Szamoai történet

Tigilau törzsfőnök egy olyan törvényt hozott, melynek értelmében minden fiúgyermeket meg kell ölni, ugyanakkor minden lánynak életben kell maradnia. Ennek az volt az oka valójában, hogy Tigilau attól tartott, születhet egy olyan fiú a törzs valamelyik asszonyától, aki  szebb lesz nála. Azonban nem mindenki tartotta be ezt az igazságtalan törvényt. Az egyik házaspár úgy döntött, hogy megszöknek Szamoa szigetéről, és letelepednek egy lakatlan, félreeső  másik szigeten. Első fiúgyermeküket Tigilau emberei korábban megölték, de  a második immár új otthonukban  mindenféle veszélyeztető körülmény nélkül megszülethetett. A lakatlan szigeten háborítatlanul éltek, a fiú az idő múlásával már felnőtté vált, miközben Tigilau semmit sem tudott róla.  Aggódhatott is volna a törzsfőnök, ugyanis ez a fiú, akinek Seia lett a neve, külsőre nagyon mutatós férfivá vált. A környéken dolgozó halászok azonban egy nap meglátták őt, majd jelentették  Tigilau-nak, aki nagyon dühösen reagált erre. Némi gondolkodás után egy hírnököt küldött a lakatlan szigetre. Az üzenetben az állt, hogy  látni akarja a fiút. Seia azt válaszolta a hírnöknek, hogy eleget tesz kérésének. Szülei viszont nagyon aggódtak, mert tudták, hogy Tigilau valójában meg akarja ölni a fiukat.

Miután felvirradt a nap, Seia elment hazulról, csónakba szállt, végül pedig megérkezett a nagy szigetre, ahol korábban szülei is éltek. Mivel túl korán érkezett, a törzsfőnök még aludt. Seia az ablaka alá ment, ahol elkiáltotta magát: -Tigilau, mi dolgod van velem? Ezután már mindenki felébredt. Az emberek felhúzták ablakaik  redőnyeit,  ahonnan jól láthatták Seia-t, aki izmos testét olajjal kente be, bőre pedig csillogott a napfényben. Tigilau is felébredt a nagy zajra, majd miután látta, hogy megérkezett riválisa,kiment az udvarra: - Azért hívattalak ide, hogy vágd ki a toa fa gyökereit és ágait, amelyek eltakarják a házam elejét. Seia nem sokáig habozott, odament a toa fához, majd megrázta azt több helyen is, így a fa végül kidőlt. Tigilau és emberei meglepődtek Seia erején, aki így szólt hozzájuk: - Tartsd meg Savavau találkozóját, én visszamegyek az otthonomba!   Tigilau persze titokban egyre jobban vágyott arra, hogy megölhesse Seia-t, ezért két nap múlva ismét elküldte hozzá követét.  Seia másodszorra is elhagyta otthonát, hogy találkozzon Tigilau-val. Ezúttal is hajnalban érkezett, amikor még mindenki aludt. Tigilau most azzal bízta meg, hogy szedjen kenyérgyümölcsöt a Savavau fesztivál ünnepi asztalára. Ez a bizonyos kenyérgyümölcs azonban olyan fán termett, amelyen egy emberevő szellem élt. Eddig mindenki életét vesztette, aki felmászott a fára és megpróbált onnan gyümölcsöt szerezni. Seia tudta ezt, ezért ezúttal is jól megrázta  a kenyérgyümölcsöt termő fát. Az összes gyümölcs lehullott róla, a szellem pedig látva ezt, nem vesztegette idejét Seia-ra, felszedte egyenként azokat  a földről. Seia ezután ezt kiáltotta Tigilau-nak: - Itt van az összes kenyérgyümölcs a Savavau fono számára ! Tigilau nagyon dühös lett, hogy Seia-t nem ölte meg a szellem. A harmadik napon ismét elküldte követét a másik szigetre. A hírnök Seia házába érkezve ezt az üzenetet adta át: -Tigilau ismét azt akarja, hogy reggel menj el hozzá!  A törzsfőnök ezúttal azt mondta Seia-nak, hogy csak ő segíthet rajtuk, mivel  Tanifa, egy nagy cápa a halászok megélhetését fenyegeti, akik nem mernek a vízbe menni. Seia visszatért a partra, majd a tengert bámulta azon a helyen, ahol egy nagy szikla állt ki a vízből. Ezen a kövön ült, miközben már nagy tömeg csoportosult köréje, hogy megnézzék, hogyan fogja elkapni Tanifa-t. Amint a nap felkelt, Seia meglátta a cápát, amely mérete miatt nagyon félelmetes látványnak bizonyult. Seia felemelte a karját, amely árnyékot vetett a vízre, Tanifa pedig az árnyék után haladt, majd kiugrott a vízből. Ekkor Seia lenyomta karját a torkán, felhúzta a partra, ahol addig ütötte a cápát a kemény kőhöz, amíg az meg nem halt. Az emberek csodálkoztak Seia erején,  Tigilau pedig  szinte megfulladt a méregtől. Néhány nap múlva negyedszerre is  elküldte hírnökét Seia-hoz azzal az utasítással, hogy tájékoztassa arról, látni szeretné őt. Amint kisütött a nap, Seia ismét elment otthonából. Tigilau ezúttal arra utasította, hogy hozzon egy kis kávát (mámorbors) a bozótosból Savavau ünnepére. Tigilau tudta azt, hogy nem káva van a bozótosban, hanem egy kannibál vert tanyát benne. Seia  hosszú utat tett meg, amíg végül megérkezett a sziget közepén lévő helszínre. Fényt látott a távolban, ezért elhatározta, hogy kideríti annak forrását. A fényt fáklyák váltották ki,  amelyek a kannibál és a Sina nevű feleségének az otthonában voltak. Szerencsére Seia érkezésekor csak az asszony volt odahaza, aki miután észrevette vendégét, behívta őt a házába. Megkérdezte honnan jött és miért. Seia azt válaszolta, hogy kávát keres, mert ezzel bízták meg a falujában. A nő ezután figyelmeztette vendégét arra, hogy nincs káva a környéken, ezért haza kell térnie, nehogy a férje, Uluiva itt találja őt. Seia azonban nem ment el, ehelyett úgy döntött, hogy megvárja Uluiva hazatérését. A kannibál nemsokára meg is érkezett, a házához közeledve megérezte az idegen ember szagát. - Miért érzek furcsa szagot a lakásban? -kérdezte feleségétől, amint benyitott a lakásba. Sina azt válaszolta, hogy bizonyára téved, mert senki sincs bent rajtuk kívül. Seia ezalatt a ház ajtaja mögött állt, és odakiáltott Uluiva-nak: - Vak vagy talán, hogy nem látod ki van a házad falain belül? Uluiva nevetett, amikor meglátta Seia-t, majd megkérdezte miért tett látogatást nála. Seia azt válaszolta, hogy ő csupán egy látogató, aki betért egy pohár italra. Uluiva közölte vele, hogy ő az első idegen, aki valaha is betért a házába, de első lesz abban is, hogy emiatt fog meghalni. - Mivel szeretek harcolni, itt van ez a rozsdás kard, amellyel megvédheted magad! -mondta Uluiva, majd Seia lába elé hajította a fegyvert, míg magának egy ép és új kardot vett le a falról.  Sokáig küzdöttek egymással, de végül Uluiva kifogyott az erejéből. - Tovább akarok élni, ezért megosztom veled titkomat abban az esetben, ha megkímélsz. Van nekem egy mágikus kerék, amellyel  egyik helyről a másikra lehetséges repülni. Seia ezután megölte a kannibált,  akinek testéből egy tiapula nőtt (táró növény gumója, amelyet újraültetéshez használnak.) Ezután azt mondta Sina-nak: -Gyere, lemegyünk a partra. A falu lakói látták őket a varázskeréken repülni, amitől nagyon elcsodálkoztak. Seia szülei is észrevették fiukat élve és egészségesen, aminek nagyon megörültek, Tigilau-val ellentétben. A törzsfőnök úgy döntött, hogy még egyszer próbát tesz Seia elveszejtésére. Mindent egy lapra fog feltenni, így ha ezúttal sem jár sikerrel,  az már a saját életébe fog kerülni. Ennek megfelelően elküldte hírnökét Seia-hoz, és azt üzente általa, hogy menjenek el mindketten szeretőket keresni maguknak a nyugaton élő, csak nőkből álló törzs földjére. Ők fogják majd eldönteni azt, hogy melyikükkel akarnak kapcsolatot létesíteni és melyiküket fogják megégetni a kövekkel kirakott tüzes kemencében, amelynek neve an oven. Seia megüzente a hírnökkel, hogy elfogadja az ajánlatot, de Tigilau legyen az első, aki szerencsét próbál.  Amint felkelt a nap, Tigilau tíz csónakkal indult útnak. Seia arra kérte Sina-t, akit időközben feleségül vett, hogy ébressze fel, amint meglátja Tigilau csónakjait. Miközben Seia aludt, Sina elkezdte fonni az övét és elkészítette az illatos olajat, amelyet az emberek a  testükre szoktak kenni . 

