Nyugaton a denevéreket gyakran gonosz szellemeknek, vámpíroknak és a halál hírnökének tekintették, azonban  keletebbre sokszor  a jó szerencsével társították. Ezek az egyedüli olyan emlősök, amelyek repülni is tudnak. Vérszívó vámpírdenevérek a valóságban is léteznek. A szőrös lábú vámpírdenevér rászáll egy madárra, majd  elbújik a tollai között, akár egy óriási kullancs. Ezeknek a fajoknak borotvaéles fogaik vannak, amelyekkel sebet ejtenek a zsákmányukon, majd vért szívnak belőle.  Nyáluk olyan vegyi anyagot tartalmaz, amely megakadályozza a vér alvadását és azt, hogy a préda felébredjen. Az igazi vámpírdenevérek három faja, a közönséges, a szőrös lábú és a fehérszárnyú vámpírdenevér mindössze néhány centiméter hosszúak, azonban a középkori és újkori felfedezők eltúlzott jelentései a közvéleményben olyan képet formáztak,  hogy a vérszívók valójában nagy, ember termetű szörnyek. A közhiedelemmel ellentétben nem kapaszkodnak bele az emberek hajába.

Európa

A Biblia szerint a denevér tisztátalan, mert éjszaka rosszindulatú szellemekkel szövetkezik, amelyek a sötétség beálltával bújnak elő rejtekhelyükről.  Így nem meglepő, hogy a keresztény Európában a történelem során a denevért az ördöggel, a gonosz szellemekkel és a boszorkányokkal hozták kapcsolatba. Tertullianus, egy karthágói ókeresztény szerző azt állította, hogy az ördögnek és angyalainak szárnyai voltak, Dante pedig 1314 körül azt írta, hogy az ördög szárnyainak nem volt tollazata, de olyan volt, mint egy denevéré. 1332-ben egy francia nemesasszonyt,  Bayonne-i Jacaume-ot nyilvánosan halálra égették boszorkányként, mert denevérek tömegét látták a házában és a kertjében. A vámpírok a tizenhetedik és tizennyolcadik század óta részei voltak a kelet-európai szláv folklórnak, de nyugatabbra csak később váltak népszerűvé. A lengyelek abban hittek, hogy a boszorkányok hónuk alá vehetik a faleveleket, mert azokat denevérekké tudják változtatni. Néha felakasztották a denevér testét az istállóban, hogy megvédjék lovaikat a gonosz szemtől, vagy pedig az ajtóra szögezték, hogy elűzzék a boszorkányokat.  A fehéroroszok úgy gondolták, hogy a sírjából kikelő  sétáló halott felvehet denevér formát. A vakság ellen ez az éjszakai állat néha talizmánként szolgált. Ennek okán a bolgárok és macedónok az állat szárnyát, fejét vagy bőrét  a ruhájukba varrták. 

Afrika

A dél-nigériai ibibio nép körében a denevéreket a boszorkánysághoz kötik, ezért ha egy denevér berepül valakinek a házába, és ott megérint egy embert, az biztos jele annak, hogy az illető meghal, mert a szívét megeszik éjszaka, miközben alszik. A nilotikus Szudánban a boszorkányságot általában éjszaka végezték, ezért baglyokat és denevéreket társítottak hozzá. Kamerunban a Ndop nép tagjai a denevéreket, a baglyokat és a bokormacskákat boszorkány alakoknak tartják. Ha denevér vagy bagoly kerül a ház közelébe, vagy egy bokormacska székletet ürít az épületben, a tulajdonosnak azonnal el kell mennie a jóshoz, hogy megtudja, milyen gyógymódokat kell alkalmazni a gonosz elűzésére. Úgy gondolják, hogy egy boszorkányforma képes kiszívni  az alvó emberek lelkét. Sierra Leone-ben a kalapácsfejű gyümölcsdenevérről azt hitték, hogy halálukig szívja az alvó gyerekek vérét. Boman-nak hívták, amely szerintük tetszés szerint kővé vagy kígyóvá változhat. Ghana-ban a denevérhúst széles körben fogyasztják, mert finomabbnak tartják, mint a többi húsfajtát. A fogyasztást azonban befolyásolják a vallási hiedelmek, az étkezési tabuk és néhány denevérrel kapcsolatos mítosz. A muszlimok és a hetednapi adventisták nem fogyasztottak denevérhúst. A férfiak gyakrabban vadásznak és fogyasztanak denevéreket, mint azok a nők, akik attól tartanak, hogy a denevérhús fogyasztása következtében furcsa vagy torz gyermekek születnének. Malawiban vidéki emberek az ország déli részein kilenc embert öltek meg,  mert azt hitték róluk, hogy vámpírdenevérek. A rendőrség letartóztatott kétszáz olyan személyt, akiket azzal gyanúsítottak, hogy tagok voltak olyan bandákban, amelyek állítólagos vámpírizmussal foglalkozó személyeket támadtak meg. Az orvosok szerint nincs bizonyíték arra, hogy vérszívók vagy vámpírok léteznének Malawiban, de a népesség zöme mégis ebben hisz.

