Még napjainkban is viták tárgyát képezi a Karadedeler vagy Fekete Ősök incidens, amelyet a kormány mindenáron próbál eltitkolni. Ennek nyomán az ügy még inkább zavaros és kevésbé felderített. Egyesek szerint az események mögött démonok vagy más természetfeletti lények állnak, mások szerint a földönkívüliek látogatták meg  a környéket, ahol a megmagyarázhatatlan események sorra követték egymást.  Kezdetben az állatok eltűntek, a tyúkok nem tojtak tojást, a növények megálltak  a növekedésben, a nők pedig nem estek teherbe. A hivatalos közleményekben az szerepelt, hogy az eseményt feldolgozó horrorfilm három, 1989-ben forgatott kazetta összeállításával készült. Azt állítják, hogy a filmben látható emberek valós személyek, akik átélték az eseményeket  és egy  D betűvel kezdődő faluban éltek L...Kir tartományban.   Törökország európai részén  van egy ilyen Kir betűkkel kezdődő tartomány Kirklareli néven, amely törökül  a negyvenes évek földjét jelenti. Legnagyobb városa Luleburgaz, ennek vonzáskörzetében pedig két falu is D betűvel kezdődik. Ha azonban megvizsgáljuk a film második előzetesében lévő újságkivágásokat, és figyelembe vesszük a cenzúrázott szereplők kinézetét, akkor már nyilvánvaló lesz, hogy ez a falu Davutlu.

A média figyelme rögtön erre a helyre összpontosult és nem sokkal később több furcsaságra is fény derült, többek között arra, hogy miért néptelenedett el a falu. A helyiek arról is beszámoltak, hogy a filmben történt cselekmény 1988 és 1989 között történt, de a paranormális események még mindig gyakoriak errefelé. Minden egyes alkalommal, amikor a fehér köd leereszkedett a falura, szellemszerű lények és árnyékok jelentek meg. A falu lakói karadedeler-nek vagy fekete ősöknek nevezték ezeket a hívatlan túlvilági látogatókat, akik leginkább éjszaka mutatkoztak meg.  Szinte az összes  lakos azt mondta, hogy látta ezeket a lényeket. Egy harminc körüli nő így nyilatkozott: Éjszaka a férjemmel együtt azt vettük észre, hogy a Hold fényében az ablak előtt kirajzolódott előttünk egy sötét árnyék képmása. Miután felgyújtottam a villanyt, fehér köd borította be az egész szobát, de az árnyék már nem volt ott. Néhány nappal később szintén egy furcsa eseményt mondott el a faluban élő orvos: Éjszaka nagy zajt hallottam a konyhában, de arra gondoltam, hogy bizonyára egy éjjeli állat levert a házam előtt valamilyen tárgyat. Reggel a konyhába menet döbbenten rá arra, hogy az ablakomat nagy méretű kődarabbal betörték, amely a földön hevert. Vér és nyálkás bevonat volt rajta , amely számításaim szerint valakinek az agyveleje lehetett. Az orvosnak arra már nem maradt ideje, hogy a laboratóriumban megvizsgálja alaposabban a követ, mert gyilkosság áldozatává vált.

