Thor és Loki egy kecskék által vontatott szekéren haladtak a messzi Észak földjein. Estére betértek egy ember házához, ahol szállást kértek éjszakára.  Thor ezután  vacsorát készített a kecskéiből. Levágta mindegyiket, megnyúzta őket, majd  a húsukat üstökbe tette. Miután elkészült az étel, Thor és Loki leültek vacsorázni.  Az asztalhoz hívták a parasztot és annak családját is: feleségét, fiát és lányát. A fiú neve Tjalfi, a lányé  pedig Röskva volt. Vacsora után Thor kecskebőröket terített a padlóra, aztán a ház lakóit arra utasította, hogy dobják a bőrökre az elfogyasztott kecskék csontjait. Azonban a paraszt fia, Tjalfi titokban elvette az egyik combcsontot, késével kettéhasította, és kivette belőle a velőt. Ezután mindannyian nyugovóra tértek. Thor kelt fel hajnalban leghamarabb. A Mjolnir nevű kalapácsával keményen megütötte az előző nap hátrahagyott bőröket és csontokat, a kecskék pedig mind életre keltek.  Csupán az egyikük sántított egy kicsit  a hátsó lábán. Thor miután meglátta ezt,  kérdőre vonta a parasztot, ő azonban nem tudott semmiről. Thor azonban nem talált más magyarázatot a problémára, mint azt, hogy valakinek el kellett törnie a sántító kecske sípcsontját. Nagyon dühös lett, fenyegetően összevonta a szemöldökét, kalapácsát pedig olyan erősen szorította a kezében, hogy még az ujjai is elfehéredtek. A paraszt és családja sikoltozni és sírni kezdtek félelmükben. Felajánlották minden vagyonukat a sánta kecskéért cserébe. Thor látván félelmüket, megszánta őket, haragja is lecsillapodott. A megbékélés jeléül azt kérte a paraszttól, hogy gyermekeit, Tjalfit és Röskvat magával vihesse egy időre Jotunheimbe, az óriások földjére.

Loki és a gyerekek társaságában Thor egészen a tengerig ment. Miután átkeltek rajta, egy nagy erdőbe értek. Reggeltől estig mentek, amíg végre sikerült átjutniuk rajta. A földön senki sem versenyezhetett Thjalfi-val sebességben, így ő mindig a többiek előtt járt, csomagjaikat is vitte. Amikor már kezdett besötétedni, egy óriási méretű sziklára bukkantak az erdő szélén. Ennek bejárata közelében telepedtek le éjszakára, ahol egy puha, elhagyatott sátor volt, amely furcsa módon úgy nézett ki, mint egy nagy madár tolla.Itt tértek nyugovóra. Nem sokkal később megremegett  a szikla teteje felettük, ezzel együtt az alattuk lévő föld is mozgott, mintha földrengés támadt volna. Thor, Loki és a két gyerek felriadt álmából, de senkit sem láttak magukon kívül.  Mindegyikük nagyon félt, Thor kalapácsát a kezében szorongatta, közben pedig felkészült az esetleges támadásra. Loki a gyerekekkel úgy döntött, hogy inkább az erdő körül térképezi fel a terepet, Thor így a helyszínen egyedül maradt. Ekkor jött rá arra, hogy  a szikla valójában nem más, mint egy alvó óriás, aki álmában rettenetesen tud horkolni. Thor felvette magára mágikus övét, így ereje százszorosára nőtt. Ám ennek ellenére nem volt bátorsága szembeszállnia az óriással, miután az felébredt. Ehelyett megkérdezte, hogy mi a neve.

- Skrymir a nevem. De ne fáradj azzal, hogy megmondd ki vagy, mert ismerlek. Miért aludtatok a kesztyűmben?

