Az emberiség mindig is hitt a távoli bolygókon létező életformákban anélkül, hogy tudták volna léteznek ilyen égitestek a világegyetemben.  A régiek tudták, hogy nem a mi látható világunk az egyetlen, ahol kialakultak az élet különböző  formái. A más dimenziókkal vagy világokkal történő kapcsolatfelvétel csak fejlett spirituális gyakorlatok során érhető el. A Föld lakói még nem állnak a tudomány és a technika azon magas fokán, hogy távoli galaxisokra, csillagokra  és bolygókra utazhassanak. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a távoli égitesteken élő különböző életformák nem rendelkezhetnek ezzel a tudással.

Az ősi tibeti Kandshur és Tandshur szövegek, amelyeket a buddhista kolostorok kazamatáiban őriznek, repülő gépekről beszélnek és átlátszó golyókról, amelyekben éltek valakik. Kínában 235-ben tüzes vörös meteor jelent meg Lianzha parancsnok csapatai felett az égen Wei-Nan közelében, északkeletről délnyugatra haladva, amely végül sugarakat bocsátott ki magából. A legrégebbi földönkívüli észlelések egyikét  A. Tully professzor találta meg a Vatikáni Múzeum egyiptom részlegében. Az ókori Egyiptom lakói úgy gondolták, hogy a csillagokon és a bolygókon sokféle lény élhet.  A  Tully által megtalált papirusz ezt írja: A huszonkettedik évben, a tél harmadik hónapjában, délután hat órakor az Élet Háza írástudói mozgó tűzkört láttak az égen. Még a fáraó, III. Thutmosis sem tudta mire vélni ezt az égi csodát. Néhány nap múlva ezek a tárgyak az égen megszaporodtak és fényesebben ragyogtak, mint a Nap. Estére a tüzes körök magasabbra emelkedtek, aztán dél felé vonultak, miközben illékony anyag hullott le az égből. Ilyen esemény még soha nem történt a Föld létezése óta. A fáraó tömjént égetett az isteneknek, majd elrendelte, hogy a furcsa eseményt jegyezzék be az Élet Házának évkönyvébe. Az égen átrepülő ismeretlen korong alakú tárgyak újabb említései Nagy Sándor hadjáratainak krónikáiban bukkannak fel. A legérdekesebb leírást a Giovanni Droysen által írt Nagy Sándor története című munka tartalmazza. A furcsa esemény 332-re nyúlik vissza, amikor a makedónok megostromolták Tírusz föníciai városát. Egy napon hirtelen öt repülő pajzs jelent meg a makedón tábor felett, háromszög alakban haladva az égen. A több ezer meghökkent harcos előtt ezek a pajzsok lassan mozogtak kör alakban Tírusz ege fölött, majd villámok keletkeztek. Addig nem tűntek el, amíg Nagy Sándor el nem tudta foglalni a föníciai várost, amelynek falaiban kárt tettek a lehulló villámok.  Az ókori Görögországban is megfigyelték  ismeretlen tárgyak repülését.  Anaxagorasz görög filozófus, aki az i. e. V. században élt, látott  egy tárgyat az égen, amely akkora volt, mint egy nagy rönk. Több napig mozdulatlanul lógott, miközben szokatlan fényt bocsátott ki. Egy másik ókori filozófus, Seneca a Naturalizmus kérdései című művében ezt írta: Korszakunkban nem egyszer figyeltek meg fénysugarat az égen fényes nappal, amelyek keletről nyugatra vagy fordítva keresztezték az eget. A lángokkal körülvett oszlopok, pajzsok és más tárgyak nemcsak éjszaka, hanem nappal is megjelentek az égen. Ehhez hasonlót tapasztalt vagy hallott Plutarkhosz görög történetíró is,  aki i. e. 102-ben nyílvesszőket és lángoló pajzsokat látott az égen a mai Olaszország területén lévő Ameri és Turdent városok felett. Először önálló módon mozogtak, majd egyesültek. A mozgó testek között voltak szivar és korong alakú tárgyak is. A Plutarkhosz által leírt második hasonló eset i.e. 73-ban történt, nem messze a Dardanelláktól, ahol Lucullus római parancsnok és Mithridatész boszporuszi király csapatai éppen háborúra  készültek. Amikor hirtelen, egészen hirtelen megnyílt az ég, egy nagy hordó formájú tüzes test jelent meg, amely  a két sereg közé esett. Ettől a jeltől megijedve az ellenfelek harc nélkül szétszóródtak. A  felsoroltakon túl még számos  tudósítást közöltek a római történészek és írók műveikben a  kerek repülő tárgyakról, mint például Julius Obsecuensus, Titus Livius, Cicero, idősebb Plinius és Dio Cassius. Plinius  Természeti jelenségek című művének második kötetében a következőképpen osztályozta az akkor megfigyelt világító égitesteket: diszkoidok (borostyánszínű korongok, amelyekből kevés árad ki), Pitea  (hordó alakú vagy kerek tárgyak), serati  (szarv alakúak), valamint a lámpák égő fáklya formájában.

Az ókeresztény és zsidó források is tartalmaznak  leírásokat  néhány modern korokban észlelt földönkívüli járművekre emlékeztető ismeretlen objektumokról.  Zakariás próféta könyvének ötödik fejezete egy repülő hordót ír le, miközben a könyv más részei arról számolnak be, hogy Zakariás egy hengeres tárgyat látott az égen, amelyen egy angyal ült. Ez az angyal azt mondta neki, hogy a tárgy egyfajta átok, ami örökre a Föld felett fog lógni. Dániel próféta a Biblia szerint több tüzes kereket látott az égen. A híres kumráni tekercseken is találtak utalásokat  a földönkívüliekre vonatkozóan. Az egyik tekercsre azt írták, hogy az első nő, Éva is látott egy tüzes szekeret, amelyet négy szikrázó sas vitt a felhőkön keresztül. Ádám közelében ez a repülő gép leszállt, így a férfi jól láthatta, hogy füst száll ki belőlük.

Az Egyesült Államok Wyoming államában élő indiánok legendáiban találhatunk egy olyan történetet, amely szerint, sok holddal ezelőtt egy nagy kerék vitorlázott az égen, majd végül a Sámán-hegy tetején landolt. A kanadai indiánok legendái pedig azt mondják el, hogy jóval az európaiak érkezése előtt kerek, néma szekerek repültek, amelyek leszálltak a tengerre. A Baskír Köztársaságban, Oroszország Volga régiójában a Kuk-Karauk-vízesést betonnak látszó sziklák veszik körül. Ezek a kövek nem úgy néznek ki, mint a környező táj sziklái. Azt a benyomást keltik, mintha valahonnan messziről kerültek volna a helyszínre. A Kuk- Karauk szó jelentése égi fekete nyíl. Az egyik régi baskír legenda leírja, hogy régen a fenyőknél magasabban fekete nyíl repült az égen, amely a földre zuhant. Magas emberek jöttek ki belőle, aztán  furcsa anyagokból elkezdtek építeni valamit. Végül a fekete nyíl az idegenekkel együtt elrepült, de nyomaik azóta is megmaradtak.