Pétervárad a Vajdaság egyik legrégibb települése, amely napjainkra már szinte egybenőtt Újvidékkel, bár külön önkormányzata van és önálló községként szerepel.  A vártól nem messze egykor kolostor állt, amelyet a  tatárjárás után, IV. Béla uralkodása idején egy másik helyen újjáépítettek a Duna jobb partján emelkedő kopár sziklákon. Ugyanekkor kezdték el a vár megépítését is. A vár alapját képező kopár sziklák stratégiai fontosságú helyen álltak, ahol a magyarok jól tudták ellenőrizni a Dunán történő hajózást, ugyanakkor megnehezítették az ellenség számára a Fruška Gora hegyein történő átkelést is. A vár és a körülötte lévő földek a Bánk bánban is szereplő Petúr bán tulajdonát képezték egészen addig, amíg a nemes el nem vesztette összes birtokát Gertrudis királyné meggyilkolása miatt. Az Újvidék melletti vár azoban örökre megőrzite Petúr bán emlékét, mert azóta is Pétervárad néven illetik (szerb nyelven Petrovaradin). Messziről is jól  látható legimpozánsabb része, az óratorony. Fordított vagy részeges órának is hívják, mert az órákat a nagymutató, a perceket pedig a kismutató jelzi. Ennek két magyarázata is van: egyrészt a Dunán hajózók így könnyebben le tudták olvasni a pontos időt, másrészt a vár őrségét óránként cserélték, így a percek kevésbé voltak fontosak. 

Mágikus kötőanyagok

A helyi magyar legendák szerint régen csirketojást tettek a kőtömbök és téglák közé, hogy megerősítsék a vár falait. A tojásfehérje, mint kötőanyag nagyon jól egyben tartotta a meszet és a homokot. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az erőd olyan időkben épült, amikor nem volt elég élelem és több mint negyvenezren vettek részt a munkafolyamatokban.  A tojásfehérjén kívül állítólag másvalami is került a falak közé az építkezések során. Mivel általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy a macskáknak kilenc élete van, a falak közé temették el őket élve. Az építészek abban hittek, hogy ezáltal a vár erősebben fog állni és falai soha nem omlanak össze.  Egyelőre még nem találtak csontvázakat a falak között még őgy sem, hogy az óratoronyhoz vezető nagy lépcsőkön rengeteg macska kóborol.

Alagút a Duna alatt

 Andersen dán meseíró 1838-ban a Dunán utazott az Osztrák-Magyar Monarchia határain belül. Egyik írásában megemlítette, hogy a Duna alatt volt egy alagút, amely Péterváradot összekötötte Újvidékkel. Számos elmélet létezik arra vonatkozóan, hogy létezik-e ilyen alagút vagy sem, mert a történeti forrásokban nincs bizonyíték erre. De miért is lenne, ha egyszer titokban kellett tartani annak létezését? Ennek ellenére az a feltételezés, hogy létezik egy alagút a nagy folyó alatt, ugyan hihetetlennek hangzik, mégsem lehetetlen. Pétervárad alatt ugyanis több kilométer hosszú feltárt alagútrendszer húzódik, amely napjainkban is látogatható. Példaként vehetjük az Eufrátesz folyó alatti alagutat, amely a folyó elterelésével épült. Az alagút megépítése után minden visszakerült a helyére. A Traianus-híd a Duna folyásának ideiglenes földgáttal történő elterelésével készült annak idején. Egy ilyen víztelen vályúban körülbelül három méter mély alagutat lehetett kiásni, agyaggal bevonni és megerősíteni. A legenda szerint ebbe a titkos alagútba a péterváradi Szent Jurja-templom oltára mögött lehetett bemenni, majd az alagúton keresztül  az újvidéki folyóparton található Szent Iván kápolna jelentette a végállomást. A  dunai rakpartnál napjainkban a háború áldozatainak emlékműve alatt áll a Hídfő ma is látható maradványa, egy kisebb torony. Ez az 1831-ben épült kőoszlop a dokk vízszintjének mérésére szolgált. Ez az egyetlen maradványa az egykori hídfőnek, amely 1694 óta a péterváradi erődítmény része volt és részben az erőd védelmét szolgálta. Egy osztrák-magyar tiszt volt az utolsó, aki 1912-ben átjutott a Duna alatti alagúton, hogy az egyik oldalról a másikra menekítse szeretőjét. Ekkor kezdett beomlani az alagút, a szerelmeseket pedig majdnem maga alá temette a föld.  A hírek szerint az utolsó osztrák császár, I. Károly és felesége, Zita is áthaladtak az alagúton. Néhány idősebb helyi lakos élete utolsó éveiben megesküdött az alagút létezésére, de történeteikbe rendszerint valóság és legenda is beleszövődött.

