Az arany- vagy medinai harmat nagyon ritka természeti jelenség, amely csupán körülbelül húsz évente jelenik meg.  A horvátok napjainkban is hisznek abban, hogy néhány évente aranyharmat hull a hársfák tetejéről, amely a falut és a mezőket hajnalban méz aromájú vízcseppekkel permetezi be. Ennek a harmatnak állítólag gyógyító ereje van: ha a tehenek és a mezítláb járó emberek átmennek a harmatos füvön, akkor egész életükben egészségesek fognak lenni. Szent György napján, április 24-én a hagyományőrző horvát falvakban az a szokás járta, hogy napkelte előtt a falu gyógyítója egy asztalterítőt vitt ki a mezőre, amelyet olyan sokáig húzott a harmatos fűben, amíg teljesen átnedvesedett.  Ezután hazavitte az abroszt, kinyomta belőle a vizet, majd megitatta a tehenekkel, hogy később sok tejet adjanak. Horvátország egyes részein abban is hittek, hogy a Szent György napi eső megjósolja mennyi ideig fog élni valaki. Aki iszik ebből az esővízből, kigyógyítja magát a fejfájásból és sok más betegségből. Ehhez a hagyományhoz kötődtek a  jurjašice vagy prporuša nevű körmenetek is, amelyeken fiatal vőlegények vettek részt. Arra szolgáltak, hogy tavaszi esőt idézzenek elő. Különböző hangszerekkel énekszó kíséretében a legények végigjárták a falut, és minden ház elé egy-egy zöld gallyat tettek. A körmenet végén a megmaradt ágakat magas dombra vitték, ahol meggyújtották. Lombos gallyakkal hajtották ki az első éves jószágokat is a legelőkre, hogy azok megtisztuljanak mindenféle betegségektől. Este gyógynövényeket dobtak a tisztító tűzbe, majd ha leégett, átugrottak rajta. Az eredetileg horvát lakosságú Berzencén azonban egy sehol máshol nem ismert hiedelmet is feljegyeztek: Szent György napján nem volt szabad semmilyen víz mellett elmenni, mert boszorkány ül a parton, és behúzza a gyermekeket a vízbe. Ezzel ellentétben a legtöbb helyen tanácsos volt ezen a napon mindenkinek alaposan megfürödnie, hogy megőrizhesse testének egészségét.  A moldvai csángók a rühesség ellenszerének tartották a   Szent György napi fürdést a patakban.

A magyar hagyományokban Szent György napja az állatok első kihajtásának ideje. Azt a vesszőt, amellyel a legelőkre terelték őket, zöld ágnak nevezték. A gazdák csipkegallyat vágtak, amelyet az istálló ajtaja fölé helyeztek,  hogy elkerüljék a boszorkányok rontásait. A legelőre menet a marhákat ezzel a gallyal ütögették, hogy azok sok tejet adjanak. A kukerek nevű növényről a szerbek azt tartották, hogy mágikus tulajdonságokkal rendelkezik, ezért a marhákat kihajtás előtt megveregették vele, hogy elűzzék az ártó szellemeket. Szent György éjszakáján ugyanis a boszorkányok különösen aktívak voltak, így aki nem tette meg a kellő óvintézkedéseket, könnyen ráfázhatott. Az Ormánságban úgy tartották, hogy akinek a kapufélfáját ezen az éjszakán a boszorkányok megkarcolták, annak az embernek a marhái többé soha nem adnak tejet. A régi néphit szerint a Szent György éjszakáján lehullt harmatban van a föld ereje és zsírja, ahogyan a Mura-vidéki harmatszedés szokása is bizonyítja, melynek során ezt mondogatták: -Viszek is hagyok is -vagyis nem viszik el az egész hasznot, hagynak másnak is belőle. Az Ormánság falvaiban a horvát és szerb szokásokhoz hasonlóan  Szent György napján éjfélkor az emberek kimentek a mezőre, ahol egy lepedőt vagy asztalterítőt végighúztak a földön. A lepedőre ragadt harmaból néhány cseppet a kenyértésztába tettek, hogy ezáltal bőséges termést idézzenek elő.  Ugyancsak a bőséges termés elérése érdekében Kőszegen egy több mint 280 éves könyvben minden évben ugyanazon a napon, április 24-én rajzolják be a szőlőhajtásokat, hogy megjósolják a majdani termést. A könyvben feljegyzéseket találunk a tavaszi fagyokról, a jégverésekről és az időjárás hatásáról a szőlő érésekor.

 Szent György napját a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincs keresésére. A kincsről úgy hitték, hogy minden hetedik évben Szent György napkor lángot vet, így könnyű megtalálni. A gyíkot a sárkányhoz társították, így nem meglepő, hogy a kígyóhoz hasonlóan gyakran fordul elő különböző ekkor szokásos hagyományokban. Az Alföld egyes helyein a Szent György nap előtt fogott gyíkot a torokgyík megelőzésére tartották alkalmasnak. A gyík torkánál háromszor végighúzták a gyűrűsujjukat, majd az ujjukra ragadt váladékkal bekenték a saját torkukat háromszor.  A Szent György nap előtt fogott vagy éppen vedlő gyík kiszárítva, vályúba szegezve állítólag távol tartotta a bajokat és a betegségeket. Somogyban úgy vélték, hogy aki agyonüt egy kígyót, majd nyelvét az ostor végébe fúrt lyukba teszi, az a disznókondát egyben tudja tartani. A moldvai magyarok ehhez hasonlóan abban hittek, hogy aki ezen a napon kígyót üt meg, annak nagy ereje lesz, de ha a kígyó elmenekül, akkor magával viszi az illető erejét.