Földtörténeti szempontból nézve azon a helyen, ahol most a Balaton, vagys a magyar tenger van, nagyjából húszezer évvel ezelőtt lesüllyedt a földkéreg, aztán az így keletkezett medence lassan megtelt vízzel. Ám ha a mesék és legendák földjén szeretnénk kalandozni, akkor egészen más történeteket ismerhetünk meg a magyar tenger kialakulásáról. Néhány legenda szerint a valaha itt élő óriásoknak is köze van a tó születéséhez.

Az óriások

Az egyik legenda szerint gyermekek hozták létre a Balatont. Persze nem akármilyen gyerekek voltak, hanem a Bakonyban élő óriások. A régi időkben, amikor még óriások éltek a földön, az emberekhez hasonlóan gyakran vitatkoztak egymással. Amikor egy napon az óriások egy csoportjának férfi tagjai összevesztek valamin, verekedni kezdtek egymással. Az asszonyok összeszedték gyerekeiket, hogy biztonságos helyre vigyék őket. A verekedés végül gyilkolásba fulladt, egyikük sem élte túl a harcot vagy belehaltak sérüléseikbe. Az asszonyok ezt látva úgy döntöttek, hogy bánatukban elhagyják a Bakonyt, és más vidékre vándorolnak a gyermekeikkel. Azonban a gyerekek által kivájt gödör, amelyet azért hoztak létre, hogy homokvárat építsenek, egy idő után feltöltődött vízzel és létrejött a Balaton. A homokvárak pedig a Bakony létrejöttét eredményezték, amelyeket végül benőtt a sűrű növényzet. Az óriások ma is kísértenek a víz alatt, időnként erős hullámokat keltenek a tó vizén. Erről a legendáról fennmaradt egy másik változat is, ahol a Balaton név az óriások királyaként szerepel.  A király lányát Halápnak hívták, aki gyakran játszott az emberek gyerekeivel. Legjobb barátja egy Csilla nevezetű lány volt. Azonban Haláp nehezen tudott alkalmazkodni a változó éghajlati viszonyokhoz, ezért nemsokára lebetegedett, barátnője gyógyfüvei sem gyógyították meg. Miután az óriáslány meghalt, apja nagy, koporsó alakú sziklatömböt emelt sírja fölé, amelyet egyszarvú bika őrzött. Az egyik óriásnak mégis sikerült elmozdítania a nagy sziklát, ami népük pusztulását is jelentette egyben. Víz tört elő a földből,  senki nem tudta megállítani az áradat pusztítását. Hetek múltán minden víz alá került, a katasztrófa elől az óriások királya sem menekülhetett és megfulladt. De a hagyomány szerint még mindig él víz alatti börtönében, és amikor szabadulni próbál, nagy hullámok keletkeznek a tó felszínén.

A kecskepásztor legendája

 Valamikor nagyon régen azon a helyen, ahol most a Balaton van, dús fűvel borított rétek voltak, ahol pásztorok legeltették nyájaikat.  Mindig a kecskéket volt a legnehezebb terelni, mert ezek az állatok folyton szerte-széjjel futottak egyik bokortól a másikig.  Az egyik ilyen eset során a kecskéket terelő pásztor futás közben, hogy utolérje a nyájat, megbotlott egy kőben és a földre esett. Mivel nagyon dühös lett, felkapta a követ és az egyik kecskéhez vágta, amelynek az ütéstől betört  a koponyája.  A kő alatt azonban egy gonosz vízi tündér raboskodott, aki miután kiszabadult, rögtön katasztrófát idézett elő. A mélyben lévő víz alatti vizeket a felszínre varázsolta, melyek elöntötték az egész völgyet.  A vízbe veszett állatok ma is kísértenek a tavon. Viharos éjszakákon a víz tetején vonulnak, miközben fejük és szakálluk lidércfényben tündököl, a pásztor pedig az örökkévalóságig hajtja őket a nagy vízen át.