Pera barlangja

A Pera-barlang Popovica-ban található, a Fruška Gora dombjain, nem messze Újvidéktől. Egyesek szerint a péterváradi erőd egy földalatti alagúton keresztül is elérhető, amely a Pera-barlangtól indul. Ez a barlang körülbelül ötven méter hosszú régi és elfeledett bánya. Pera egyesek szerint a bánya tulajdonosa volt, mások azonban azt mondják, hogy ő az a személy lehetett, aki életét vesztette azon a napon, amikor a járatok beomlottak.

Földalatti járatok

Amerikai paranormális kutatók stábja 2011-ben felkereste az erőd földalatti részeit. Kifinomult és érzékeny berendezésekkel állítólag több paranormális tevékenységet is azonosítottak a földalatti folyosókon és alagutakban. Az erőd négyszintes földalatti része 1764 és 1776 között épült, ennek teljes hossza pedig  tizenhat kilométer. Azonban könnyen lehet, hogy léteznek eddig feltáratlan járatok, amelyek tovább növelhetnék az alagútrendszer hosszát.  Alfred Schroeder katonai őrnagy felelt a földalatti alagútrendszer építéséért, amely a katonák elhelyezésére és a fegyverek tárolására szolgáló helyiségeket tartalmazta.  Becslések szerint mintegy harmincezer ember befogadására lett volna alkalmas vészhelyzet esetén. Az írott források szerint négy szint található a föld alatt, de a további kutatások alapján kiderült,  hogy létezik még egy szint, amely a többinél  alacsonyabban található. Ha a munkálatok folytatódnak, előkerülhetnek nem várt meglepetések is.  Állítólag a mély és függőleges lyukak szellemeket, föld-sárkányokat, béklyóba zárt emberi csontvázakat és veszélyes fegyvereket rejtenek, de itt rejtőzhet az Újvidékhez és a Titel-hegyhez (löszdomb) kötődő misztikus földalatti sírhely is, ahol a legenda szerint  Atilla hun királyt temették el.

A máltai kereszt rejtélye

A vár alatt található földalatti másik titokzatos része  a Nagy Labirintus, amelynek alacsonyabb szintjeit bástyáknak nevezték el.  A labirintus központi folyosója téglával van kirakva, de tovább süllyed délnyugat felé. Több járat is halad errefelé, amelyek zsákutcákban végződnek.  Máltai keresztet véstek az egyik ilyen járat falára, de ennek  rendeltetését sajnos még nem tudták megfejteni. A magas páratartalom és a földalatti források gyakran okozhatnak eróziót a mélyebben fekvő részeken, de a pusztító hatású földomlások mellett néha új titkok is felszínre kerülhetnek. Egy ismeretlen építmény boltozata így került felszínre a máltai kereszt mellett az alagút falán, amelyről kezdetben azt hitték, hogy a Duna alatt húzódó alagút bejárata lehet. Az 1970-es évek végén zajlott feltárások következtében állítólag megsérült az egyik vízvezeték, így a munkálatokat abba kellett hagyni -legalábbis ez volt a hivatalos verzió. Újvidék lakosai közül többen is arra gyanakodtak, hogy a kormány emberei olyan titkokra bukkantak a mélyben, amelyeket nem akartak nyilvánosságra hozni

A Habsburgok kincsei

A Habsburg császárok földalatti alagutakban rejtett kincseiről szóló legenda napjainkban is nagy népszerűségnek örvend. Az 1809-es  franciák elleni vesztes csatát követően a Habsburgok kincseiket a birodalom legbiztonságosabb erődítményében, a péterváradi erődben helyezték el egy ideig.  A kincsek között szerepelt a családi levéltár és kincstár, állami arany- és ezüstrudak, valamint a lőszerkészítéshez szükséges higanytartalékok. Állítólag a kincs még mindig a hosszú és kanyargós földalatti járatokban van. Az alagút fejlett szellőztető rendszere pedig éppen a kincsek ideális tárolását segíti elő. Az ismeretlen földalatti kincstár a feltételezések szerint a Művészeti Akadémia alatt lehet. 

