A Földközi-tenger szívében, ahol a tenger és az ég kékje egymással találkozik, egy ősrégi történelemmel, mítoszokkal és hagyományokkal átitatott sziget fekszik. A sziget neve már a korai mezopotámiai írásos emlékekben is feltűnik. Későbbi krónikák szerint Sarukkín, Akkád királya meghódította Kaptarát. Görög nyelven a legősibb nyelvemlékek Krété néven említik a szigetet, ahol a Minószi Kirélyság állt fenn. Minósz király építette a mítoszokban szereplő labirintust, amelyben a félig bika- és félig embertestű szörny élt.

Szent fák

Kréta gazdag mitológiájában és folklórjában a szent fák is fontos szerephez jutnak.  Bizonyos fákról azt hitték, hogy istenségek által látogatott helyeken nőttek vagy nimfák éltek bennük (driádok). Vouves örökéletű olajfáját, amely már több ezer éves, számtalan legenda övezi. A helyiek halhatatlannak tartják, ami  egyelőre meg is felel a valóságnak. A különböző kormeghatározások kétezer évesre becsülik. A másik híres szent fa Zeusz tölgye, amelynek lombjai alatt az ősi krétaiak különböző szertartásokat végeztek. A legöregebb tölgyeket szentnek tekintették, mivel isteni erők oltalmában álltak.

Talos

Talos egy olyan önműködő gép volt a mítoszokban, amelyet Zeusz utasítására Héphaisztosz készített el azért, hogy megvédje Europa-t a kalózoktól és a rablóktól. Ez a gép naponta háromszor kerülte meg a nagy sziget partjait. Más változatokban Minósz, Kréta mitikus királya kapta ezt az ajándékot, aki félig isteni leszármazott volt. A Jaszónt és az argonautákat szállító Argó hajó aznap, amikor megközelítette Kréta partjait, a sziget őreként Talos megpróbálta feltartóztatni őket. Azonban Médea, Jaszón varázstudományokban jártas kedvese megölte, mivel sikerült elhitetnie vele, hogy a testében lévő varázsszög eltávolítása után halhatatlanná válhat.  A keres nevű gonosz szellemek segítségével Medea kimozdította a szöget Talos testéből, így az ichtor, vagyis az éteri folyadék kifolyt belőle, akár az olvadt ólom.

Olous elsüllyedt városa

Olous az ókori feljegyzések alapján fontos városállam volt Krétán. Egyike volt annak a száz városnak, amelyre Homérosz az Íliászban és az Odüsszeiában hivatkozik. A város hanyatlásának és esetleges eltűnésének pontos okai továbbra is tisztázatlanok. A régióban nem ritka természeti katasztrófák, például földrengése vagy szökőárak bármiket véget vethettek egy fejlett civilizációnak.  A város romjait kutató búvárok falakat,  kövezett utcákat és épületmaradványokat fedeztek fel a tenger alatt Elounda közelében, amelyekről úgy vélik, hogy Olous romjai lehettek.

A szellemhajó

A Souda-öbölben többször véltek látni olyan hajót, amely miután megjelent, titokzatos módon eltűnt a levegőben. Egyesek úgy vélik, hogy ezen a hajón tengeri csatában elsüllyedt emberek maradványai vannak, akiknek lelkei nem talál megnyugvásra. A kopott, korhadt romokban feltűnő hajó leginkább naplemente körül látható, de a helyiek szerint egész éjszaka a vízen lehet. Néha furcsa foszforeszkáló fényeket láttak a nyílt vizen, amelyeket  talán a szellemhajó bocsátott ki.

A titkos kód

A Toplou-kolostor vallási ikonok, kéziratok és egyházi műtárgyak gazdag gyűjteményéről híres, amelyek közül néhány több évszázados múltra tekint vissza. A titkos kód vélhetően a kolostor valamelyik ősi kéziratában található, így nem meglepő, hogy sok nyelvész, történész és kódtörő próbált szerencsét, de eddig még egyikük sem járt sikerrel. A kéziratok megfejtésének elsődleges kihívása egy hivatkozás vagy kulcs lehet. A kód alapulhat egyedi rendszeren, amelyet csak a kézirat szerzői ismernek, vagy pedig bonyolultabb titkosítási formán is.

