2024. jún 15.

A Nagy Vonzó

írta: Darius1
A Nagy Vonzó

A világegyetemben sok olyan feltáratlan rejtély maradt, amelyre jelenlegi tudásunk alapján lehetetlen megoldani. Az egyik ilyen rejtély a Nagy Vonzó, amely a világűr egyfajta gravitációs anomáliája. Alan Dressler fedezte fel 1987-ben. Továbbra is nyitott kérdés, hogy évmilliárdok alatt galaxisunkat és a világegyetem környező részét százezer galaxissal együtt mi vonzza magához. Folyamatosan száguldunk feléje 600 kilométer/ másodperc sebességgel.

Jelenleg a galaxisok 2,2 millió kilométeres óránkénti sebességgel távolodnak el egymástól. A gravitáció az alapvető kölcsönhatás a tömeggel rendelkező testek között. Minél közelebb vannak a tárgyak és minél nagyobb a tömegük, annál erősebb a gravitáció. Azonban a mindennapi életben és még a fizikai számításokban is ez a modell gyakran leegyszerűsödik. A Nagy Vonzóról úgy tartják, hogy a Laniakea szuperhalmaz központjában található, amelyben a Tejútrendszer csak egy galaxis a több százezer között. Felmerül a kérdés, hogy mi a Nagy Vonzó? Az egyik feltételezés szerint a sötét anyag nagy mennyiségű koncentrációja , vagyis láthatatlan, de nagy méretű anyag, amely a világegyetem tömegének és energiájának körülbelül 95%-át teszi ki. Ez a sötét anyag nem bocsát ki fényt, és nem lép kölcsönhatásba vele, ami rendkívül nehézzé teszi észlelését. Egy másik elmélet azt sugallja, hogy a Nagy Vonzó galaxisok szuperhalmaza, amely vonzza a környező galaxisokat, beleértve a Tejútrendszert is. Más kutatók úgy vélik, hogy valamilyen kozmikus hiba folytán keletkezett. Ez a hiba a világegyetem fejlődésének korai szakaszának maradványa lehet, amely szokatlanul magas tömegkoncentrációjú tér-idő régióként nyilvánul meg és erős gravitációs erőt fejt ki a környező galaxisokra.

A Nagy Vonzót az 1970-es években fedezték fel, amikor a csillagászok először kezdtek el részletes térképet készíteni a kozmikus sugárzásról. Ez a fény egyenletesen beborítja a világűr minden részét, de meglepő homogenitása ellenére a Tejútrendszer egyik oldalán enyhe hőmérséklet-ingadozás tapasztalható. A csillagászok sűrű régiót fedeztek fel nagyszámú galaxissal, pontosan ott, ahol a Nagy Vonzó található. A további megfigyelések ahelyett, hogy fényt derítettek volna erre a konkrét jelenségre, csak elmélyítették a rejtélyt. A legnagyobb kihívás abban rejlik, hogy köztünk és a Nagy Vonzó között óriási nagy csillaghalmaz van, emellett gázok és kozmikus por keveréke is. Ezt a területet elkerülési zónának nevezik, amely az éjszakai égbolt Tejút által eltakart része, a Nagy Vonzóról pedig úgy gondolják, hogy ennek a zónának a közepén van. Az olyan technológiai fejlesztések, mint például a röntgenteleszkópok, lehetővé tették a kutatók számára, hogy bepillantsanak ebbe a zónába.Több száz, pontosabban 883 rejtett közeli galaxist fedeztek fel egy rendkívül érzékeny teleszkópnak köszönhetően Ausztráliában. 

A megfigyelések szerint ezen a helyen, pontosabban az Abell 3627-es halmaz középpontja közelében valamilyen gravitációs anomália elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy szétszakítsa az ESO 137 spirálgalaxist. A vizsgálat eredményeként a vártnál kevesebb nagy méretű galaxishalmazt találtak a Nagy Vonzó feltételezett helyén. Ami a jövőt illeti, nem lehet határozott választ adni arra a kérdésre, hogy vár-e ránk hasonló sors. Egy dolog biztos: az összes általunk ismert galaxis, beleértve azokat is, amelyeket röntgensugarakkal elérhetünk, a Nagy Vonzó felé haladnak. A Tejútrendszer a vonzás során egy másik galaxissal ütközhet, így bolygónk az előrejelzésekkel szemben sokkal korábban is elpusztulhat. Még ha a Nagy Vonzó nem is kap el minket, az olyan valószínűbb katasztrófák, mint az éghajlatváltozás, a Földnek ütköző nagy méretű aszteroida vagy egy szupervulkán kitörése (ami vulkáni telet okoz), megsemmisíthetik az emberi fajt.  Ha pedig egyik sem következne be hét-nyolc milliárd évig csoda folytán, akkor az óriáscsillaggá duzzadó Nap végezne bolygónkkal, a Higgs-bozonmező összeomlása vagy pedig nagy eséllyel a gamma-sugárzás. Egyes csillagászok nem tartják fenyegetésnek, míg mások azt állítják, hogy minden galaxis és halmaz egyre nagyobb szuperhalmazokba tömörül. Ennek folytán meglehet, hogy az univerzum véget ér a Nagy Reccs részeként, amelyet elméletileg követhet újabb Nagy Bumm.

nagy_vonzo.jpg

Piros pont: Tejút. Minden fényes pont egy galaxist, nem pedig csillagot ábrázol.

Szólj hozzá

Természet