Skrymir ezután kinyújtotta a kezét, majd felvette  kesztyűjét a földről. Ebben aludt Thor, Loki és a két gyerek egész éjszaka. Ezután megkérdezte az istent, hogy szeretne-e az útitársa lenni. Thor beleegyezett ebbe. Skrymir fogta az utazótáskáját, majd reggelizni készült. Reggeli után utasította Thort, hogy az összes megmaradt ételt tegye bele utazótáskájába, amely hatszor nagyobb volt nála.  Ezután az óriás hátára vette a  már összepakolt cuccait, és Thorral a hátán széles léptekkel haladt előre. Estére az erdő legnagyobb tölgyfáját választotta ki szálláshelyének.

– Most lefekszem aludni – mondta Skrymir Thornak, majd nyomban el is aludt. De olyan hangosnak horkolt, hogy Thor sehogy sem tudott elaludni emiatt. Megkereste az óriás poggyászát, aztán megpróbálta kioldani azt, de sajnos egyetlen csomót sem tudott meglazítani rajta. Végül látva, hogy minden erőfeszítése hiábavaló volt, Thor nagyon feldühödött, két kézzel megragadta a kalapácsát, és Skrymir fejéhez vágta.

- Milyen levél esett a fejemre? - kérdezte felébredve Skrymir. - Megvacsoráztál már, Thor ?

Thor erre azt válaszolta, hogy aludni szeretne csupán, de nem tud, mert nagyon kemény a föld alatta.

- Valóban kemény itt a föld, menjünk odébb. Hátha ott jobb lesz majd.

Kicsit arrébb mentek egy másik tölgyfa alá, amely alatt már puhább volt a talaj. Éjfél körül azonban Skrymir olyan hangosan horkolt, hogy az egész erdőt betöltötte az üvöltése. Thor ismét felkelt, odament az óriáshoz, majd teljes erejével meglendítette a kalapácsát. Pontosan Skrymir feje tetején landolt a szerszám, aki nyomban felébredt az őt ért ütés következtében.

- Ráesett egy makk fejemre? Miért vagy még ébren, Thor?

Thor azt hazudta, hogy csak most ébredt fel, habár csak arra várt, hogy Skrymir ismét elaludjon. Nem sokkal hajnal előtt Thor hallotta, hogy az óriás ismét horkol.  Kalapácsát ezúttal közvetlenül az óriás halántékába ütötte olyan erősen, hogy keze a markolatához tapadt. Skrymir megdörzsölte a halántékát, aztán így szólt:

- Bizonyára valamilyen madár ül felettem a fa ágai között és levert egy ágat.  Miért nem alszol, Thor? Mindjárt hajnal lesz. Nem vagyunk már messze  Utgard-tól. Én magam is tekintélyes termetű ember vagyok, de ha eljutsz Utgardba, ott még nálamnál is nagyobb embereket fogsz látni. Adok egy hasznos tanácsot neked: ne viselkedj  arrogánsan velük! Ha  ezek után is szeretnél eljutni oda, tarts kelet felé. Az én utam észak felé vezet.

Skrymir ezután felvette az utazótáskáját a hátára, aztán átvágott az erdőn keresztül.

Közben megérkezett Loki is kipihenten a gyerekekkel együtt. Thor társaságában  az óriás által mutatott úton haladtak tovább, amely  egy nagy városhoz vezette őket végül. Teljesen hátra kellett dönteniük a fejüket, hogy látni tudják a város magas épületeinek tetejét. Közelebb érve egy vasrácsos kaput láttak, amelyet belülről zártak be. Thor nem tudott megbirkózni a zárral, de mivel minden áron be akartak jutni a városba, egyszerűbb módszert választottak: átmentek a rácsok között.

Miután sikeresen bejutottak Utgard-ba, óriások sokaságát látták mindenfelé. Miután felfedték előttük kilétüket, az óriások elvezették őket királyukhoz, Utgarda-Lokihoz. A király barátságtalanul nézett rájuk, a fogát csikorgatva azt mondta nekik:

-Nem érdekel, hogyan kerültetek ide, vagy miért jöttetek. Tényleg te lennél az, Thor? Régebben azt hittem, hogy sokkal magasabb vagy. Mondjátok csak, miben vagytok jók? Ugyanis mindenki, aki Utgardban él, nem töltheti napjait hasztalanul. Tehát ti mit tudtok, amiben jobbak vagytok másoknál?

