2024. jún 13.

Rostam története

írta: Darius1
Rostam története

Rostam vagy Rustam a perzsa mitológia legendás hőse, Zál király és Rudaba fia. Életét és hőstetteit Firdauszí X. századi perzsa költő örökítette meg a Királyok Könyvében, amely az iszlám előtti perzsa mítoszokat és történelmet tartalmazza. Az elbeszélés gyökerei azonban jóval korábbra tehetőek.  Rostam leginkább Esfandiyar-ral, a másik legendás iráni hőssel vívott tragikus harcáról, a Mazandaran-ba, vagyis a gonosz szellemek birodalmába tett látogatásáról ( ez esetben nem a mostani Mazandaran tartományról van szó) és az általa sikeresen véghezvitt hét próbájáról ismert.  Miközben a Rakhsh nevű csodalovon harcol, a Babr-e Bayan nevű mágikus ruhát viseli magán.  Még kisgyermek korában megölte apja buzogányval Manuchehr király megvadult fehér elefántját egyetlen ütéssel.

Rudaba kabuli hercegnő és egyben Rostam anyja páratlan szépségéről volt ismert. Az ő férje és egyben  a hős apja, Zál Perzsia egyik legerősebb harcosának és nagy hadvezérének számított, aki sok lázadó törzset meghódított, majd megszerezte Zabulisztán kormányzói trónját. Zál azonban nemcsak erejéről, hanem bölcsességéről is híres volt. Az ország uralkodója, Manuchehr császár gyakran kért tőle tanácsot hadi ügyekben. Firdauszí eposza részletesen ismerteti annak a napnak az eseményeit, amikor Rostam megszületett. Rudaba terhessége elhúzódott a baba rendkívüli mérete miatt, Zál pedig joggal tartott attól, hogy felesége belehal a vajúdásba. Rudaba valóban közel volt a halálhoz, de Zál megidézte az egyik simurg madarat,  vagyis a gyógyítás jótékony szellemét. Miután a mitikus  madár megjelent, felvilágosította Zált, hogyan kell végrehajtani a rostamzadot, más néven császármetszést. Sam, Rostam nagyapja azután, hogy értesült unokája születéséről, nagyon boldog volt. Zállal együtt megtanították a fiút a hadviselés minden fortélyára.  Amikor Rostam egymaga megölte a veszett elefántot, apja elküldte első katonai megbízatására.

Rostam egy napon elveszett lova, Rakhsh nyomait követve belépett Samangan  királyságába, ahol a király vendége lett. Itt Rostam találkozott Tahmina hercegnővel, aki beleszeretett a hősbe. Éjszaka bement a szobájába, majd arra kérte közösüljön vele, mert gyereket szeretne tőle, ő pedig cserébe elhozza neki a lovát. Rostam így teherbe ejtette Tahmina-t, és a lovát is visszakapta. Mielőtt elment volna, két tárgyat adott a hercegnőnek.  Abban az esetben, ha lány születne, az ékszert fonja bele annak hajába, ha pedig fiú lesz, a pecsétet vegye el és kösse fel a karjára. Kilenc hónappal később  Tahmina fiút szül, akit Sohrab-nak nevezett el. Hosszú évek teltek el úgy, hogy apa és fia még nem is látta egymást. Első talákozásuk a  Zabulisztán és Turán közötti háború során esett meg. Addigra Sohrab a turáni hadsereg legjobb harcosaként vált ismertté.  Mivel senki más nem mert megküzdeni Rostam-mal a kijelölt párviadal napján,  Sohrab-ot küldték birkózni a legendás hőssel. Habár Sohrab tudta apja nevét, azt viszont nem, hogy az előtte álló férfi Rostam volt. A csatatéren Rostam és Sohrab egy örökkévalóságnak tűnő harcot folytattak egymás ellen. Az első küzdelemben Sohrab legyőzte apját, de ő egy hamis indokkal becsapta, így sikerült megfordítania a küzdelem kimenetelét és sor kerülhetett a következő párviadalra. A nagyon hosszú és nehéz birkózás utáni második összecsapásban Rostam eltörte Sohrab hátát és leszúrta. A haldokló Sohrab ekkor elmondta Rostam-nak, hogy az apja meg fogja bosszulni a halálát. Megmutatta azt a karszalagos amulettet, amelyet Rostam egykor Tahmina-nak adott.  Az apa előtt világossá vált minden,  sokáig gyászolt, próbálta megtenni a lehetetlent is, hogy feltámassza valahogyan a fiát.  Elküldte Goudarz-ot, hogy szerezze meg neki az élet füvét, amely minden bajt gyógyít, de ő túl későn érkezett vissza. Amikor Tahmina megtudta, hogy fia meghalt, felgyújtotta Sohrab házát. Nem sokkal később ő is meghalt, az eposz szerint lélegzete kiszállt a testéből, szelleme pedig követte fiát.

