Jakutföldön kétféle zombi is létezik: a deretnik  és youyor . Időről időre, főleg az év végi ünnepek környékén a helyi újságok megsárgult lapjaiban olyan cikkek jelennek meg, mint a youyor, a zombi támadása. A youyor szigorúan véve nem élőhalott, hanem egy elhunyt szelleme, aki nem talált békét. A helyi hiedelem szerint egy bizonyos pillanatban a halála után megkérdezik tőle, hogy mit szeretne valójában: átmenni a fényen vagy pedig folytatni addigi életét a középvilágban.  99%-a beleegyezik a halál utáni lét folytatásába, de néhány ember valamilyen okból kifolyólag annyira erős vágyat érez arra, hogy ne hagyja abba addigi életét, hogy a másik szempont mellett dönt. Ebben az esetben az arcukról leszakad a bőr, 180 fokkal elfordul a fejük és visszakerülnek a Földre. Ha az illető öngyilkos lett, mindez megtörténhet anélkül, hogy feltenné a kérdést, mert nincs ok arra, hogy választási lehetőséget kapjon.  Ez az eltorzult testű szellem ezután elbújik valamilyen elhagyott helyen, nem messze halálának helyétől. Fél a fénytől, állandóan fázik, és általában nagyon rosszul érzi magát. Időközben megbánja, hogy saját döntése alapján folytatni akarta addigi életét.  Az odúja közelébe merészkedő embereket képes megölni, ami viszonylag ritkán a létező gonosz szellemek esetében. Néhány évtized, vagy akár évszázad lejártával a youyour végül elpárolog, gyengébb lesz és elhagyja a Földet. Hogy mi történik ezután az elveszett lélekkel, azt nehéz megmondani, a mitológia csak homályos válaszokat ad erre. 

A keritii néven ismert jelenség a jakut nyelvben fordulatot jelent. Halála után a lélek elhagyja a testet, majd annak érdekében, hogy a Paradicsomba kerüljön, áthalad egy légi dimenzión, ahol több átkelőhely is van. Itt a démonok megpróbálják rávenni a lelkeket, hogy engedjenek a kísértéseknek. Úgy tartják, hogy a halál után egy ideig az elhunyt szelleme nem hagyja el a földet, hanem utoljára felkeresi mindazokat a helyeket, ahol élete során tartózkodott (a vidék lakosságának 90%-a esetében ezek a helyek  a szülőfalura és annak környékére korlátozódnak). Ezenkívül maga a keritii szó a jakut nyelvben magában foglalja a korlát fogalmát is: az elme nem szabad akaratából hajtja végre ezt a trükköt, hanem kénytelen azt megtenni. Hogy mi történik ezután az elveszett lélekkel, azt nehéz megmondani, a mitológia csak homályos válaszokat ad erre.  Az egyik szájhagyomány útján fennmaradt igaznak vélt eset erről tudósít. A furcsa jelenséget egy Jasa nevű nő élt át, miután negyven éves korában megromlott a látása. Ő maga azzal magyarázta ezt, hogy tisztánlátó volt. Aznap, amikor a faluban meghalt egy százéves öregember, Jasa és nővére szokás szerint kiment  amezőre szénát gyűjteni. Délután a munka kellős közepén hirtelen furcsa hangokat hallottak, mintha egy kutya nyöszörgött volna sírással keverve. Jasa azt vette észre, hogy a távolban, az út mentén egy tárgy lebeg a levegőben. A tárgy két oldalán sötét emberalakok lebegtek a levegőben, akik botokkal verték a kör alakú tárgyat, amely panaszosan sírt.  Jasa letette a kezében lévő vasvillát, közben a többiekre nézett, de rajta kívül senki sem vette észre a különös eseményt. Ő viszont már megszokta, hogy mások számára láthatatlan dolgokat is lát, ezért némán nézte, mi fog történni a továbbiakban. Mivel Jasa messze volt, nem láthatta közelről ezeket a lényeket.  Azt viszont tudta, hogy egy férfit nemrég temettek el és az ő lelke sírt, mert kínozták a démonok.  Uluu Toyon, a halál és a gonoszság istene magasan a jeges hegyekbenél . Áthatolhatatlan köd képében néha leereszkedik a völgyekbe, hogy heves viharokkal pusztítsa el az erdőket, és járványt hozzon magával. Uluu Toyon az emberek lelkét szerszámaivá alakítja, ragadozók testébe töltve. Így jelennek meg a megszállt vérmedvék, akik darabokra tépik az embereket.

A jakut területek igazi gonosz szellemei az abas-ok. Habár testetlenek, megjelenhetnek különböző ijesztő alakokban is az emberek előtt.  Az abas nemcsak éjszaka, hanem nappal is megmutatkozott az emberek előtt. A beszámolók alapján a gonosz szellemeknek fehér arcuk és fekete szemük van. Legnagyobb fegyverük a félelem keltése, így ha a szellemnek nem sikerül megijesztenie valakit akkor ő maga is összezavarodik. Állítólag képesek manipulálni a gravitációt, de fel tudják falni a halandók lelkeit is. Azok az emberek, akik gonosz szellemekkel találkoznak az erdőben vagy egy elhagyatott házban, meghalnak anélkül, hogy bármilyen külső kárt szenvednének. De a következmények az áldozat számára még a halálnál is rosszabbak lehetnek. Néha egy gonosz lélek behatol az elpusztított testbe, zombi lesz belőle.