Veronika története

A balatoni kőszívek legendája talán az egyik legismertebb történet. A balatonudvari Dúl János leánya, halász Veronika szívét meghódította egy becsületes kőfaragó. A lány azonban a tavat szerette, a fiú pedig a hegyeket. Veronika félt a kövektől, ezért szeretője szív alakot formált neki az egyikből. Miután Veronika megkapta az ajándékot, nagyon örült annak, ezért követte szerelmét a hegyekbe. Előtte azonban szerette volna utoljára megnézni a Balatont, ezért kievezett a tóra. Annyira az emlékeibe merült a csónakban, hogy nem vette észre a közelgő vihar közeledtét. A magas hullámok felborították Veronika csónakját, a lány pedig belefulladt  a vízbe. 

Badacsony legendái

Kevésbé ismertek a különféle kultikus vagy mitikus helyekhez kötődő, a népi mondavilágba beépülő regék, mesék. Ilyen a badacsonyi kőkereszt históriája, amelyet Ranolder János veszprémi püspök állíttatott 1857-ben, és a néphit szerint negyven bivaly vontatta fel a hegyre. Kettő közülük, miután feljutott a hegycsúcsra, nagyon megszomjazott. A mélyben a Balaton kék vize tündöklött az erős napfényben, amely nagyon csábította a bivalyokat. Elkezdtek visszafelé rohanni, de a sziklák közt összezúzták magukat. Nem messze ettől a helytől egy hegyes, kiálló szikla található. Ha kalapáccsal megütik, harangszerű hangot hallat. Ezért kapta a Harangozó Bérc elnevezést, amely a néphit szerint sokszor mentette meg az embereket a veszélyektől.  Közvetlenül a bérc mellett áll hosszú évtizedek óta a Rózsakő, amelyet a badacsonyi présházában sokat tartózkodó Szegedy Rózáról neveztek el. Ha erre a sziklára két egymásba szerelmes személy ül rá, még abban az évben egybekelnek.

Szamárkő

Egy római eredetű legenda is kötődik a Balatonhoz. Amikor Bacchus, a bor istene és kísérői ellátogattak a tóhoz, nagyon jól érezték magukat ott. Azonban nem sokáig szórakozhattak, mert Jupiter megüzente, hogy hazavárja Bacchus-t. A bor istene elővette szőlőlevelekkel díszített botját, majd felszólította minden követőjét a távozásra. De egyikük sem akarta elhagynia a Balatont, annyira megszerették annak környezetét.  Mindenki azt kiáltotta, hogy sehol máshol nem ittak olyan jó nektárt, mint ami a tónál termett. Bacchus nagyon feldühödött a hűtlen alattvalóira,  ezért sorra behajigálta őket a tóba, ahol isteni halakká változtak át.  A Balaton halai ennek folytán annyira ízletesek. A nektár pedig, amit  Bacchus népes csoportja ivott, nem volt más, mint a  balatonfelvidéki bor.

 A jégbarlang

A Balaton északi részén, a Szent György-hegyen található egy 32 méter hosszú és 10 méter mély üreg, ami a hegy oldalán ledőlt egykori bazaltoszlopok törmelékei között keletkezett. A barlang különlegessége, hogy a legnagyobb hőségben is fagyos és jeges, így akárki nem látogathatja, csupán a barlangászok számoltak be a nem mindennapi természeti képződményről. Nem csoda, hogy a helyiek legendákat társítottak a nehezen megközelíthető jégbarlangról, amelynek mélyén valamikor  sárkányok éltek. A szörnyeket aztán a hegy névadója, Szent György győzte le. Ezért ezt a barlangot  Sárkánybarlangnak is nevezik.

