A Nahanni-völgy rejtélyei
Kanada északnyugati területei a Föld egyik utolsó igazi vadonjai, ahol a természet az úr. A Nahanni-völgy azonban még inkább vadabb és rejtélyesebb, mint a környező vidékek. Különös mítoszoknak és legendáknak ad otthont, amelyekben kísértetek és különféle szörnyek is felbukkannak. A völgyben sok utazó és felfedező tűnt el, vagy holtan találták meg őket. A legközelebbi város innen (Yellowknife) ötszáz kilométerre található, így Nahanni-ba eljutni nem könnyű feladat. 1978-ban a területet a világörökség részévé nyilvánították, de ennek ellenére nagyon kevés turista érkezik ide.
Kanada északi részei a néhány hónapos nyarat leszámítva nagyon hideg és fagyos vidékek. Nyáron azonban a Nahanni-völgy ideális és lakható környezetté változik, ahol bármilyen trópusi növény megélhet. Még a folyókban és patakokban is lehet fürdeni, ez pedig a mélyből előtörő forró kénes forrásoknak köszönhető, amelyek gyakran furcsa szaggal töltik be a levegőt. A forró kénes vízpára és a fennebb lévő hűvösebb sarkvidéki levegő együttese sűrű és titokzatos ködöket hoz létre, amelyek gyakran lepik el az egész Nahanni-völgyet. Ennek nyomán különböző bizarr történetek születtek egy trópusi völgyről, ahol bármilyen életforma megélhet. A tudósok számos őskori állat maradványát fedezték fel, elsősorban mamutokét és medvekutyákét. Állítólag néhányan látták a történelem előtti emlősök friss nyomait, sőt olyan hírek is terjengtek, hogy a gödörcsapdákba mamutok estek bele A környéken élő dene törzs vénei közül sokan képesek voltak pontosan lerajzolni a mamutokat, ugyanis elmondásuk szerint látták őket.
Szóbeli úton maradt fenn az a történet, amely szerint a völgyet egykor a naha nevű törzs tagjai lakták. A közelben élő másik indián törzs legendáiban a nahák a magas hegyekben éltek, de egy idő után lejöttek a síkságokra, hogy hadizsákmányt szerezzenek maguknak. Ők lettek a dene népek fő ellenségei, akik nagyon féltek tőlük. Maga a nahanni név is dene eredetű, jelentése pedig a naha nép földjének folyója. Hogy mi történt valójában a hegyekből érkezett törzzsel, senki sem tudja. Semmilyen nyomot nem hagytak maguk után, így egyelőre csak a legendákban léteznek. Meglehet máshová vándoroltak, esetleg kiirtották őket vagy kipusztultak valamilyen fertőző betegség következtében. De az is lehetséges, hogy még mindig a Nahann-folyó völgyében élnek megbújva. Ha ez így van, megmagyarázná a környéken gyakorta előforduló eltűnéseket és gyilkosságokat is. A bűntények legnagyobb része a Kétszáz mérföldes szurdok nevű helyen történt. A dene indiánok szerint a szurdokban valamilyen ismeretlen gonosz rejtőzik, ezért csak kevesen mennek arra. Azon a helyen a szurdok falai elnyelik a partvonalat, barlangok tarkítják a sziklákat, ezek pedig elrejtik azt, ami kifelé néz belőlük. Amellett, hogy a Nahanni-völgy a rejtélyes halálesetek gócpontja, a furcsa fények, ritka égi jelenségek és földönkívüli észlelések helyszíne is.
A XX. század elején kezdődő Klondike aranyláz idején Kanada északi részeire sok szerencsevadász érkezett haszonszerzés reményében. A Yukon, a Mackenzie és az azokba ömlő folyók sok aranyat tartalmaztak, amit a víz általában kimosott a partra. Ketten az aranyásók közül úgy döntöttek, hogy nem ott próbálnak szerencsét, ahol már előttük rengetegen megtették, vagyis az útvonalak mentén, hanem beljebb mennek a vadonba, a Nahanni-völgybe. Így tehát Willie és Frank McLeod 1906-ban kenuba szállták, hogy vízi úton érjék el a Nahanni-völgyet. Ez volt az utolsó alkalom, hogy valaki élve látta őket. Két évvel később egy kutatócsoport fedezte fel maradványaikat elhagyatott táboruk mellett. Valaki vagy valami precízen levágta a két utazó fejét, ami kizárta a vadállatok általi támadást. Minden bizonnyal aludtak, amikor megtámadták őket. 1917-ben találtak egy másik holttestet is. M. Jorgenson svájci származású kutató teste szintén fej nélkül hevert a földön. Itt azonban korántsem ér véget a lista, az évtizedek során a fejetlen holttestek tovább szaporodtak a Kétszáz mérföldes szurdok környékén. 1927-ben a Yukon-i Halász becenevű férfit találták meg holtan, akit a rendőrség kitartóan körözött. A tisztviselők a Bennett patak partján találták meg a csontvázát, egészen közel ahhoz a helyhez, ahol 1908-ban a McLeod fivérek haltak meg. Halálának okát soha nem tudták megmagyarázni, de azt sem, hogy miért nem vitték el a nála lévő aranyat. P. Powers testének elszenesedett maradványait 1931-ben fedezték fel az általa készített kunyhóban, amelyet felgyújtottak. A második világháború után további gyilkosságokra került sor. 1945-ben egy ismeretlen bányászt találtak meg holtan levágott fejjel. Az említett eseteken kívül számtalan ember is eltűnt a Nahanni-völgyben, akiknek holttestét nem találták meg. Egy A. Laferte nevű nőnek is nyoma veszett, aki a Flat-folyó melletti völgyben tartózkodott. Hónapokkal később az egyik őslakos indián azt állította, hogy látta a nőt, amint teljesen meztelenül mászik fel egy dombra. 1945-ben ismeretlen bányászt találtak meg holtan levágott fejjel. Közel húsz év múlva, 1962-ben egy pilóta a csodával határos módon túlélte a Nahanni-folyó szikláiba történő ütközést. A gép lezuhanásától nem messze ütött tábort. Naplója szerint mindene megvolt, a teljes ellátmánnyal együtt. Ennek okán bízott abban, hogy csak idő kérdése és megtalálják őt. Habár sok repülőgép járta be a környéket, a pilótát soha nem találták meg. David Horesay és F. Hardisty 2005-ben barátjukat akarták meglátogatni, de közben áthaladtak a Nahanni-völgyön is. Egyikük holttestére a folyóban, a másikéra pedig a bozótosban bukkantak rá. Családjaik követelték az ügy kivizsgálását, mivel gyilkosságra gyanakodtak, de a rendőrség semmit nem tett ennek érdekében. Azt mondták, hogy az összes bizonyítékot beszennyezte a kutatócsoport, így a szétégett holttesteket sem tudják átadni. A pletykák szerint azonban lefejezték őket is. Hogy kik, az továbbra is rejtély. Egyesek a Nahanni-völgyi szörnyet okolják, mások pedig az óriásokat, akik a gejzírekben megfőzik és megeszik az embereket. Sokan a Waheela vérfarkast látták erre járni.
