézze végig miként játszanak a tündérkörben, viszont  fegyver nélkül érkezzen. Todor elment a helyszínre, látta tündéreket, de a kését elfelejtette otthon hagyni. Miután a tündérek megtudták ezt, felemelték a felhők közé Todor-t, majd ledobták a Durmitor szikláiról.  A becsapódás következtében letörött a hegy egy része, amelyet ma Gruda-nak hívnak. Ruzica később öngyilkos lett egy másik hegy közelében , amely ma az ő nevét viseli. A dühös pásztorok úgy döntöttek, hogy bosszút állnak a tündéreken, ezért hosszú gerendákat és ágakat támasztottak a hegyre, majd azokhoz hozzákötözték őket a hajuknál fogva. Így miután a tündérek felébredtek,  az összes hajukat ki kellett tépniük annak érdekében, hogy ki tudjanak szabadulni.  Azóta nem lehetett látni ezeket a tündéreket a Durmitor területén belül. A legenda viszont utal arra is, hogy az errefelé gyakori sárga színű fű  valójában a tündérek haja volt egykor. A rudak  idővel megkövültek, így a hegy róluk kapta a Prutaš nevet.

Savin Kuk

A Savin Kuk (2313 méter) a Durmitor egyik leglátogatottabb és leghíresebb csúcsa. Lejtőiről sípályák ereszkednek alá, és szinte a tetejéig fut egy felvonó. Ez a hegy tükröződik a Fekete-tóban is, így a környék minden látogatója szeretné lefotózni ezt a szokatlan látványt. Nevét Szent Száváról kapta, aki állítólag meglátogatta a Durmitor-hegyet. A Savin Кuk teteje alatt mintegy száz méterrel fakad az a forrás, amelyről úgy gondolják, hogy gyógyhatású, segíti a látássérülteken és elűzi a negatív erőket. A legenda szerint amikor egyik tanítványa szomjas volt, Szent Száva bottal keresztet rajzolt a földre, majd a kő mellett megjelent egy vízforrás.

A Tara-szurdok​

A Tara folyó szurdokában egy pásztorlány minden tavasszal nagyon szép dalt énekelt. Egyszer aztán a folyó csobogása elnémult, majd egy fehér szárnyú ló bukkant elő a sötét örvényből, rajta egy zöld páncélos lovaggal. Aranyból készült kancsó volt nála, amelyet valamilyen italllal töltött meg. Miután a pásztorlány megitta, a szerelem boldogsága kerítette hatalmába. Azonban a lovag egy szárnyas csónakon visszatért a sötét mélységbe. A pásztorlány még mindig énekel a parton, miközben egyre mohóbban vágyik legalább egy kevés italra az aranykancsóból. Azonban hiába énekelt,  a lovag nem tért vissza. Szomorúan és csalódottan beugrott a folyóba. Ekkor a legenda szerint egy szárnyas ló bukkant elő a mélyből, magasra repült a lánnyal, majd eltűnt  a felhők között.  Azóta  néha napján látható ez a ló a Tara folyó fölött. Eközben lent, miután  a hó és a jég minden tavasszal elolvad, furcsa hangok hallatszanak a kanyonból. 

Az ikrek

Szintén a  Tara folyó mentén élt egykor két lány, Bojana és Trojana. Mindkettő egyformán szép volt, így az anya alig tudta megkülönböztetni őket egymástól. Emellett mindig egyforma ruhákban jártak, így még inkább nehéz volt különbséget tenni közöttük. Amikor énekeltek, az egész környék rájuk figyelt. Még a madarak is elhallgattak a hegyekben,  a szél sem zúgott a fenyők között,  a folyó is elnémult. Nem volt nap, amikor ne hallhatták volna a éneküket. Történt egyszer, hogy a folyó túlsó partján trombita szólalt meg, ugyanis Radovan érkezett meg a csordájával. A boria nevű trombita volt nála, amely fakéregből készült. Miközben az ikrek énekeltek, Radovan a hangszerét fújta egész nap. Így ment ez egészen addig, amíg egy napon gazdag fickó érkezett a faluba, aki megkérte az egyik nővért. A szülők kérdés nélkül beleegyeztek az eljegyzésbe. Ez volt az első nap, amikor a nővérek nem énekeltek. A tó túlsó partjáról szomorú trombitaszó hallatszott, de ugyanilyen szomorú csend telepedett a folyóra is. Mindhárman beleugrottak a folyóba, benne lelték halálukat. Egy másik változat szerint Radovan mind a két nővérbe szerelmes lett, ezért nem tudta eldönteni, hogy melyikhez menjen feleségül. Mivel az nem volt lehetséges, hogy feleségül vegye mindkettőjüket, a lányok bánatukban levetették magukat a szikláról  a folyóba. Azóta a mély szurdok két barlangja  a nővérek nevét viseli. Radovan amint megtudta, hogy mi történt, utánuk vetette magát a folyóba. Az a hely, ahonnan leugrott, a Radovan-szikla nevet kapta később. 

Marko kutyája

Egyszer a régi időkben, amikor Kraljevic Marko (Marko herceg)  a Durmitoron áthaladó úton ment, a Bukovica-hegyen át Pirlitorba, fegyverek dörgését hallotta. Éppen Momcilo hercegnél akart tenni látogatást, aki a közelben élt.  Hirtelen egy eltévedt nyíl  megölte a kutyáját. Nem  akarta elhinni, amit látott, ezért dühében így kiáltott: - Valaki  megölte a kutyámat! Kirántotta kardját a hüvelyéből, majd egy nagy követ darabokra vágott vele. Ennek a sziklának a  darabjai még mindig ott állnak. 

A Fekete-tó

A Fekete-tó Montenegró egyik legszebb tava, amely valójában gleccsertó a Durmitor-hegységben. Minden helyi lakos ismeri a híres mítoszt a tó eredetéről.  Minden úgy kezdődött, hogy Szent Száva szerb herceg és ortodox szerzetes  a környéken járva egy éjszakára a Durmitor-hegy alatti kolostorok egyikében szállt meg. A kolostor akkoriban a város közepén állt, éppen ott, ahol ma a Fekete-tó található. A kolostor szerzetesei szívesen fogadták Szent Szávát, de kételkedtek abban, hogy ő valóban szent, ezért próbára tették. Levágtak egy kakast, amelyet aztán beletettek a táskájába. Másnap Szent Száva folytatni akarta útját, de a szerzetesek követték őt, majd ezt  kiáltották utána : -Miért loptad el tegnap este a kakasunkat? Szent Száva ekkor így válaszolt: -Miért akarnék lopni egy kolostorból? A szerzetesek  azonban folytatták a vádaskodást, majd levették válláról a táskáját.  Száva nagyon meglepődött, amikor meglátta benne a levágott kakast. Ezután megátkozta a szerzetesek földjét: - A kolostor alatt szakadjon be a föld,  ne hívják többé falunak, a Fekete-tó legyen a neve ! Ezt követően újraélesztette a lemészárolt kakast. A kolostor ezután egy szakadékba süllyedt, amely feltöltődött vízzel.  Aki a tóban úszik, láthat annak közepén egy szerzetesi köpenyt, amely a mélyből hirtelen felemelkedik a felszínre.