A pásztor és leánya

A Balaton déli partjának egyik városa, Balatonlelle napjainkban is kedvelt üdülőhely. Az egyik történet szerint valamikor élt egy juhász, akit Balatonnak hívtak. Becsületes emberként ismerték a környéken, az emberek szívesen keresték a társaságát. Balaton egyedül nevelte leányát, Lellét. Mivel a lány nagyon szép és tehetséges volt, sok asszony féltékenykedett rá. Az egyik ilyen gonosz asszony megátkozta  őt apjával együtt.  Amikor Lelle elkísérte apját  a legelőre, nagy vihar támadt.  A Bakony felől érkezett a zivatar, de olyan gyorsan, hogy haza sem tudtak menekülni, ezért egy fa alá húzódtak be. Mivel rajtuk volt az átok,  végzetük elől nem menekülhettek: a fába belecsapott egy villám és mindketten szörnyethaltak. A faluban nagy volt a gyász, amikor megtalálták őket. Tisztességgel eltemették apát és leányát, az ő emlékükre pedig Balatonlellének nevezték el településüket. A gonosz asszonyt pedig boszorkánynak nyilvánították és élve elégették.

A tüzes emberek

A tüzes embereknek nevezett szörnyek  hosszú időn keresztül meghatározták a magyar tenger partjain élő emberek életét. Ők olyan elkárhozott lelkek voltak, akik életük során nagy bűnöket követtek el,  ezért rémalakokká alakultak át. Rosta formájú kalapban, égő bottal a kezükben jelentek meg, testüket pedig szikrák borították. Nagyon sok helybélit csaltak csapdába sötét éjszakákon. A vándorok a fényeket látva azt gondolták, hogy valaki tábortüzet gyújtott, ezért követték annak irányát, hogy megpihenhessenek. Sajnos a legtöbb esetben nagyon hosszú pihenés várt a lápos területre tévedőkre. 

Lidércfények

A néphit szerint a gazdagság jelképének számító arany minden hetedik évben megtisztul. A legendák alapján ezt a folyamatot tűz kíséri. A kincset úgy lehet megtalálni, ha valaki követi a mocsarakban feltűnő kékes színű lángokat, amelynek neve lidércfény.  Állítólag néhány szerencsés  ember így gazdagodott meg, azonban a legtöbben végzetükbe rohantak és elsüllyedtek a mocsárban azokban az időkben, amikor a Balaton mentén kiterjedt lápok voltak.  A híresztelések szerint Horthy Miklós katonákat küldött a lidércfények után, mert abban hitt, hogy kincshez vezetik az arra érdemeseket. A tüzes emberek és a lidércek mellett több más rém is szerepel a környék legendáiban. Ilyen a kevésbé veszélyes lámpás kísértet, aki ráugrik az autókra vagy éppen a Balatonon közlekedő hajók fedélzetére. Ezt a szellemet káromkodással lehetett elűzni.

A marásvonal veszélyei

A Balaton medrében, pár száz méterre a parttól húzódik egy árokszerű képződmény, amelynek neve marásvonal. Ez főleg a déli parton okozhat bajt, akár életveszélybe is sodorhatja azt, aki nem számol vele.  A marásvonalat nem jelzi bója. Az északi part egy gyorsan, de egyenletesen mélyülő mederrel rendelkezik. A déli parton sokkal szélesebb ez a sekély vizes rész, viszont amikor elérjük a marásvonalat, ott sokkal nagyobb arányú a mélyülés, mint az északi parton. Ilyenkor látjuk azt, hogy ötven méterrel beljebb térdig ér a víz az egyik fürdőzőnek, míg  a másiknak távolabb szintén térdig ér, azonban közöttük lehet lehet egy 50-60 centiméteres mélyedés. A marásvonalat egy fürdőző nem igazán tudja észrevenni. Nagyon szeles időben szokott csak kirajzolódni, amikor nincsenek strandolók a parton. Ilyenkor magasabb partokról jól kivehető, a hullámzás rajzolja meg a vonalat.  A víz alatti turzások mozognak, ezért egy vihart követően egy héttel már egészen máshol lehetnek.