Dél-Ázsia

A denevéreket Indiában általában tisztelik. Az irodalmi művekben allegóriaként is használják a romantikus szerelem jelölésére, főleg a tamil sangam költészetben. Madurai-ban Muni isten követői az indiai repülő rókát szentnek tekintik, azonban a földön talált elhullott denevéreket meg lehet enni. Pudukkottai-ban szent ligetek őrzőinek tartják a denevéreket, Biharban pedig megjelenésük egy házban állítólag gazdagságot hoz. Indiától keletebbre, Burmában vagy mai nevén Mianmarban úgy gondolják, hogy a denevérek kertben való pihentetése és táplálása biztosítja a jólétet a gazdaságoknak. Északabbra már rosszabb színben tűnnek fel ezek az éjszakai állatok, például a pakisztáni Hunza-ban a boszorkányok denevér alakban jelennek meg, Pandzsáb tartományban pedig  a mágusok denevércsontokat használnak a főzetek elkészítéséhez és vérükkel amulettekre írnak.  Irán és az északnyugat-indiai Rajasthan közötti területeken elterjedt az a hiedelem, miszerint ha egy denevér befészkelte magát valakinek a házába vagy lóg a tetőn, az balszerencsét jelent.  Másrészt az indiai repülő róka testzsírjából masszázsolajat készítenek a reumás fájdalmak gyógyítására, ha pedig valaki denevérszárnyból iszik, nagyban javul a memóriája. 

Távol-Kelet

 A tizennegyedik század óta Kínában szerencsés állatoknak tekintik a denevéreket,  ez pedig különböző művészeti alkotásokon meg is jelenik szimbólumok formájában.  Indonéziában Dél-Celebesz gazdálkodói úgy vélik, hogy a rizsföldjeik közelében tanyázó repülő rókák jó termést garantálnak. Hasonlóképpen a Fülöp-szigeteki halászok a mangrovéban tanyázó repülő rókákat horgászterületeik őrzőjének tartják, mert növelik a hal- és kagylófogást. A malajziai Borneón tiltott cselekedetnek számít a gyümölcsdenevér megzavarása.  Az ugyanitt, vagyis Sarawakban élő ibánok szerint a házba berepülő denevér megóvja annak lakóit minden bajtól. Ugyanebben hisznek Thaiföldön is azzal a különbséggel, hogya házba berepülő, de onnan rögtön ki is jutó denevér megjelenése balszerencsét jelent. Thaiföld északi részén a denevérek bántalmazása átkot von maga után, mert ezek az állatok szentek a buddhisták számára. De az is része az itteni hagyományoknak, hogy a denevér húsa és vére jó  izomfájdalmak esetén, növeli a férfiasságot és a hosszú élettartamot, éppen ezért gyakran fogyasztják. Keletebbre, Indonézia Irian Jaya tartományában, amely Új-Guinea nyugati fele, a fejvadászok a repülő rókákat szintén kannibálnak tartották, mivel gyümölcsének elfogyasztásával valójában elvetik egy fa fejét. Az itt élők kifejezetten a denevérek máját és szívét fogyasztják gyógyszerként. 

