A Húsvét-sziget a Föld egyik legelszigeteltebb helye. Máig ismeretlen okokból óriások szobrait faragták ki vulkáni kőzetből, amelyeket  moai néven ismerünk.  Ma vulkáni kúpok találhatók a sziget minden pontján. A legnagyobb, Rano Kau jól látható az űrből.  Az Anakena nevű  tengerpart eltér a partvonal többi részétől, mert  itt nem fekete lávacsövek vagy meredek sziklafalak határolják a tengert, hanem fehér homok. A legendák szerint Hotu Matu'a Anakena-ban szállt partra, és  itt kezdte meg a sziget gyarmatosítását. Az új lakosok falvakat és szokatlan ellipszis alakú házakat kezdtek építeni.  Ariki király vagy Hotu Matu'a egy gazdag kontinensen, Hivában élt. Éjjel álmában üzenetet kapott, hogy elsüllyed a földje, ezért új helyet kell találnia, ahol letelepítheti népét. A bölcs jósok tanácsát követve Hotu Matu'a hét felfedezőt küldött a reggeli nap felé, hogy kedvező földet keressenek az élethez és a jamgyökér termesztéséhez. Több napos vitorlázás után a hét felfedező egy kicsi és lakatlan szigetre érkezett, amely elég termékenynek tűnt a megélhetéshez. Azt mondják, hogy a jam mellett a felfedezők egy moai szobrot és egy gyöngyház nyakláncot vittek magukkal. Azóta a szigetet a világ köldökének nevezik. 

A legendék szerint Make-Make isten  a Föld megteremtése után magányosnak érezte magát, ezért elővett egy vízzel teli edényt, amelyben megnézte a tükörképét. Ekkor egy madár szállt rá a vállára, Make-Make pedig elcsodálkozott az összeolvadt tükörképükön. A saját és a madár képmásából alkotta meg az első embert. A nő a bibliai történethez hasonlóan itt is a férfi bordájából lett teremtve. Napjainkban is látható, hogy az orongo-i sziklákra madárember sziklarajzok százait vésték rá. A tengeri madarak, különösen a fregattmadár, a Rapa Nui (Húsvét-sziget) fontos szimbólumává váltak. A változó időjárási viszonyok, valamint a túlzott vadászat is hozzájárult a többi madárfaj számának csökkenéséhez. A Madárember-rituálénak is mitikus eredete van. A néphagyomány szerint kezdetben nem voltak madarak a szigeten. Minden  megváltozott aznap, amikor egy Hitu nevű boszorkány a tenger partján emberi koponyát látott meg a sziklákon. Amikor fel akarta venni, a hullámok a tengerbe sodorták a koponyát, de a boszorkány utánament. Hiába úszott kitartóan, az erős hullámok messzire vitték  a koponyát. A boszorkány így sem adta fel, egész éjjel úszott, végül pedig partot ért Matiro Hiva-n, vagyis a Madarak-szigetén. A koponya  a földhöz érve átváltozott, Make Make isten lett belőle, és segített Hitu-nak kijutni a vízből. A szigeten Hava isten élt, aki szívélyesen fogadta mindkettőjüket, néhány napig etette őket. Mivel a sziget tele volt madarakkal, Make Make megkérte Hava-t, hogy adjon neki néhányat, amellyekkel benépesítheti a Húsvét-szigetet. Így is lett, majd amikor az isten visszatért a szigetre, kiengedte a madarakat a Poike-félsziget közelében. De a madarak költési időszakában a szigetlakók megették az összes tojást, ezért  Make Make úgy döntött, hogy a madarakat a sziget másik részére telepíti.  Azonban ott is ugyanaz történt, de az egyik tojás átesett a Vai a Tare zóna résén, így megmenekült az emberek elől. Ebből kelt ki a sziget első szent madara, a Manutara. 

 A hosszúfülűek vagy Hanau epe félig mitológiás emberek egész törzse volt, akik a helyi mítoszok szerint egykor a Húsvét-szigetet lakták. A tények és a fikció nagyon keverednek ebben a történetben, és lehetetlen megbizonyosodni arról, hol vannak a valóság határai. A hosszúfülúek egykor a Húsvét-szigeten éltek, de konfliktusba kerültek a Hanau momoko-val vagy rövid fülűekkel. Az utóbbiak nyerték meg  a háborút, ez pedig  a hosszúfülűek teljes megsemmisülését okozta.  Később az európaiak megjelenése után misszionáriusok érkeztek a szigetre. Ők valójában nagyobb kárt okoztak, mint a perui rabszolgakereskedők, akik a sziget lakosságának nagy részét elhurcolták. Ugyanis ezek a misszionáriusok elkezdték megsemmisíteni  a szigetlakók faszobrait, vallási műtárgyait és Rongo-Rongo tábláit, amelyek az elveszett nyelvet tartalmazták. A kevés megmaradt tábla jeleit máig nem sikerült egyértelműen megfejteni. 