A nem mindennapi események  felkeltették egy fiatal újságíró figyelmét is, akiről csak annyit lehetett tudni, hogy nevének kezdőbetűi H. B. monogrammal voltak ellátva. Tizenegy napot töltött a faluban, hogy kikérdezze az ott élőket. Ő maga kezdetben nem tapasztalt semmilyen paranormális tevékenységet, de Davutlu lakói kitartóan kiálltak igazuk mellett. Többek között megmutatták neki a gonosz szellemek pusztításának következményeit is: megrongálódott házak, kidőlt fák, összetört edények és egyéb háztartási cikkek, véres fák az erdőben és nem utolsó sorban megsérült emberek. Akik túlélték a karadedeler támadásait, néha látták annak emberszerű árnyékát megjelenni és hallották kopogásait a házak szobáinak ajtaján. Az egyik falubeli arról panaszkodott az újságírónak, hogy a szellem vért szívott a nyakából. Többen is marasztalni próbálták az újságírót, hogy készítsen felvételeket és járjon közbe értük a hatóságoknál, de ő nem hitt nekik. Végül hátrahagyta a fényképezőgépjét egy tizennégy éves fiúnak, hogy távolléte idején rögzítsen vele minden furcsa eseményt. Három nappal azután, hogy az újságíró elhagyta a falut,  a rendőrség felkereste őt isztambuli otthonában. Arról a parancsnokról, aki kihallgatta a rendőrőrsön, csak annyit lehetett tudni, hogy nevének kezdőbetűi A.S. Az újságírótól elkobozták a felvételeket, majd a kihallgató szoba vezették. Itt a parancsnok tudatta vele, hogy gyanúsítottként van számontartva tömeggyilkosság bűnében. Abban a faluban, ahol nemrég látogatást tett, hogy filmet készítsen, hét embert feldaraboltak. Valaki arab betűkkel az ő nevét írta egy ház falára  vérrel. A halottak között volt az a gyerek is, akinek átadta a kameráját. Miután a rendőrség bizonyítékok hiányában nem tartóztathatta le H.B.-t, az újságíró visszatért a faluba, hogy a végére járjon a dolognak. Körbejárta a falu főterét és interjúkat készített a lakosokkal, akik újabb titkokat árultak el neki. Kiderült, hogy az elhunytak temetéseit nagy titokban szervezik meg mindenféle felhajtás nélkül, általában a hajnali órákban. Sok esetben azonban az eltűnt személyek feldarabolt testrészeit különböző helyeken találják meg, de az is gyakran előfordult már, hogy a koporsót test nélkül kellett a temetőbe vinniük. Az újságíró az általa készített egyik felvételen egy öregemberrel találkozik, aki ijedten a háta mögé mutat és azt mondja neki, hogy nézzen hátra.  Miután megfordult, H.B. elmosódott görbe alakot látott az egyik bokorban, amely aztán eltűnt nyomban. Hazafele menet két holttest maradványait fedezte fel az utcán, amelyek közül az egyik egy gyereké volt. Davutlu lakosai nagyon féltek, ugyanakkor szerettek volna új életet is kezdeni valahol máshol. Aki tehette, nyomban elköltözött.  Arra csak később derült fény, hogy az újságíró nevét vérrel az a gyerek írta az ajtóra, aki megkapta tőle a kameráját. Erre bizonyíték is van, mert a kamera rögzített mindent. A felvételeken jól látszik, hogy a fiú valamit lelő egy puskával, majd annak vérével az ajtóra írja az újságíró nevének kezdőbetűit. Felmerült a kérdés, hogy miért cselekedett így vagy mi vezette erre az elhatározásra. Az általánosan elfogadott verzió az, hogy kényszerítették erre vagy valamilyen gonosz erő megszállta a testét. Mivel később a fiú a többiekhez hasonló módon halt meg és halála után nem szűntek meg a gyilkosságok, valamint magán a videón sem látszik az, hogy bárkit is megölne, kizárható az a gyanú, hogy ő volt a bűntények értelmi szerzője.

Az újságírót soha nem látták többé élve. Ruháit, csizmáját, jegyzetfüzetét,személyes tárgyait  és az egyik fülét a környező erdőben találták meg.  A kapitány, aki Isztambulban kihallgatta őt egy évvel az eset után elvált a feleségétől, majd pszichés rendellenesség okán rokkantsági nyugdíjba vonult. 2006-ban öngyilkosságot követett el, miután fejbe lőtte magát. Lányára hagyta minden vagyonát, aki apja széfjében nem várt felfedezésre bukkant. Az egyik borítékban fekete-fehér fényképeket, a másikban pedig az eltűnt újságíró jegyzetfüzetét, 1989-es újságkivágásokat és három videokazettát talált. Abban az időben, amikor pénzre volt szüksége, a kapitány lánya eladta ezeket a kazettákat, amelyeket film formájában a  Karadedeler incidens címmel tettek közzé. Napjainkban Davutlu-ban alig él néhány ember, a falu tele van elhagyatott házakkal. Akik betévednek valamelyik épületbe, akár találkozhatnak is a kísértettel.