 A deretnik egészen más zombit képvisel. Ez egy igazi újraélesztett holttest, amelyet gonosz szellem szállt meg. Lehet ez egy sámán is, aki testét démonok rendelkezésére bocsátotta vagy öngyilkosságot elkövető emberek teste. A deretnik sokban hasonlít a nyugaton ismert zombikra: testük idővel lebomlik, a hús lehull róla cafatokban és általában nem tudnak tisztán beszélni. Görcsös, remegő járással mozognak, embertelenül erősek és gyorsak, alig éreznek fájdalmat,  valamint égnek az ölés vágyától. Ha valakiből deretnik lesz, általában egy nappal a halála után történik meg. A nem megfelelően eltemetett holttestekből is deretnik válhat, erről tanúskodik a következő legenda is:

Két vadász a tajga mélyén letért az ösvényről, végül egy általuk ismeretlen helyen találták magukat. Próbáálták megtalálni a visszavezető utat, de közben rájuk esteledett.  Mivel nyár volt, ki tudták venni a fák alakját az éjszakai sötétségben, ezért úgy döntöttek, hogy alvás helyett inkább folytatják az utat. Hirtelen véget ért a fák végtelen sora, éjfél körül pedig egy bozóttal benőtt helyre érkeztek meg. Néma csend honolt mindenütt, még egy éjszakai madár hangját sem lehetett hallani. Az egyik vadásznak rossz előérzete támadt, ezért figyelmeztette társát, hogy mielőbb el kell hagyniuk ezt a helyet. Amint megfordultak, egy szőrös, emberformájú lény jelent meg előttük, aki rájuk akarta vetni magát. A két vadász futni kezdett, de a lénynek sikerült elkapnia  egyiküket (éppen azt, aki megérezte a veszélyt), és a földre teperte, majd erősen megharapta a vállát. Eközben a másik vadász magához tért, felvett egy tuskót a földről, aztán ütni kezdte vele a szörnyet. Miután elsütötte a sörétes puskáját, a támadójuk felsikoltott és eltűnt a levegőben. A vadász ezután rögtön sérült társa felé igyekezett, de ő rákiáltott, hogy ne menjen a közelébe. Érezte halálának közeledtét és azt, hogy ezután valószínűleg  deretnik lesz belőle, mivel besétáltak  a szörny területére, amely elől lehetetlen megszökni. Társa azonban nem akarta otthagyni barátját, mondván elég erős ahhoz, hogy kihúzza őt az útra, ahol majd egy arra járó autós felveszi őket és be tudnak menni a kórházba. Eközben a sérült vadász arca elsápadt, szemei ​​visszafordultak a üregeibe, vörös vonalak jelentek meg a homlokán. Azt mondta barátjának, hogy halála után vágja le a fejét és temesse el a holttestét a helyszín koporsó és kereszt nélkül. Arcát fordítsa  föld felé, lábai tegye szét, száját pedig töltse meg sárral, aztán fusson el a lehető leggyorsabban. Miközben beszéltek, állapota tovább romlott, végül véres hab jött ki a szájából és meghalt. Az életben maradt vadász sokáig egy helyben állt lefagyva  barátja holtteste mellett az erdő közepén, és azon töprengett, hogy mitévő tegyen. Végül nem csinálta meg azt, amire barátja kérte őt. Mély gödröt ásott, amelybe belehelyezte a holttestet arccal lefelé és betemette. Ruhát akasztott egy fára, hogy később meg tudja találni a sírt. Végül elindult visszafelé, továbbra is céltalanul órákig bolyongott a tajga sűrűjében. Amikor már hajnalodni kezdett, furcsa zajokra lett figyelmes. Az ágak megrepedtek valaminek a súlya alatt. A vadász készenlétbe helyezte a puskáját  és meggyorsította a lépteit. Mivel a zaj egyre erősebbé vált, a vadász tudta, hogy valami láthatatlan vagy nagyon jól rejtőzködő dolog gyorsan közeledett feléje. Az egyik fa mögül végül barátját pillantotta meg, akinek teste már teljesen bomlott állapotban volt. Ő már egy deretnikké vált, nem önmaga volt, így rögtön támadásba lendült. A vadász elhibázta az első lövést, de a második célt talált, a zombi feje pedig a földre hullt. De még ez sem állította meg a deretniket, a fejetlen test ezután is képes volt a helyváltoztatásra. A vadász azonban nem adta fel, golyózáport lőtt üldözőjére, miután az végre a földre esett. Ezt követően levágta a holttest fejéről a megmaradt részt, a testet pedig barátja kérésének megfelelően temette el. Immáron odahaza, egyik éjszaka a vadász álmot látott: ismét barátjával találkozott, aki először szemrehányást tett neki, amiért eleinte nem az ő kérésének megfelelően járt el, majd megköszönte azt, hogy eltemette a testét.