Tigilau csak éjszakára érkezett meg  a nyugati földekre.  Megtalálták a nők otthonait, viszont senki nem tartózkodott a kunyhókban, azok üresen álltak a tenger partjai mentén sorakozva. Ezeknek a nőknek a valódi otthonai ugyanis a mennyekben voltak,  a földre csak pihenni jöttek le. Tigilau és társai fel-alá rohangálva keresték őket, mert nem tudták, hogy ezek a nők a mennyekben aludtak. Amint a hajnal első sugarai megjelentek, a kakasok kukorékolni kezdtek, Tigilau pedig visszatért a partra anélkül, hogy bárkivel is találkozott volna. Amikor ott meglátta Seia-t, azt mondta neki, hogy nem járt sikerrel, ezért másnap este neki kell próbálkoznia. Így is lett, Seia másnap magára kötötte  szakadt övét, testét pedig bekente olajjal. Leszedte a pandanus magját, amelyből a nyaklánca is készült, majd az egyik elhagyatott kunyhó felé hajította.  Hamarosan egy álmából felriadt nő nyitotta ki annak ajtaját, majd felháborodva nézett körül. Seia ekkor elébe állt, és azt mondta neki, hogy az ő neve Tigilau. A nő ekkor megfogta Seia kezét, behívta őt a házába, ahol azt mondta neki, hogy legyen a férje. Seia örült annak, hogy sikerrel járt, de arra kérte a nőt, hogy tartson vele otthonába: - Gyere velem, elmegyünk a parton lévő csónakomhoz. Az emberek látták, hogy két lány van Seia csónakjában, akikkel kelet felé hajózik. Felkeltették Tigilau-t, aki ebből megértette, hogy elveszítette a fogadást. Lándzsájával a tengerbe ugrott, aztán megölte magát. A nép Szamoán Seia-t választotta meg új törzsfőnöknek.