Óceánia

Az egyik legenda szerint a Fidzsi-szigeteken él a nagy termetű, fehér vámpírdenevér, amelytől mindenki fél. Fidzsitől délre, Tongában a király szamoai feleségét repülő rókák mentették meg, ezért a nő saját fiait később róluk nevezte el. Vanuatu lakói a csendes-óceáni repülő rókával állítólag tudnak beszélni, mert az érti a nyelvüket. A Salamon-szigeteki Makira-ban a helyiek nagyra értékelik a hagyományos valutát, amely néha a repülő rókák szemfoga. Új-Zélandon a maori nép tagjai a denevérekről (pekapeka) a mitikus éjszakai madárral (hokioi) együtt azt hitték, hogy megjövendölik valakinek a halálát. 2021-ben egy hosszúfarkú denevér nyerte Új-Zélandon az Év madara versenyt, annak ellenére, hogy nem madár. A Hawaii szigetek legendáiban előfordulnak nagyméretű, gyakran emberevő denevérek, amelyeknek nyolc szemük van. 

Amerika

Amerikában több denevérfaj él, mint a világ bármely más részén.  Jamaicában a denevér és a bagoly nagyon fontos szimbólumok voltak a taino mitológiában. A denevér képviselte a halottak szellemeit- Argentína északi részén az egyik őslakos nép legendájában a legelső emberek vezetője denevérember volt, aki mindenre megtanította az embereket. Hasonlóan a brazíliai ge törzs tagjai abban hittek, hogy őseik egy denevért követve haladtak az éjszakában, így végül megtalálták új hazájukat. A denevér központi szerepet játszott a maja vallásban is. A guatemalai felföldön élt  maják egyik csoportja a Zotzil ( denevérhez tartozó) nevet kapta, akiknek főistene denevér volt. A tzotzil maják a dél-mexikói Chiapas fennsíkon élnek a mai napig is, akiknek egykori székhelyét az azték kereskedők Zinacantlan-nak, a denevérek helyének nevezték el. A maja mitológiában felbukkan Camazotz alakja is, aki a föld közepe felé tartó haldokló embereket ölte meg.

Peru északi partja azon dél-amerikai régiók egyike, ahol a denevérek gyakran jelennek meg különböző ábrázolásokon. Például a moche nép mítoszaiban a denevérek és a növények között szoros kapcsolat áll fenn. Az édes alma vagy pinha  néven ismert gyümölcs magvait is ezek az állatok szórják szét. Egyes kerámiaedényeikben antropomorf módon jelennek meg, miközben embereket áldoznak fel: egyik kezükben kés, a másikban pedig emberi fej. A denevér óriási mérete és a kis emberi fej vagy test az állat természetfeletti állapotát jelzi. Néha a férfiak átváltozhatnak ilyen állatokká egyes régiók hiedelmei szerint. Példa erre annak a  tacana-i nőnek az esete Bolíviában, aki megölt egy denevért, mert nem vette észre, hogy a férje valójában. Kolumbia északi részén is feljegyeztek egy különös esetet, amely szerint az amazóniai esőerdőben élő yupa törzs valamelyik tagja minden este együtt ivott és flörtölt egy nőstény denevérrel, amikor az esti vadászatról tért vissza. Végül a felesége rájött mindenre, ezért felgyújtotta azt a fát, ahol észrevette őket aktus közben. A denevér és a férfi is meghalt a tűzben. 

Guyana északi részén a Denevér-hegy gyilkos denevérek otthona.  Ugyanígy Venezuela keleti részein abban hittek az őslakosok, hogy a Tábla-hegyek megközelíthetetlen részein vérszívó denevérek tanyáznak, amelyek lefejezik az arra járókat. A közönséges nagy vámpírdenevér valóban ezeken az elhagyott területeken él, és ez a legnagyobb újvilági denevérfajta is egyben. Ragadozó életmódot folytat, a madarakat és más gerincesek állatokat úgy ejti el, hogy átharapja a torkukat. Állítólag ezek a fajták csoportokba verődve embereket öltek meg vagy kiszívták a vérüket. 1796-ban John Stedman arról írt, hogy Guyana-ban megharapta őt egy vámpír: az óriási méretű denevér kiszívta az összes vért az emberekből és szarvasmarhákból, amikor azok mélyen aludtak.