A hírek szerint Maroussi temetőjében, Athén külvárosában egy fehér ruhás szőke hajú lány szelleme kísért. Akik látták őt és közelebb mentek hozzá, azt is észrevették rajta, hogy szemei üvegből voltak. Ez a szellem azonban nemcsak a temetőben, hanem Maroussi tágabb környékén is megmutatta magát. A régi időkben azt hitték, hogy aki üvegszemmel látta a szellemet, annak  tiszta a lelke, aki előtt pedig véreres szemekkel jelent meg, annak viszont tisztátalan. Maroussi kísértetét leggyakrabban taxisofőrök vették észre, mivel ők haladtak el legtöbbször a temető mellett az esti órákban. A  nő szelleme kezdetben félrenéz, de amint elég közel ér hozzá egy autó, élettelen szemeivel feléjük fordul, majd vérfagyasztó pillantást vet rájuk. Néha az úton is látták, amint a temető felé sétált. Nem a kapun keresztül tért be oda, hanem a falon át. Minden egyes szemtanú fehér ruhában látta a lányt, akinek teste a levegőben lebegett.

Az egyik taxisofőr vallomása alapján a temetőben lévő kísértet néha kapcsolatba is lép az emberekkel: Stavros úr, miután egyik ügyfelét Maroussi temetőjének közelében letette, az állomás felé vette az irányt. Miközben az autóban ült, észrevett egy kislányt a temetőben sírni. Odament hozzá, majd felajánlotta neki, hogy hazaviszi.  A kislány kezdetben nem szólt semmit, csak sírt, arcát a kezébe temetve. Végül közölte a taxissal, hogy a Perikleous utcában lakik, de nem tarthat vele, mivel nincs pénze. Stavros úr erre azt felelte, hogy nem kell kifizetnie az utat, hazaviszi ingyen. Beültek mindketten a taxiba, aztán meg sem álltak addig a házig, amely a lány állítása szerint az ő lakhelye volt. A taxis becsöngetett a házba, az ajtót pedig egy ötven év körüli asszony nyitotta ki. Stavros elmondta neki, hogy megtalálta lányát a helyi temetőben, aki bizonyára eltévedt, és most éppen a taxijában ücsörög. A nő elképedt szemekkel nézte őt, meg sem tudott szólalni a meglepetéstől, de Stavros nem várta meg a válaszát, a kocsi felé indult. A kislány azonban nem volt az autóban. Stavros mindent átkutatott, még  a csomagtartóban is megnézte, de nem volt sehol. Csak kardigánját találták meg a földön heverve. A nő ezután elmondta, hogy lánya már több mint húsz éve meghalt furcsa körülmények között. Folyton azt hangoztatta halála előtt, hogy egy szellem üldözi őt. Éppen azon a helyen vesztette életét, ahol most voltak. A kardigán rajta pedig pontosan olyan volt, mint amelyik a földön hevert. Ez a legenda sok kutató érdeklődését keltette fel, akik az archívumokban megpróbálták felkutatni a lány múltját. Kiderítették, hogy a Stavros által látott szellemet Annának hívták, aki autóbalesetben veszítette el az életét. Azonban az üvegszemű kísértet  a jelek szerint nem ő volt, mivel annak múltja sokkal mélyebbre gyökerezik.

Mint kiderült, az Anna által lakott házhoz számos kísértettörténet kötődött. 1924-ben sok olvasó olvashatta egy szellemmel kapcsolatos történet részleteit egy Görögországban akkoriban rendkívül népszerű  magazinban. Anna I. Skourtis Kalamata-ból a következő levelet írta naplójában: Néhány évvel ezelőtt meghívott otthonába az egyik barátom. Én is jó ötletnek tartottam, hogy kimozdulhassak otthonról és eltöltsek néhány kellemes, gondtalan napot vidéken. Már az első este, amikor lefeküdtem aludni, furcsa zajt és hosszan tartó sípoló hangokat hallottam kint a folyosón. Nagyon megijedtem, ezért felkeltem az ágyból. Hirtelen az ajtó magától kinyílott. Egy fekete árnyéknak látszó ember lépett be rajta, majd egyszerűen kirepült  a nyitott ablakon. Pénzérmék gurultak a padlón érkezése előtt és után. Reggel elmeséltem mindent a barátom anyjának, aki azt tanácsolta, hogy ne féljek és dobjak egy lepedőt az aranyérmékre. Másnap éjfélkor azt éreztem, hogy valami a mellemen ült. Miután kinyitottam a szemem, egy fehérbe öltözött nő arcát láttam magam előtt, akinek szemei furcsán csillogtak. Ez a pár perc örökkévalóságnak tűnt, nagyon nehezen tudtam lélegezni, még pislogni sem mertem. Szerencsére a nő távolodni kezdett, végül leült egy székre, amely az asztal mellett volt. Pár perc múlva a nő alakja lassan halványulni kezdett, végül teljesen eltűnt.  Anna egy hónap múlva halt meg autóbalesetben, vérben ázott fehér kardigánját egészen otthonáig fújta a szél.

 Lazarides  athéni orvos, aki még ezt megelőzően lakott a házban, erről számolt be: 1909-ben egyik éjjel ijedten riadtunk fel otthonunkban. Hallottuk, hogy a nővérem a szomszéd szobában hangosan sikoltozott,  segítségért kiáltozott. Mindannyian egyszerre futottunk be a szobájába, ahol a földön fekve találtuk meg őt.  Olyan sápadt ábrázata volt, mint egy halottnak. Kis idő múlva elmondta, hogy mi is történt vele. Miközben aludt,  nyomást érzett a testén. Először azt hitte, hogy a macska az, ezért kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa. A macska helyett azonban egy jeges, hideg  kezet érintett meg.  Mi ekkor azt hittük, hogy  a nővérem bizonyára csak rosszat álmodott. De másnap este ismét érezte, hogy ugyanaz a hideg kéz hevesen ráncigálja a hálóingét. Mivel nagyon félt, korábban lefekvés előtt a gyertyát égve hagyta. Ennek köszönhetően ezúttal jól kivehette éjjeli látogatója alakját, aki fehér ruhát viselt és szemei furcsán visszaverték a fényt. Tíz nappal később a nővérem megfázott, ágynak esett, amelyből soha többé nem kelt fel. Egy hónap múlva meghalt.