Az elektronikus hangjelenségekre (EVP) nincs természetes vagy tudományos magyarázat. A hangok felvétel közben nem hallhatók, de lejátszás közben igen.   A jelenséget kutató tudósok többsége úgy véli, hogy valójában ilyen esetekben a halottak, szellemlények és földönkívüliek hangját rögzítik, azonban a szkeptikusok azt állítják, hogy a hangok műszaki berendezések interferenciájából származnak, vagy statikus háttérzajból és fehér zajból. Az EVP a legtöbb esetben  halk és nehezen érthető. 

Az első csúcstechnológiás kísérlet a halottakkal és más túlvilági lényekkel való kommunikációra 1901-ből származik. Egy amerikai etnológus, Waldemar Borogas Spanyolországba ment, hogy tanúja legyen a Csukcsföldről érkező sámán által végrehajtott szellemidézési rituálénak. A szertartást egy elsötétített szobában végezték, ahol csak Borogas és a sámán volt jelen. Miközben a sámán dobolt, hogy transzba lépjen, Borogas testetlen, oroszul és angolul beszélő hangokat hallott a szoba különböző pontjain. A felvétel megörökítette ezeket. Thomas Alva Edison úgy gondolta, hogy lehetséges olyan elektronikus eszközt alkotni, amellyel lehet kommunikálni a  szellemekkel. Edison az egyik tudományos folyóiratban jelentette be azt, hogy egy ilyen eszközön dolgozik, de 1931-ben bekövetkezett halála megakadályozta abban, hogy befejezhesse művét. 1936-ban Szalay Attila kísérletezni kezdett egy lemezvágóval és -lejátszóval, hogy hangot rögzíthessen fonográf lemezekre. Attila 1938-ban halk suttogást hallott maga mellett a levegőben, mintha  halott fia, Edson akart volna mondani neki valamit.  A fonográf lemezein férfi és női hangok, sípolás és különböző megmagyarázhatatlan eredetű hangok szerepeltek. Később  Friedrich Jurgenson svéd művész váratlan felfedezésre jutott. Madárdalokat vett fel  lemezre a villájához közeli kertben. Lejátszás közben azt hallotta, hogy egy férfihang norvég nyelven beszélt az éjszakai madárdalról. Jurgenson először azt hitte, hogy rádióadás okozta interferencia, de később újabb felvételeket  készített, hogy megbizonyosodjon arról, ugyanazt fogja-e hallani. A hangok azonban teljesen más dolgokról beszéltek, utasításokat adtak a Jurgenson-nak további hangok rögzítésére. A svéd tudós eleget tett ennek a kérésnek, és ettől kezdve kitartóan tanulmányozta az elektronikus hangjelenséget. 1965-ben találkozott Konstantin Raudive lett filozófussal, akinek annyira felkeltette az érdeklődését az EVP iránt, hogy rövid időn belül több mint százezer hangot rögzített. Az 1980-as évekre EVP-kutatók ezrei rögzítették a halottaktól és fejlettebb szellemi lényektől származó üzeneteket, akik valaha emberként éltek a Földön. 2000-ben George Meek nyugdíjas mérnök bejelentette, hogy egy médiummal közösen, akit William O'Neill-nek hívtak, megépítették a Spiricom nevű eszközt, amely képes kommunikálni a halottakkal. Meek-nek állítása szerint egy halott tudós adta az ötletet az eszköz megépítéséhez, akivel  szeánsz során kommunikált. A Spiricom állítólag lehetővé tette a tartós, egymás közötti beszélgetéseket élők és halottak között, ami hatalmas előrelépésnek számított.  Meek egyre kifinomultabb rendszereket követett, ezek célja pedig az asztrális szintek elérése volt. Az elektronikus hangokat napjainkban is alkalmazzák informálisan  bűntények felderítésében.

Az elektronikus hangot gyakran pukkanó vagy kattanó hang előzi meg. Ezután mechanikus és lágy módon nyilvánulnak meg, melynek során a  kísérletezők felismerhetik a már elhunyt személyek hangját. Állati hangokat és zenét is rögzítettek. Három osztályba sorolták őket:  Az A osztályú hangokat a legtöbb ember tisztán hallja és érti.  A B osztályba tartozóak is tisztán kivehetőek, de nem igazán lehet megérteni miről is beszél a túlvilági lény. A C osztályú hangok annyira halk módon nyilvánulnak meg, hogy csak fejhallgatóval és hangerősítővel lehet érzékelni ezeket.  A kutatók azt tanácsolják a kísérletezőknek, hogy biztonságuk érdekében ne hozzanak nyilvánosságra C osztályú hangokat. Az EVP korai kutatóinak a tekercsről tekercsre cserélhető szalagos vagy kazettás lemezekre kellett hagyatkozniuk. Azóta legtöbben a digitális felvevőket részesítették előnyben, amelyek jobb eredményeket értek el, mint sok külső mikrofonos kazettás magnó. A digitális fájlok számítógépre tölthetőek és szoftverrel elemezhetőek. A jobb eredmény elérése érdekében a kísérletezők töltsenek minél több időt meditátálással és imádkozással, hogy a túlvilág lényei bizalommal közeledhessenek feléjük. A kísérleteknek két típusa van: terepi és irányított.  Néhányan napjainkban is a külső mikrofonok használatát részesítik előnyben, ami szerintük csökkenti annak kockázatát, hogy a belső felvevő zajait elektronikus hangnak értelmezzék. Mások azt részesítik előnyben, hogy hosszú ideig hagyják bekapcsolva a felvevőket.  Ezt a módszert vallja Sonia Rinaldi brazil kutató is,  aki saját technikáját, a számítógéphez csatlakoztatott telefont használta az élők és holtak közötti  telefonhívások rögzítésére. 1998 óta Rinaldi több mint 350 telefonhívást rögzített, amelyekben 160 olyan szülő vett részt, akik felismerték halott gyermekeik hangját.

