A Toba-tó Indonézia legnagyobb tava, körülbelül száz kilométer széles és 505 méter mély, de egyben a  Föld legnagyobb kiterjedésű vulkáni eredetű tava is Szumátra szigetének északi részén. Körülbelül harmincezer évvel ezelőtt a Toba-vulkán robbanása után keletkezett. A szunnyadó magma nyomása, amely még nem tört elő a mélyből,  végül létrehozta a tóban található Samosir-szigetet. A helyi néphagyomány szerint a Toba-tó egy mitikus hegy, a Tuhaweoba kitörése után keletkezett, amely nagy erejű robbanás következtében megsemmisült. Idővel a Tuhaweoba szó Tuba-ra, majd végül Toba-ra változott.  A helyi legendák szerint  Raja Batak (Batak király), a baták mitikus őse halála után a Toba-tó nyugati partján fekvő Pusuk Buhit vulkánról emelkedett fel az égbe. Ebből kifolyólag a tavat és a benne található nagy szigetet szentnek tartják azóta is.   A batak mitológia istenekről, hősökről, szellemekről és más misztikus lényekről szóló történeteket foglal magában, amelyek szorosan kapcsolódnak a tó életéhez és környezetéhez. Más civilizációk szinte semmilyen módon nem gyakoroltak hatást a Toba-tó környéki őslakos közösségek kultúrájára. Nem kis időbe telt, amíg a tó felkerült a világ térképeire, mivel a baták nem vendégszeretetükről voltak híresek. Az első ismert nyugati utazó, aki megpróbálta feltérképezni Szumátra belső részeit, így a Toba-tó környékét is,  Marco Polo volt. A batak nép tagjai ellenségesen fogadták őt és csapatait, ezért tervük végül meghiúsult. Nem sokon múlt, hogy ne  a kannibálok levesébe kerüljenek. Marco Polo feljegyzéseiben azt is megemlítette, hogy a batak törzs tagjai minden arra járó idegent felfaltak, de gyakran saját nagyszüleiket is talpuktól a fejük búbjáig.

Az aranyhal

Egy Toba nevű fiatal gazda a tó helyén lévő termékeny völgyben élt, ahol növényeket termesztett magának. Néha horgászni is ment a közeli folyóhoz. Egyszer amikor éppen menni készült haza, mert nem tudott fogni semmit, a botjára valamilyen nagy termetű vízi állat akadt. Sikerült kihúznia a vízből, és legnagyobb örömére nagy termetű aranyhal akadt a horogra. Azonban ez a hal beszélni is tudott, sírni kezdett, és kérte a  gazdát, hogy engedje vissza a folyóba. Miután a fiú elengedte a halat, az egy szép nővé változott át. Hálás volt a gazdának, hogy jó cselekedete árán megtörte az átkot, amely őt sújtotta. Hamarosan össze is házasodtak,  egy éven belül született egy kisfiuk. Ez a fiú azonban annyira mohó volt, hogy minden ételt megevett anélkül, hogy bármit is hagyott volna a családjának. Amikor anyja arra kérte, hogy vigyen rizst az apjának, aki akkor a mezőn dolgozott, útközben megette az összeset. Apja miután megtudta ezt, nagyon dühös lett, felpofozta a fiát, és halvérűnek nevezte őt. Később megbánta, hogy  nem tudta megfékezni magát, ugyanis titokban kellett volna tartani azt, hogy felesége eredetileg hal testében élt. A fiú sírva rohant haza, ahol elmondott mindent az anyjának. A hercegnő ezután azt mondta a fiának, hogy szaladjon fel a házuk melletti dombra, és másszon fel a legmagasabb fa tetejére. Ő maga a folyóhoz sietett, ahol először találkozott a gazdával, majd beleugrott a vízbe. Nem sokkal később az ég elsötétedett, nagy vihar támadt heves villámok és mennydörgés kíséretében. A hosszas és kiadós esőzések következtében árvíz lett, a termékeny völgy pedig végül egy tóvá alakult, amelyet később Toba-nak neveztek el. A hercegnő aranyhal formájában azóta is a tóban él, férje pedig az áradások után a tóban lévő Samosir-szigeten  ragadt.

