Spanyolország egyik legfurcsább jelensége 1976-ban történt Badajoz mellett, a Talavera Real légibázison. November 12-én éjszaka kettő óra előtt José Trejo és Juan Carrizosa katonák nagyon furcsa eseményeket éltek át, miközben őrszobájukban tartózkodtak. Körülbelül hatvan méterre lehettek egymástól, amikor mindketten furcsa zajokat kezdtek hallani. Először azt hitték, hogy rádióinterferencia következtében alakultak ki a hangok, de miután fokozatosan erősödtek és végül sípolássá alakultak át, nyilvánvalóvá vált, hogy ezek forrása egyértelműen valami más. Végül annyira felerősödtek, hogy a katonák már azt hitték, fel fog robbanni a fejük. A furcsa esemény körülbelül öt percig tartott. Azt követően, hogy a katonák találkoztak egymással, elővették Z62-es géppisztolyaikat, majd átvizsgálták a környéket. Arra gyanakodtak, hogy bizonyára valaki bejuthatott a légibázis területére, a riasztók pedig jelezték ezt. Nem sokkal később a hang újból megnyilvánult. Olyan erős volt, hogy akik hallották, fájdalmat éreztek a fülükben. De az igazi furcsaságok csak ezután kezdődtek. Vihar támadt, majd rövid idő múlva hirtelen véget ért. A borult égbolt körülbelül 15-20 másodpercig kitisztult, miután egy vakító fény megvilágította az eget. José Hidalgo, aki szintén szolgálatban volt aznap este, egy németjuhász kutyával jelent meg az őrbódénál azután, hogy észrevette a vakító fényt. A katonák még mindig abban hittek, hogy valaki illetéktelenül hatolt be  a létesítménybe, ezért értesítették Pavon tizedest, aki elrendelte a bázis teljes területének feltérképezését.   A három katona visszatért a helyszínre, majd észak felé haladva tovább folytatták útjukat egészen a falig, ahonnan hallani vélték a nagy robajt. Fegyvereiket megtöltötve készenlétben álltak az esetleges támadásra. A velük lévő kutya nem mutatta semmilyen jelét a veszélynek, ezért az őrök is kissé megnyugodtak.

Az éjszaka sötétjében Hidalgo, Carrizosa és Trejo tovább folytatták a kutatást a légibázis épületei körül. Síri csend honolt mindenfelé, még egy madár hangját sem lehetett hallani. A bokrok tetejét valamilyen furcsa fehér por borította be, amely érintés után azonnal megsemmisült.  A kutya feszülten figyelt, de nem adott ki egyetlen hangot sem. Körülbelül háromszáz méterre az őrszobától, a távolban ismét feltámadt a szél. Légörvény keletkezett a semmiből és letört egy nagy méretű ágat. A katonák ezt látva elengedték a kutyát, az állat pedig egyenesen abba az irányba futott, ahol a légörvény keletkezett. A katonák látták, ahogyan befut az egyik raktárba, majd nem sokkal később kijön onnan kábult és erőtlen állapotban. Még egyszer visszaküldték, de az eredmény ugyanaz lett: a kutya egész idő alatt  viszonylag nyugodt módon viselkedett, nem ugatott, nem volt ideges, de nagyon félt valamitől. Nem sokkal később Trejo ismét látni vélte  a furcsa villanást az égen a másodperc töredékéig, amely korábban sokkal tovább tartott. A kiképzett harckutya ezt követően körbejárta a katonákat, hogy figyelmeztesse őket a veszélyre. Azonban már késő volt: a három katona hirtelen fellépő hidegrázást érzett egész testében, mintha nagyfeszültségű áram haladt volna át rajtuk. Lassan megfordultak, így láthatták a tőlük nagyjából tizenöt méterre lévő zöld színű, fényben úszó emberszerű valamit. Körüllbelül három méter magas lehetett, kis fejjel és aránytalanul hosszú karokkal. Trejo megpróbált lőni a fegyverével, de állítása szerint valami megakadályozta őt ebben. Egész teste lebénult (talán a félelemtől), majd a földre esett. Hidalgo és Carrizosa összesen majdnem ötven golyót lőtt ki fegyveréből a zöld fényre, de annak egyik golyó sem ártott, továbbra is lassan haladt előre zavartalanul. Miután végre eltűnt, a katonák ismét hallották a csikorgó hangot, amely ezúttal sokkal hosszabb ideig, majdnem egy negyed óráig tartott. Másnap reggel több mint ötven katona fésülte át a terepet, de semmit nem találtak. Még a kilőtt töltényhüvelyek sem voltak a földön vagy a falakban. A katonai szakértők azonban igazolták, hogy a géppuskákat elsütötték.