Egyes feltételezések szerint a sziget Mú vagy Lemúria elsüllyedt kontinensének a maradványa. Ezeket az elméleteket támasztják alá a helyi legendák Uvok istene, aki tüzes botjával meghasította a földet, mert haragudott az emberekre. A szobrok pedig az őskori tudással rendelkező, magasabb tudású emberek vagy földönkívüliek alkotásai. A Húsvét-sziget mai lakosainak  is megvan a maga véleménye ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Azt mondják, hogy az általuk moai-nak nevezett szobroknak szent erejük van,  mert valójában figyelik a világ azon részeit, amely felett hatalmuk van és ezért nevezték el szigetet a Föld köldökének. A dél felé néző szobrok különböznek a többiektől, ugyanis a sarkvidéki szelek erejét raktározzák magukban. Egyébként az őslakosok még mindig abban is hisznek, hogy a kőóriások maguktól tudnak járni vagy pedig a papok, akik mágikus erővel vagy a gravitáció szabályozásának titkaival rendelkeztek, gyaloglásra kényszerítették őket. Ezzel szemben az egyik legenda arról tudósít, hogy a szobrokat varázslat keltette életre, amikor egy boszorkány elvarázsolta azokat, aki Rano Raraku közelében élt.  Dühében az összes mozgó szobrot az orrával a földbe döntötte. A moai óriásszobrok egyik különlegessége a pukao néven ismert kalap. A legtöbb moai-t a Rano Raraku kőbányában faragták, de a pukao-t a Puna Pau vulkán vörös kövéből állították elő, a sziget másik végén.  A szobrok szállításával és megmunkálásával kapcsolatban további rejtélyekbe ütközünk. Körülbelül ezer moai van a szigeten, amelyeket a becslések szerint valamikor 500 és 1500 között alkottak meg.  Az újabb kutatások bizonyították, hogy útrendszer hálózta be a szigetet, amelyet az alapkőzetbe ástak. A holland Roggeveen tengerészei voltak az elsők, akik saját szemükkel látták meg a Húsvét-sziget fő nevezetességeit, a moai szobrokat. Egyesek magassága elérte a húsz métert is. A hollandok látták, ahogy reggel a sziget lakói tüzet gyújtanak kőbálványaik előtt, és  kérnek tőlük valamit.  Sokáig tűnődtek azon, hogyan rendelkezhettek a sziget lakói különféle faji jellemzőkkel: voltak közöttük feketék, sárgák, vörösek és még egy sápadt arcú is. A testüket mindenféle madarak és állatok képeivel festették, habár a szigeten csak patkányok és kis gyíkok éltek. A Húsvét-szigeten nincsenek édesvízforrások, így továbbra is rejtély marad, hogyan élhettek itt ősi lakói. Amikor az európaiak először megérkeztek ide, meglepődve látták, hogy az őslakosok közvetlenül a tengerből ittak. A sziget lakói állítólag soha nem szenvedtek tetanusztól, habár szinte mindig mezítláb jártak és sok ló is élt ott. 

1964-ben Nógrády György kanadai mikrobiológus 67 parcellára osztotta a szigetet, majd mindegyikből vett talajmintát a mikroorganizmusok talajból történő izolálása, majd az általuk termelt anyagok elemzése érdekében. Az izolált terméket 1972-ben rapamicinnek nevezték el, a Húsvét-sziget után. Ez a szer nagyon jól gátolta a gombák növekedését, de immun-szuppresszív is, vagyis legyengíti  az immunrendszert.  Több tanulmány  szerint a rapamicin öregedésgátló hatású, később a szervátültetésen átesett betegeknek adták kilökődésgátló szerként, majd a sztentekben használták fel, vagyis azokban az implantátumokban, amelyeket a szívkoszorúér betegségben szenvedő betegek artériájának nyitva tartásához használnak. Napjainkban a rákgyógyításban történő kutatások egyik fő terméke. A jelenleg a Pfizer tulajdonában lévő molekula embereken történő alkalmazásával kapcsolatban a fő aggodalom az előbb is említett immunrendszer gyengítő hatás. Egyes feltételezések szerint került ebből a Pfizer-vakcinákba is a koronavírus-járvány idején.