Az Ida-hegy rejtélyei

Kréta ködbe és rejtélyekbe burkolt zord hegyei számos legenda és mese tárgyát képezték. Rengeteg barlang, földalatti nyílás és víznyelő található erre.  Állítólag a Rethymno-kolostor alatt titkos alagutak húzódnak, amelyeket a feltételezések szerint a velencei uralom idején építettek Kréta lakosai. Az alagutakat stratégiai célokra építették, például katonák és ellátmányok észrevétlen bejuttatására a kolostorba, de menekülési útvonalként is megfeleltek. Nem messze terül el innen a Psiloritis, vagyis Ida-hegy 2500 méternél magasabb csúcsa. Ezen  a környéken született a mítoszok szerint Zeusz, az istenek királya. Anyja, Rhea azért rejtette el őt az Ideon Andron-barlangban, hogy megvédje apjától, Kronosz titántól, aki megette  összes gyermekét. Utoljára született fiát azonban nem tudta felfalni, mert Rhea egy pólyába csavart követ adott neki. A csecsemő Zeuszt elvitte a barlangba, ahol Melissa nimfa és Amalthea kecske szoptatta őt.

A Topoliano-szoros legendája

A Psaromilingo család híres leszármazottai, Mikhalis és Emmanuel, valamint unokaöccsük, Dimitrios voltak azok, akik a Sfakia-hegység eldugott zugaiban indították el a szabadságharcot a velenceiek ellen. A forradalom azonban dicstelen véget ért számukra, ezért menekülniük kellett. A Szent Szófia nevű barlangban rejtőztek el, a bevehetetlen Topoliano-szorosban, ahol Kissamos püspöke rendezkedett be. A velenciek üldözőbe vették őket, de nem sok sikerrel jártak. Más módszerhez kellett folyamodniuk: lemászárolták és megkínozták a környék városainak és falvainak lakóit, hogy megadásra kényszerítsék a szökevényeket. Dimitrios oldotta meg végül a problémát, ugyanis levágta rokonai fejét, majd elküldte a velenceieknek.  Velence uralma nem sokkal később véget ért, a sziget fölött a törökök vették át az irányítást. A szoros átka azóta is kísérti a megszállókat.

A leprások szigete

Kréra partjai mentén fekszik az apró Spinalonga sziget. Aki a szigettel szemben lévő krétai tengerpartról éjszaka átnéz Spinalonga-ra, könnyen azt láthatja, hogy Spinalonga partjai meg vannak világítva -annak ellenére, hogy nem lakik ott senki. De nem mindig volt így, ugyanis Kréta oszmánok általi kétszáz éves uralma alatt  mindvégig törökök éltek a szigeten. Később 1903-ban leprásokat szállítottak ide.  A szigetre küldött emberek végül létrehozták saját kisvárosukat üzletekkel, kávézóval és iskolával. Miután 1948-ban felfedezték a lepra gyógymódját, a legtöbb lakos elköltözött innen.  Még mindig láthatjuk az erőd és a város maradványait, miközben a romok között sétálunk és megismerjük ennek az egyedülálló szigetnek a viharos történelmét, ahol gyakran látható éjszakánként a világító fehér köd.

A fekete kövek és a vámpír

Az elátkozott fekete köveket kicsinek, sötétnek és szerény megjelenésűnek írják le, de azt mondják, hogy baljós energiákkal vagy erőkkel rendelkeznek. Akik mégis megtalálják és hazaviszik ezeket a köveket, többé nem szabadulnak az átoktól. A kő méretétől, színétől és korától függ állítólag az átok ereje is.  Több gyilkosságot kötöttek hozzájuk, melyek nem sokkal azután történtek, hogy valaki rátalált egy ilyen kőre. Az egyik kereskedő Chania-ban nagy méretű fekete követ vitt haza, amelyet a Rethymnon melletti víznyelőnél talált. Másnap holtan találták a szobájában, ahol minden csupa vér volt. A boncolás után derült ki, hogy hiányoztak a veséi, azok helyére két fekete kődarab került.  A másik híresebb legenda szerint egy Heraklion-ban élő férfinak megakadt  a torkán  egy kisebb méretű fekete kő, amelyet végül sikerült kiköpnie. Másnap holtan találták őt is, vagy ami belőle maradt, mert egész testét férgek rágták szét belülről. De nemcsak a városlakók, hanem a pásztorok is nagyon tartottak attól, ha jószágaik véletlen legelés közben fekete kövekre találtak. Rejtélyes módon lenyelték őket, ami végül pusztulásukat okozta. Olyan történetek is fennmaradtak, amelyekben a fekete kövek a kathakanos,  vagyis a krétai vámpír sírjából származnak. A normál vámpírokhoz hasonlóan éjszaka a kathakanos kikel a sírjából és kiszívja az emberek vérét. Csak úgy lehet elpusztítani, ha levágják a fejét és ecetben megfőzik.