Történt egyszer, hogy Kay Kavus királyt és seregét a gonosz daeva démonok fogságba ejtették Mazandaran-ban. Rostam sokat köszönhetett ennek a királynak, mert tőle mindenfajta támogatást megkapott, ez viszont fordítva is igaz volt.  Rostam ezért nem sokáig habozott, azonnal a király megmentésére sietett, bármibe is kerül az. Hét próbát kellett teljesítenie.  Első feladata során egy vad oroszlán végezni akart vele, amely Perzsia vidékein pusztította az embereket. Amikor Rostam a nádasban aludt, meg is jelent előtte az oroszlán és rögtön rátámadt a hős Rakhsh nevű lovára. Habár a csodaló szorult helyzetbe került, végül fogaival és patáival sikerült megölnie a vadállatot. Rostam csak ezután ébredt fel és látta meg maga előtt a döglött oroszlánt. Lova több sebből vérzett, de  a mivel ismerte a gyógyítás minden fogását, rövid idő alatt sikerült  meggyógyítania az állatot. Reggel tovább folytatták útjukat a kietlen tájon, ahol senki emberfia nem élt. Egy idő után megérkeztek a forró Lut-sivatagba, amely végtelennek tűnt a számukra. A lovat és a lovast is egyaránt kínozta a szomjúság, ezért Rostam Istenhez, Ahura Mazda-hoz imádkozott. A forró homokban egy bárány haladt el mellettük, melynek megjelenése mindig a jó hírt jövendölte meg. Rostam kardját a kezében tartva követni kezdte az állatot, így hamarosan rábukkant egy oázisra a sivatag közepén. Miután ivott a vízből, visszament lováért, adott neki is inni, majd megtöltötte kulacsait és edényeit, hogy elegendő víz legyen náluk az út hátralévő részén.  Másnap éjjel a hegyek keresztezte erdőben egy sárkány állta útjukat. Mivel gazdája aludt, Rakhsh  olyan erővel kezdte verni a földet patáival, hogy Rostam felébredt a zajra. A sárkány viszont nem volt ostoba, nyomban felszívodott az erdő sűrű ködjében, így Rostam nem vette őt észre és visszafeküdt aludni. Raksh vele ellentétben éberen aludt, észre is vette a sárkány újbóli támadását. Rostam dühösen ébredt fel  a paták zajára, de ezúttal elegendő fényt kapott a gondviseléstől ahhoz, hogy meglássa  a szörnyet, amelyet végül sikeresen legyőzött. Hajnalban ismét nyeregbe ülve folytatta útját elvarázsolt vidékeken keresztül a magas hegyek között. Naplementére csillogó patakokkal tarkított tisztásra érkezett, ahol nagy meglepetésére egy készre sült szarvast talált a földön kenyérrel, borral és sóval együtt.  Ezután megpillantott egy csergőt, amely szintén a földön hevert a szarvastól nem messze. Miután elfogyasztotta a húst és a bort, vidáman énekelni kezdett, közben kezével ütögette a hangszert. Éneke eljutott a lakomáért felelős varázslónő fülébe is, aki hirtelen megjelent és leült Rostam mellé. Rostam köszönetet mondott neki, amiért étellel, borral és vidám hangszerekkel vidította fel viszontagságos napjait ezen a barátságtalan helyen. Azt azonban csak akkor vette észre, hogy a varázslónő valójában egy álruhás démon volt, amikor átnyújtott neki egy pohár bort Isten nevében. A teremtő isten nevének hallatán a csábítónak kénytelen volt megmutatnia valódi alakját. A hős előtt egy teljesen fekete, szörnyű kinézetű emberszerű lény állt.  