Erre Loki, aki utolsóként lépett be, ezt válaszolta neki:

- Be tudom bizonyítani, hogy az itt ülők közül senki sem eszi meg gyorsabban az ételét, mint én!

– Ez nagyon jó – válaszolta Utgarda-Loki. -De bizonyítsd is be!
Felszólított egy óriást, akit Logi-nak hívtak, hogy induljon a versenyen Lokival szemben. Egy nagy hússal töltött vályút hoztak elő, amelyet letettek a folyosó közepére. Loki és Logi leültek a vályú két végéhez, majd mindketten enni kezdtek belőle. Loki az összes húst megette, csak a csontok maradtak, Logi azonban nemcsak a húst fogyasztotta el mind, hanem a csontokat is. Hamarosan mindenki számára egyértelművé vált, hogy a győztes Logi lett.

- Miben vagy jobb másoknál? - kérdezte ezután Utgarda-Loki Thjalfi-t.

Thjalfi azt válaszolta, hogy futásban mindenkit le tud győzni.

Utgarda-Loki  egy Hugi nevű óriást rendelt ki melléje, aki szintén nagyon jól tudott futni. Megparancsolta neki, hogy versenyezzen Thjalfi-val. Hugi  talán nagy termetének köszönhetően nem kis meglepetésre könnyedén  megelőzte Thjalfi-t az első versenyszámban. Az óriások királya, miközben a futókat nézte, így szólt:

- Az igazat megvallva még nem láttam embert gyorsabban futni ennél a Thjalfi-nál.

Másodszor is futottak, de amikor Hugi már célba ért,  Thjalfi még mindig messze lemaradt tőle. Így ezt a versenyszámot is az óriások nyerték meg. Végül Utgarda-Loki megkérdezte Thor-t is, hogy ő miben jeleskedik igazán. Ugyanis az emberek sokat beszélnek hősi erejéről és dicsőséges tetteiről. Thor azt válaszolta, hogy bárkit le tud győzni ivásban.

– Nem nehéz ezt megszervezni – válaszolta  akirály, aztán a terembe hozatta a nagy kürtöt, amelyből az óriások szoktak inni.

-Aki szünet nélkül, egy kortyban megissza  a kürtbe töltött vizet, az fog nyerni! Olyan óriás nincs közöttünk, aki háromszori szünet után sem járna sikerrel.

Thor a kürtre nézett, amely kicsinek tűnt neki, habár annyira hosszú volt, hogy nem látta a végét sem. Sok vizet ivott meg belőle, ám egy idő után lélegzete elakadt a torkán. Csak akkor látta milyen kevés víz fogyott el a kürtben, miután már végzett az ivással.

– Jól ittál – mondta Utgarda-Loki. – De nem túl sokat, ezért biztos vagyok benne, hogy újra meg szeretnéd próbálni!

Thor nem szólt semmit, száját ismét a kürt szélére tapasztotta, és inni kezdett. Ezúttal észrevette, hogy a kürt szarvának vége nem emelkedett olyan magasra, mint ahogyan normális körülmények között lennie kellett volna. Tehát ezúttal sem sikerült sok vizet meginnia belőle.

- Mi ez, Thor? - kérdezte Utgarda-Loki. -Nem tudsz többet inni? -Próbálj meg többet inni, különben soha nem fogunk olyan nagy hősnek tekinteni téged, mint az ászok, hacsak nem sikerül végre bizonyítanod is valamit.

Thor dühös lett, inni kezdett ismét, amennyit csak tudott, azonban a kürtben lévő víz ezúttal  sem fogyott el. Thor végül eldobta a kürtöt, mert nem tudott már több vizet magába szívnia.

-Most már világos, hogy ez az ász egyáltalán nem olyan erős, mint gondoltuk. – mondta Utgarda-Loki. - Szeretnél szerencsét próbálni valami más játékban, Thor?

- Minden játékban készen állok a versenyre – válaszolta Thor –Mit ajánlasz most nekem?