St. Catharines Kanada  Niagara régiójában elterülő város.  Az itt található kísértetjárta Merritt-házban végeztek a kutatók több ízben is elektronikus hangkutatásokat.  William Merritt, akiről  aházat nevezték el, a szökött rabszolgák elkötelezett segítője volt az amerikai polgárháború idején. Az egyik legenda szerint a ház alagsora alagútban végződik, amely aztán a Welland-csatornánál ér véget.  Az EVP berendezések  a házon belül nagyon sok ismeretlen eredetű, emberi füllel nem érzékelhető hangokat vettek fel. A városban azonban a hangok többféle módon is megnyilvánultak. 1998-ban a városi  rádióállomáson furcsa paranormális dolgok történtek. A kormány emberei által törölt rádióműsor élő adásában a műsorvezető a közönség hívásait fogadta, a téma pedig éppen a kísértetek és egyéb túlvilági lények voltak. A műsorvezető éppen akkor fejezte be a mesélést, amikor az ismeretlen eredetű hang megszólalt. Bár hónapok teltek el, és egy másik paranormális csapat vizsgálta a stúdióban zajló nem mindennapi tevékenységeket, Matthew-t a szellem újbóli megjelenése után ismét visszahívták. A rádióműsor egyik producere,  akit Jennifer-nek hívtak, észrevett a stúdió ajtajának közelében egy árnyékot, amely rögtön eltűnt azután, hogy a nő rápillantott. Ezután a mechanikai berendezések mind meghibásodtak. Végül elkezdődött Matthew interjúja a műsor keretein belül. Azon a vasárnap estén a telefonok nem működtek, minden hívást megszakítottak, és a telefon lámpái is furcsán működtek. Emellett furcsa hangokat lehetett hallani az éteren és a telefonok közvetlen monitorjain keresztül. Először egy férfi nevetett, majd csengő hallatszott, végül női sóhaj rázta meg a csendet. A hangokat mindenhol lehetett érzékelni, kivéve a stúdióban. A webkamera különös ködöt vett fel, amely közvetlenül a műsorvezető előtt lebegett. A technikusok átvizsgálták a kamerát, de a köd nem oszlott el, bármivel is próbálkoztak. A műsorvezető teljes körű nyomozást  szeretett volna, hogy kiderüljön mi is történik valójában, ezért azonnal felvette a kapcsolatot egy másik paranormális csoport igazgatójával. Az ő segítségével összegyűjtött egy kis létszámú, öt fős csoportot, akikkel együtt elindult a Merritt-ház felé. Immáron a házban, a lépcső tetején Matthew azt hitte pánikrohamot fog kapni. A lépcsőn felfelé igyekvő Tamara-nak hasonló élményben volt része.  Később a stúdióban az egyik médium, Dorothy arról számolt be, hogy szerinte a ház valamelyik régi lakója szívrohamban halhatott meg. Azt is elmondta, hogy a lépcsőt a ház asszonyának entitása blokkolta, mert behatoltak a területére. Miután Matthew nagy nehezen átjutott a lépcsősoron,  gyorsan berontott az egyik szobába, ahol baljós nyikorgás hallatszott, majd az ajtó lassan becsukódott mögötte szörnyű zajjal. Ezt követően mindannyian gyorsan elhagyták a házat, de az EVP-készülékeket előtte még sikerült felszerelniük. Az éjszaka folyamán két nagyon furcsa felvételt rögzítettek a készülékek.  22 óra 40 perckor először egy női hangot hallottak sóhajtozni. Nem sokkal később folyó víz hangját lehetett kivenni, amely egyre erősebbé vált, majd hirtelen megszűnt. Egy férfi suttogott közben, de nem lehetett érteni, mit mondott. Fél tizenkettőkor kopogás hangja hallatszott, aztán elfojtott kiáltás. Egy év múlva a ház padlásán, amelyet korábban nem kutatott át senki, a kamerák fénygömböket fényképeztek le.