A három hal legendája

Szumátra őslakosai az előző legendához hasonlóan nemcsak egy, hanem három nagyméretű mitikus hal jelenlétéről tudnak, amelyek a tóban élnek. Szemtanúk szerint a legnagyobb közülük állítólag tíz méter hosszú. Ezek a halak meghatározott időpontokban kerülnek a víz felszínére és három különböző színben pompáznak: piros, fekete és fehér. Mindhárom szín nagyon fontos szerepet játszik a batak kultúrában, amelyek nemcsak a mindennapi életben, hanem a vallási rituálékban is kitüntetett szerephez jutnak. A három szín kombinációját Bonang Manalu-nak hívják. A halak a férj, a feleség és a gyermek családi felépítését szimbolizálják: a mennyből alászállt lányt, aki hallá változott, a szegény gazdát és a kettejük házasságból született gyermeket, akit Samosir-nak hívtak. A halakon kívül a helyiek egy nagy termetű pikkelyes kígyó jelenlétét is észlelték a tóban, amely néha kidugja fejét a vízből. Ezt a szörnyet a Toba-tó sárkányaként emlegetik.

A kezdetek

Sideak Parujar istennő egy nap megszökött gyíkszerű férjétől. Saját maga által szőtt fonalon ereszkedett le az égbőll, az istenek világából a  középső, földi világba, amely akkor még csak formátlan vizekből állt. Habár nem érezte jól magát új környezetében, mégsem akart visszatérni égi otthonába. Gondoskodó nagyapja küldött neki egy marék földet, amelyet úgy terített szét, hogy széles és hosszú partot hozott létre. Azonban a gonosz sárkány vagy itteni nevén nága, akit Padoha-nak hívtak, feltúrta a földeket, majd visszatért az alvilág vizeibe. A szörnyeteg ennyivel nem elégedett meg,  mert az összes földet meg akarta semmisíteni úgy, hogy hosszú és vastag testével rátekeredett. Sideak Parujar egészen a markolatáig egy kardot döfött a testébe, így mozgásképtelenné tette a szörnyet. Valahányszor Padoha megpróbálja kihúzni testéből a kardot, földrengés dübörög az egész környéken. Sideak Parujar férje azonban álruhában követte feleségét a  középső világba. Mivel az istennő nem tudta, hogy kivel áll szemben, hozzáment az újonnan érkezett idegenhez. Két ikergyerekük született, egy lány és egy fiú, akiket nem sokkal születésük után magukra hagytak.  Sideak Parujar férjével együtt ugyanis visszatért az istenek világába, az égbe. A gyerekek vérfertőző kapcsolatának eredményeként született meg az első emberpár, akiknek ivadékai aztán  benépesítették a Toba-tó körüli földeket. Az ikerpár úgy döntött, hogy Pusut Buhit,  a tó nyugati partján fekvő vulkánt teszik lakhelyükké. Egyik unokájuk, Raja Batak lett népének névadó hőse.

A varázsgombák

Szellemek

A tó körül élő emberek gyakran hallanak kiáltásokat a vízben, amelyek leggyakrabban éjfélkor hallhatóak. A néphit szerint ezeket a hangokat a tóba fulladt emberek szellemei okozzák. A lapos arcú szellem a másik különös lény, amely a tó körül szokott megjelenni. Akik a Toba-tó partján ültek vagy éppen horgásztak, gyakran látták ezt a szem, száj és orr nélküli, lapos fejű szellemet. Akik nem tudtak időben elmenekülni a helyszínről, a szellem elkapta és a tó mélyére  rántotta őket. Egy másik különös eset során, amikor egyetemisták jártak a tó környékén, állítólag olyan lényt fényképeztek le véletlen, amelyet helyi nyelven maghrib-nak hívnak. Úgy néz ki, mint egy majom, de az arca teljesen emberi. 

A fákban élő szörny

A fáknak is vannak misztikus lakói.  Begu Ganjang a Toba-tó körüli fák belsejében él, viszont nem szereti azt, ha megzavarják őt. Sokan félnek kivágni a több mint százéves fákat,  hogy ne háborgassák a szellemet, aki a fákat kivágó munkásokat szokta kísérteni. A batak legendákban a Begu Ganjang-ot a leggonoszabb szellemként írják le, mert gyakran tesz kárt az emberekben, akiknek kék nyomokat hagy a torkukon.  Ugyanezzel a névvel egy szeszes italt is illetnek, amelyet csirkevérrel keverve isznak meg.