– Minden óriás könnyedén fel tudja emelni  a macskámat a földről. Te viszont nem vagy olyan erős, mint gondoltam. Most bebizonyíthatod, hogy tévedtem.

Egy nagy termetű szürke macskát vezettek a terembe. Thor odament hozzá, megragadta az állat testét mindkét kezével, hogy fel tudja emelni, de csak az egyik mancsát tudta megmozdítani.

- Az történt, amire számítottam. -mondta Utgarda-Loki. - A macskám nagyon nagy, Thor pedig alacsony és gyenge. Nem tud megbirkózni még az állatainkkal sem.

- Nem mindig a méret számít - szakította félbe Thor. - Mivel most nagyon mérges vagyok, bárkit le tudnék győzni!

– Nem látok itt senkit, aki érdemesnek tartaná, hogy megküzdjön veled – válaszolta Utgarda-Loki, majd körülnézett  a teremben.

- Hívj ide egy nőt, Elli-t! -mondta az egyik óriás. -Ő már nagyon öreg, hadd harcoljon vele Thor, ha annyira akarja. Elli már olyan embereket is le tudott győzni, akik nem tűntek gyengébbnek nála.

Elli nemsokára meg is jelent, hogy megmérkőzzön Thor-ra. Minél erősebben ütötte az ász-isten, Elli annál jobban tartotta magát. Alig telt el néhány perc, Thor máris a földön hevert. Utgarda-Loki ezután leállította a mérkőzést, aztán utasította embereit, hogy kísérjék a vendégeket szálláshelyeikre. Másnap reggeli után  a vendégek útnak indultak, Utgarda-Loki pedig elkísérte őket a kapuig. Megkérdezte Thortól, hogy tetszett-e neki az óriások földjén töltött utazása.

–  Tudom, hogy mostantól gyengének fogsz tartani, ennek pedig nem igazán örülök. Így a válaszom, ha őszinte akarok lenni, egyértelműen nem.

– Most, hogy elhagytátok a városunkat, megmondom az igazat – mondta a király. - Alázatot tanultál nálunk.  Erős vagy, de a természettel és a sorssal szemben senki nem veheti fel a versenyt. Mi csak varázslatok segítségével tudtunk nyerni. Amikor először találkoztam veled az erdőben, Skrymir alakjában, megpróbáltad kioldozni a poggyászomat az erdőben. Nem tudtad, hogy boszorkányvassal van megkötve, és csak ezért nem jártál sikerrel. Azok után, hogy három ütést mértél rám a kalapácsoddal, amelyek közül csak az első is azonnal megölt volna engem, egy számodra láthatatlan sziklával védtem meg magamat. Logi pedig, kinek neve lángot jelent, és aki Lokival szemben versenyzett azért, hogy melyikük tud több húst megenni, nem megette, hanem elégette a húst, a csontokat, sőt végül a vályút is. Tudnod kell azt is, hogy a  kürt vége, amelyből ittál, egészen a tengerig ért, így annak vizét ittad mindvégig.  A tenger vize ugyebár soha nem apad ki. Majd amikor a partjára érsz, láthatod azt is, hogy apályt hoztál létre, tehát sikerült jócskán csökkentened a szintjét. A macska maga volt a Világkígyó, Jörmungandr. Ő az, aki szoros gyűrűt alkotva körülöleli az egész Földet. Elli nem volt más, mint a Halál, vagyis az öregség. Nincs és nem is lesz olyan, aki ne hódolna be egyszer neki, amikor eljön az ő ideje. Az ember fia, Thjalfi pedig versenyt futott a gondolattal, kinek neve Hugi.

Thor nagyon dühös lett amiatt, hogy átverték őt. Megragadta a kalapácsát, a magasba lendítette, de Utgarda-Loki már eltűnt. De nemcsak ő, hanem az egész város is. Thor, Loki és a gyerekek csupán egy széles, kietlen mezőt láttak maguk előtt. Nem volt mit tennie Thornak, haza kellett térnie Trudvangar-ba, az otthonába.