Néhány nappal később Trejo eszméletlen állapotban zuhant a földre a bázis étkezőjében. Miután magához tért, pár napig nem látott semmit és nagyon feszült állapotban volt. Továbbra sem világos, mi lehetett pontosan a zöld emberszerű fény. A légierő aktát nyitott az ügyben, de azt gyorsan lezárták, mert olyan dolgok kerültek a napvilágra, amelyeket nem szabadott nyilvánosságra hozni. Annyi viszont kiszivárgott, hogy néhány hónappal korábban, 1975-ben a légibázis tornyában a vezérlőképernyő furcsa anomália jelenlétét mutatta ki, amely nyugat felé haladt és megbolygatta az összes berendezést. Ez a dolog az emberi szem előtt láthatatlan módon nyilvánult meg, de az érzékeny műszerek jelezték a jelenlétét többszöri alkalommal is, főleg vihar előtt. 1967-ben szintén történt egy hasonlanó furcsa eset, amikor az egyik talavera-i bázisra tartó repülőgép pilótái azt állították, hogy furcsa zöldes fényt láttak az égen, amely több ízben is megváltoztatta a helyét. Egyik pillanatban feltűnt előttük az égen, majd hirtelen köddé vált, aztán nem sokkal később újból megjelent valahol máshol. Feltehetjük a kérdést, hogy földönkívüivel vagy pedig más túlvilági lénnyel találkozhattak az érintettek. Még mindig nincs erre egyértelmű válasz, de a később ugyanitt történt incidens talán közelebb vihet minket a megoldáshoz.

A csikorgó hang, amelyet a katonák hallottak, sokak szerint annak az autónak a hangja, amely egykor nekiütközött a bázis falának. Valamikor a második világháborút követő évtizedekben az ötös számú országúton, a Talavera Real légitámaszpont  közelében egy terhes portugál nő szörnyű balesetet szenvedett autójával, miután nekiütközött a bázis falának. A baleset pontos körülményei nem ismertek.  Annyit árultak el csupán a légitámaszponton állomásozó katonák, hogy az autó roncsai között még életben lévő lány segítséget kért az ellenőrző ponton szolgálatot teljesítő társuktól, aki nem ment oda hozzá. A katona ugyanis attól tartott, hogy őrhelye elhagyásáért felettesei megbüntethetik őt. Amikor a katonák a baleset helyszínére értek, már késő volt.  Az autóban lévő nő és a mellette ülő kisgyerek már nem élt, testükben nagy kárt tettek a szilánkok. Iker Jiménez és mások tanúvallomásai szerint a baleset óta sokan látták a nő szellemét a légibázis melletti úton áthaladni. Hosszú fehér ruhát viselt, amelyet vérfoltok borítottak. Egyes szemtanúk szerint pedig csecsemőt is tartott a kezében. Lábai soha nem érintették a földet, teste áttetsző volt és nagyon erős fényt bocsátott ki. Azt követően, hogy megjelent és eltűnt, rögtön egy másik jóval távolabbi helyen mutatta meg magát. A váratlan és ijesztő megnyilvánulások gyakran annyira megrémítették az autóban ülőket, hogy balesetet szenvedtek a helyszínen. A kísértet minden esetben a katonai bázis falában tűnik el, amely állítólag teliholdas éjszakákon megreped és vér folyik ki belőle.