Pio atya tortájának elkészítése tíz napot vesz igénybe. Fontos, hogy elkészítése során ne használjunk habverőt és ne tegyük a keveréket hűtőszekrénybe. Első nap, lehetőleg vasárnap egy pohár lisztet és ugyanennyi cukrot öntsünk tálba, de ne keverjünk össze, ehelyett fedjük le fóliával. Második nap keverjük össze a két alkotóelemet, míg a harmadik és negyedik napon ne csináljunk semmit. Az ötödik napon adjunk hozzá még egy pohár cukrot és lisztet, valamint ugyanennyi tejet. Másnap az egész masszát ismét össze kell keverni és lefedni. A tizedik napon  vegyünk ki a masszából egyenlő arányban három adagot, amelyet később olyan személyeknek adjunk, akik fontosak számunkra.  A kevés megmaradt tésztához tegyünk két pohár lisztet és cukrot, egy kanál olajat, 100 gramm (egy pohár) kézzel morzsolt diót, darabokra vágott almát, kettő tojást, kettő tasak vaníliacukrot, egy tasak élesztőt és kevés sót. Keverjük össze az egészet úgy, hogy közben hármat kívánjunk. 180°-on kb 40 percig sütjük. Az elkészült tésztában benne van a testi és lelki gyógyulás is, így nem szabad kidobni. Pio atya tortájának hívják, mert a törődés és megosztás elvén alapul. Sütés előtt a nyers masszából kivett tésztát másoknak adjuk, nekik pedig folytatniuk kell ezt. Aki megszakítja a láncot, az ebből adódó következmények szörnyűek lehetnek, akár haláleset is történhet. A betartandó szabályok között szerepel az is, hogy az előkészítés során ne használjunk mechanikus szerszámokat és csak az üveg-, kerámia- vagy faedényeket részesítsük előnyben. Egy másik fontos szempont, hogy soha ne érintsük meg a tésztát a kezünkkel és egymagunk készítsük el. 

Sok vita folyik a sütemény eredetével kapcsolatosan. Több egyházi személyiség szerint az egész egy nagy áverés, mert semmi köze Pio atyához. Egyesek egészen odáig mentek, hogy sátáni tortának nevezték. Eszerint  a legújabb istenkáromlás Mexikóban kezdett elterjedni Ernesto Caro atyának köszönhetően. Mások szerint a torta hagyománya Pietralcina-ból származik, aho Pio atya, vagyis Francesco született. Gyermekkorában Francesco mennyei látomásokról számolt be, ezért hívatást érzett a szerzetesi életre. 1918-ban imádság közben megjelentek kezén, lábán és oldalán a stigmák, amelyek azt jelezték előre, hogy Krisztus társa lesz neki a szenvedéseiben. A stigmák néhány héttel Pio halála előtt teljesen eltűntek testéről. Egy napon meglátogatta őt a fiatal pap, Karol Wojtyla, akinek megjósolta, hogy pápa lesz. Pio atya életében a stigmák mellett legismertebb és több tanú által igazolt jelenség a gyónni akarók lelkének, gondolatainak olvasása, valamint a bilokáció (egyszerre két helyen való jelenlét). Több tanú által is tanúsított és sokszor vizsgált bizonyítékok támasztják alá, hogy az atya rendkívül magas testhőmérséklettel rendelkezett (48 fok). Nagyon kellemes, intenzív virágillat vette körül mindig, bárhol is járt. Ezen túl számtalan csoda köthető a nevéhez. A legelső 1908-ban történt, amikor Montefusco kolostorában élt. Francesco, vagyis Pio atya egy napon gesztenyéket gyűjtött zsákokba, majd Pietrelcinába küldte azokat a nagynénjének, Daria-nak. Az asszony megette a gesztenyéket, aztán eltette a zsákot. Néhány nappal később valamit keresett az egyik fiókban, ahol a férje általában a puskaport tartotta. A gyertyával megvilágított szobában hirtelen a fiók kigyulladt,  Daria arca pedig megégett. Felkapta azt a zsákot, amit Francesco-tól kapott, és enyhülést keresve az arcára terítette. A fájdalma azonnal elmúlt, nem maradt seb vagy égésnyom sem a bőrén. San Giovanni Rotondo parasztjai szeretettel emlékeznek a következő eseményre is: Tavasszal mandulafák virágoztak, jó termést ígérve. De sajnos több millió falánk hernyó érkezett, amelyek felfalták a leveleket és a virágokat, nem kímélték még a fa kérgét sem. Miután a parasztok két napon keresztül próbálták megállítani a fertőzést, úgy döntöttek, hogy a problémáról beszélnek Pio atyával. Ő megnézte a fákat a zárda ablakából, aztán megáldotta őket.  Másnap a hernyók eltűntek, de a mandulafák úgy néztek ki, mint csupasz botok. Ennek ellenére nem sokkal később bőséges termés lett, amilyet azelőtt soha nem láttak az emberek. Továbbra is kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a fák virágok nélkül gyümölcsöket teremjenek?  A tudósok nem találtak erre semmilyen  tudományos magyarázatot azóta sem.

Ha visszamegyünk kicsit az időben, Európa más részein találhatunk egy nagyon hasonló receptet, amelyben csupán az elkészítési idő különbözik. Ennek neve Herman vagy Barátság-sütemény. Az 1970-es években Európa-szerte az emberek gyakran ajándékozták meg egymást ragacsos, buborékokkal teli kovásszal. Sokan féltek az átoktól, ezért nem merték kidobni. Ha nem kívántak foglalkozni vele, titokban inkább betették hónapokig a fagyasztóba. Olyan híresztelések is terjengtek, hogy a fagyasztóban lévő kovász megszólalt, és arra kérte az illetőt, hogy vegye ki a hűtőből.