Rejtett sziklatömbök

A Ribnjak-hegy és a Péterváradi-erőd Duna menti  partszakasza között alacsony vízállás idején régmúlt korok különféle kincsei kerülnek a felszínre: kovakőből készült szerszámok és kések, római érmék, téglatöredékek és őskori leletek.  Néha azonban ennél sokkal nagyobb dolgok is a felszínre kerülhetnek. A vár aljában, a Duna partján nagy kocka és téglalap alakú kőtömbök sorakoznak, amelyek több tonna súlyúak. A kőtömbök nagyon ritkán kerülnek a felszínre, általában a téli időszakban bekövetkező nagyon alacsony vízállás idején láthatóak csupán, körülbelül tíz évente egyszer. A legnagyobbak  Ferenc József régi hídjának maradványaiból származhatnak. 

Az augusztusi hó és a mocsári kincs

1716. augusztus 5-én kezdődött a híres péterváradi csata. A kétszázezer  katonából álló török ​​hadsereg Damat Ali-Paša vezetésével az erőd elfoglalását tűzte ki célul, hogy ezt követően tovább haladhassanak észak és nyugat felé. Az erőd helyőrsége körülbelül nyolcezer főt számlált. A mai Futog melletti katonai táborban hetvenezer katona állomásozott Savoyai Jenő parancsnoksága alatt. A legenda szerint Jenő hercegnek az ostromot megelőző éjszakán álmában megjelent Szűz Mária, és közölte vele,  hogy győztesen fog kikerül a csatából. Amikor Jenő azon az augusztusi reggelen felébredt, megdöbbenve látta, hogy kint esik a hó. Éppen Havas Boldogasszony napja volt, így a helyiek joggal tekintették ezt a csodát égi eredetűnek. Mivel a török ​​katonák nem szerették a hideg időt, az ostrom is elmaradt. Hálájuk jeléül a péterváradi atyafiak Havas Boldogasszony tiszteletére templomot építettek, amelyet a szerbek Tekije-nek neveznek napjainkban.  Meg nem erősített források szerint a sikertelen ostrom után a  pasa parancsot adott katonáinak, hogy a Balkán különböző részein zsákmányolt kincseket a Duna mentén Belgrád felé szállítsák. Nem számolt azzal, hogy a folyó partján mocsaras területek húzódtak, amelyeken csak nagyon nehezen lehetett áthatoli. A futóhomok elnyelte az összes nehéz kincsekkel megrakott szekeret. Savoyai Jenő később csapatokat szervezett, hogy felkutassák az elveszett kincset, de nem jártak sikerrel.

A feneketlen kút

Újvidék központjában egykor örmény templom állt, amelyet az 1960-as években lebontottak a Mihajlo Pupin körút építése miatt. A templom előtt álló négyszögletes emlékmű alatt állítólag egy feneketlen, földalatti barlangokba vezető kút volt. Az egyik ilyen alagút a péterváradi erődhöz vezet, a többi pedig a városközpontot köti össze Újvidék más részeivel. Az a hír is járta, hogy két emberi csontvázat találtak a templom lebontása közben.

A földalatti szörnyeteg

A Havas Boldogasszony napján elszenvedett vereség után a törökök állítólag abban a mocsárban, ahol elveszítették minden kincsüket, megtalálták a híres óriáskígyó tojásait. Zsákokba rakták azokat, majd gyorsan távoztak a helyszínről. Néhány nap múlva az összes tojás kikelt és előbújtak az óriáskígyó ivadékai. A törökök ismét zsákokat hoztak, beletették azokba a kígyókat, majd a péterváradi erődbe dobták mindegyiket. Az alagutak és a mély járatok a hüllők ideális életterévé váltak. A vár alatti járatokban élő Peti nevű szörny legendája a XX. század elején vált népszerűvé, amikor elindították a feltárásokat. Slavomir Kišfalubac állítólag látta is a  szörnyet:  2015 végén, amikor a vár alatti aknaelhárító rendszert kutattam, az egyik alagútban tizenkét méterrel a föld alatt láttam egy nagy állat szemének a csillogását, amely felém tartott. Nagyon megijedtem, futottam visszafelé, de közben az alagút falához csaptam a nálam lévő lámpát. Körülbelül fél órát mászkáltam egy öngyújtóval a labirintusok között. Nem tudtam azt sem, hogy a kijárathoz közeledek, vagy pedig oda megyek vissza, ahonnét jöttem. A dohányzás bizonyos értelemben megmentette az életemet, mert ennek köszönhetően volt nálam egy öngyújtó, amely fényt varázsolt a sötétségbe és végül sikerült a felszínre jutnom. Való igaz, rengeteg turista téved el a földalatti járatokban. A bal oldali részek különösen veszélyesek, mert mély gödrökkel vannak tele. Legutóbb 2021-ben találtak meg itt egy bomló holttestet.