Rostam gyorsan megkötözte a démont, majd kardjával kettévágta. Később a Zagrosz magas hegyei között, Takht-e Sulayman körnnyékén Rostam birkózásban legyőzi az alvilág egyik gonosz teremtményét, Olad-ot, aki elmondja neki hol találhatja meg a démonok barlangját. Ebben a barlangban ejtették fogságba a démonok Kay Kavus-t, aki még mindig vak azt őt sújtó fekete mágia miatt. A Királyok Könyve szerint  Kavus-nak volt egy repülő  trónja, amelynek sarkaihoz négy, felfelé mutató hosszú rudat  rögzítettek. Minden oszlop tetejére húsdarabokat erősítettek, mert sasokat láncoltak a lábaihoz. Mivel a sasok meg akarták szerezni a húst, a trónnal együtt a magasba repültek. Egyszer egészen Kínáig repítették a királyt, de Kavus a csodával határos módon túlélte a balesetet, Rostam pedig  megmentette őt és hazavitte. Ezután került a démonok fogsgába, akiknek egyik vezére Arjang volt. Rostam legyőzi a démont, ami egyben hatodik próbájának sikerét is jelenti egyben. Az utolsó feladat bizonyult a legnehezebbnek mind közül, ugyanis a Fehér Ördöggel, Ahrimán talán leggonoszabb termetményével kellett szembenéznie. Ha sikerrel jár, a démon szívének vére visszadná Kay Kavus  látását. A Fehér Ördög korábban úgy fogta el a király seregét, hogy jégesőt, sziklákat és fatörzseket zúdított rájuk, majd nagy vihart támasztott fel mágikus képességei segítségével. Ezután börtönbe vetette és egy égő vassal megvakította mindegyiket, démonokat állított őrzésükre. Küldetésének végén Rostam megküzdött a Fehér Ördöggel és legyőzte azt, így a király és az elfogott perzsa hősök látása ismét helyreállt. A  démon levágott fejét sisakként használta ettől a naptól kezdve.

 A Királyok Könyve a Rostam nemzedékéből származó hősök élettartamát nagyon hosszúnak írja le. Rostam halálának napján, amikor Shaghad megölte őt, elérte a hatszáz éves kort. Shaghad egy mérgezett lándzsákkal és tüskékkel teli kútba dobta a hőst, annak lovát és  testvérét. Azonban Rostam halála előtt megkérte Shaghad-ot, hogy húzza ki az íját, és tegyen bele két nyílat, hogy azzal le tudja majd lőni az esetlegesen arra tévedő oroszlánokat.  Shaghad teljesítette kérését, ledobta az a nyilakat és az íjat a kútba, de mivel nagyon félt Rostam-tól, elbújt egy platánfa mögé. Rostam utolsó perceiben is túljárt ellenfelei eszén, az egyik általa kilőtt nyíllal  összevarrta Shaghad-ot és a fát. A Rustam megnevezés napjainkban is a perzsa, hindu és kirgiz birkózóknál a legnagyobb  sikereket elért versenyzőket illeti.

jn.jpg

Szólj hozzá

Ázsia