A xizi vagy xixuetan jelentése vérszívó szőnyeg vagy massza, pontos meghatározása azonban nem ismert és  eddig csupán Kínában észlelték. Habár létezhet egy kivétel, ugyanis az  Argentínában és Chilében ismert cuero hasonló tulajdonságokkal rendelkező szörny. A xizi általában lapított formában, a földhöz simulva rejtőzik el, akár egy szőnyeg, de néha más formákat is felvesz.  Bőre vöröses, amelyet puha zöldes szőrzet és tüskék borítanak. Egy 2000-ből származó beszámoló kis szemekről és szárnyszerű függelékekről is tudósít. Testének felületét éles szívószervek vagy tüskék borítják, amelyekkel emberek és állatok vérét szívja. Általában folyókban, tavakban vagy más vízzel teli mélyedésekben él, de tud mozogni a szárazföldön is. A lényről szóló beszámolók már nagyon régóta szerepelnek különböző személyek vallomásaiban. Duan Chengshi IX. századi munkája, a Mindenféle történetek Youyang-ban egy xizi-re emlékeztető állat támadását írja le. Az egyik halászt Csiangcsou-ban (Jiangxi tartomány) megtámadott egy nagy, körülbelül 13 centiméter széles, levélszerű és kör alakú állat, amelyet tüskék borítottak. A halász nem sokkal a támadás után meghalt, valószínűleg vérveszteség miatt. 

Az újabb beszámolókat Yunnan-ból, különösen Xishuangbanna Autonóm Prefektúrából gyűjtötték össze, ahol a xizi-t dipijuan-nak hívják . Az egyiket állítólag egy nőstény elefánt ölte meg, amikor a folyón átkelve megtámadta a borjúját. Az anya ormányával a magasba rántotta és a partra röpítette a dipijuan-t, majd halálra taposta. Egy vadász látta az esetet, aki meg is vizsgálta a már halott dipijuan tetemét.  Annak háta zöldes színű volt, hasa pedig vörös és polipszerű, nagy méretű tüskékkel tarkítva. Az 1788-as Yuan Mei által írt Amit a tanító soha nem vitatna meg című alkotás állítólag igaz történetek gyűjteménye. Ebben található egy utalás a dipijuan-ról, amely 1771 tavaszán megtámadott egy víz alatti búvárt. A lény vöröses színű, ugyancsak tüskékkel borított lapított testtel rendelkezett, amely folyókban élt Zhengjiang környékén.

A jünnani Xishuangbanna sűrű erdőinek mélyén egy rémisztő legenda kering arról, hogy a takarónak látszó lény képes emberi vért szívni és embereket ölni. Ezt a történetet egy közel száz éves férfi is elmesélte saját személyes tapasztalatai alapján: Az 1940-es években az idős férfi katonaként szolgált a jünnani Pu'erben. Egy nyári délután több társával elmentek terepszemlére. Mivel az idő elviselhetetlenül száraz volt, úgy döntöttek, hogy úsznak egyet a közeli tóban. A helyi veteránok már korábban figyelmeztették őket, hogy bármilyen meleg is van, nem úszhatnak abban a tóban, mert furcsa dolgok történtek a környékén, sokan eltűntek, mások testét pedig véres cafatokban találták meg. Azonban  a katonák nem figyeltek az idősebbek szavaira, mindegyikük a tóba ugrott.  Nem vették észre, hogy a veszély némán közeledett feléjük. Az egyik katona össze-vissza úszkált a tóban, majd hirtelen bámulni kezdte a vizet, mintha keresne valamit. Társai szokatlan dolgot vettek észre, miközben őt nézték. A katona háta mögött nagy vöröses massza emelkedett ki a vízből, amely a víz alá rántotta őt. A többiek riadtan kimenekültek  a partra, felkapták a fegyvereiket, aztán céltalanul lőttek mindenfelé a levegőbe. A legidősebb közülük egy gránátot dobott a tóba. A véres massza ezután a partra repült, de társukon már nem tudtak segíteni. Teste tele volt véres lyukakkal, bőre pedig teljesen fehér volt, mivel az összes vérét kiszívták.

1976 vagy 1977 nyarán Yunnan tartomány Ruili megyéjében támadott ismét a xizi. Egy  tóban úszkáló fiatal lány testére csavarodott annyira szorosan, hogy az apának kénytelen volt levágnia lánya karját. Néhány héttel később a lebegő árnyéknak nevezett valami elkapott egy férfit, aki ugyanabban a tóban úszott. A helyiek ezután lecsapolták a tavat, de az annyira mély volt, hogy abba kellett hagyniuk a munkát. A férfi testét azonban megtalálták, a vámpír ragacsos tüskéi még mindig rajta voltak. 1993 őszén két testvér, akik békákat kerestek a Mengla megyei Daluo folyó melletti barlangban, lábuk alatt nem vették észre a közelgő veszélyt, amely jól álcázta magát. A takaró alattuk azonnal felemelkedett, csápjait az egyik fiúra tekerte annyira szorosan, hogy  a másik nem tudta kiszabadítani őt.  Csak úgy sikerült megmenekülnie, hogy  testvére megégette a lényt  a nála lévő égő fáklyával, miután az a barlang másik oldalán fekvő tóba menekült.