Anna Ivanova, aki azóta megváltoztatta teljes nevét,  az Oroszország határain belül található Udmurtföld Izhevsk nevű városában élt.  2015-ben lányával egy normál háromszobás lakásba költözött a Voroshilov utcába. Miután minden papírmunka elkészült, elkezdhették végre a ház felújítását is. Az új lakók ekkor még nem is sejtették, hogy otthonukban nemcsak ők ketten fognak lenni, hanem egy harmadik, hívatlan lakótárs is melléjük szegődik, történetesen egy gonosz szellem. - Nem is tudom, hogyan mondjam el -kezdte Anna. - Egy poltergeist lakott a lakásunkban.

Anna-nak és lányának, Nadia-nak az élete 2015-től kezdve teljesen megváltozott. Eddig sem volt könnyű életük, hiszen a nemrég történt  válás megviselte mindkettőjüket. Nadia részeges apja szinte minden nap verte feleségét, és mivel az összes pénzét elitta, már a megélhetésük is veszélyben forgott. A válás szerencsére minden gond nélkül és viszonylag hamar lezajlott. Anna elővette megtakarított pénzét, amelyet sikerült gonodosan elrejtenie, majd megvette belőle új házukat. A beköltözés után szinte azonnal elkezdték a felújításokat. A birtokon zajló munkálatokra felfigyeltek a szomszédjaik is, akik kíváncsi természetükből adódóan kérdezősködni kezdtek. Hogy még többet megtudjanak, áthívták magukhoz a két nőt egy délutáni teára.  Ekkor egyikük megemlítette azt is, hogy az előző tulajdonos, aki egyedül élt  a nagy házban, felakasztotta magát a fészer vastag gerendájára. Anna nem igazán törődött ezzel, mivel nem hitt a babonákban. Egy évig nem is történt semmi különös, de nem sokkal később minden megváltozott.

A poltergeist eleinte ártalmatlan módszerekhez folyamodott, így ekkor még senki sem gyanakodott jelenlétére. Talán az ezt megelőző egy évig tartó nyugalmas időszak során is csak rejtett formában létezett a ház falain belül. Minden azzal kezdődött, hogy éjszaka magától bekapcsolt a motorháztető.  A két nő házi kedvencei, a macskák viszont már jóval korábban érzékelték a túlvilági lényt, akivel játszani kezdtek. Anna és a lánya csak később értette meg, hogy macskáik nem egy láthatatlan tárgyat hajkurásztak, hanem követtek valakit. Miután eltűnt pár apró és értéktelen tárgy, Anna első gondolata az volt, hogy az előző tulajok gyerekei szórakozhatnak velük, ezért lecserélte a zárakat. Azon a napon, amikor az anya csak későn ért haza, lánya egyedül maradt a nagy lakásban. A sötét folyosón furcsa zajokra lett figyelmes, mintha valaki műanyag zacskót húzott volna végig a padlón. A lány azt hitte, hogy betörtek a házba, ezért gyorsan a telefonjáért rohant, majd felhívta az anyját. - Félek!  Hangos suhogást hallok a folyosón! -mondta, aztán elhallgatott. Mivel még mindig nem fejezték be a felújításokat, az egész folyosót műanyag fólia borította. A macskák nem kelthettek zajt, mivel egyikük a kanapén, a másik pedig a padlón feküdt. Ettől a pillanattól kezdve az izhevsk-i lakosok élete teljesen megváltozott.

Egy év alatt Anna-nak és lányának bőven volt ideje megismerni a környéket és annak furcsaságait. Nem messze tőlük terült el az Ördög-mocsár, ahol nagyon sok ember tűnt el, sőt állítólag egy egész falu is. Senki sem tudja, mi lett annak lakosaival. Akik állítólag mégis bemerészkednek az ingoványos területre, azok hallani vélik elhunyt szeretteik hangjait. A mocsár másik furcsa jelensége az élő köd.  Anna és lánya a szomszédnál tett újabb látogatásuk során tudták meg, hogy egykor az X-szféra munkatársai is átkutatták a mocsarat, ahol elmondásuk szerint a sűrű köd  elkezdett előttük formát ölteni. Egy férfi arcát látták kibontakozni belőle körülbelül öt-hat percig. Aztán a köd kötél alakúvá tekeredett, majd kígyóként csúszott oldalra a láp belseje felé. A szomszéd újságkivágásokat is mutatott a nőknek, hogy igazolja állításai hitelességét.  Azt is elmondta, hogy az emberi fejet formázó ködről felvételek is készültek, amelyeket három évig bárki megtekinthetett az interneten. Miután Anna és Nadia beszámoltak minden furcsaságról a szomszédaiknak, a maguktól elinduló gépektől a furcsa zajokig, a két idős házaspár is bátrabbá vált és megnyíltak előttük. Elmondták, hogy a ház előző lakója, az öngyilkosságot elkövető személy is látni vélt paranormális tevékenységet, de senki sem hitt neki. Sőt a szomszédok maguk gyakran tapasztaltak furcsaságokat, akár saját házukban is, amelyekre nem találtak semmilyen ésszerű magyarázatot.

Egy áprilisi napon Nadia szokásos módon a fürdőszobába sietett, hogy elvégezze reggeli teendőit. Ismét hallotta háta mögött a suhogást, de ezúttal sokkal halkabban. Hátranézett, de nem látott semmit. Miután tekintetét újból előre szegezte, egy véres kést pillantott meg a fürdőszoba szekrényén. A kislány ettől nagyon megrémült, menekülni próbált, de a kés saját magától a levegőbe repült és az ajtóba fúródott. Ugyanezen a napon és a másnapra virradó éjszakán egyéb furcsa dolgok is történtek a ház falain belül. Éjfél körül a kislány arra ébredt, hogy léptek nyomait hallja maga mellett, a televízió pedig magától bekapcsolódott. Eközben a csillár a konyha mennyezetén himbálózott, mintha valaki megérintette volna. Nadia egész idő alatt nem mert megmozdulni. Az ágyban feküdve legalább egy óra hosszáig szorosan magára húzta a paplant, még kinézni sem mert.  Végül amikor minden elcsendesedett, összeszedte minden bátorságát és bebújt az ágy alá. Azt azonban nem tudhatta, hogy ez idő alatt a poltergeist csendben mindvégig  a szobájában volt.  Pár perc múlva  Nadia azt vette észre, hogy szobájának az ajtaja kinyílik, majd magától becsukódik. Anyja a másik szobában ekkor még nem látott semmit, ő csak a hét elkövetkező szakaszaiban lett tanúja ezeknek a furcsa eseményeknek. Amikor kinyitotta  a sütő ajtaját, hogy betegye a húst, egy halott madár fejét találta benne. Anna furcsa árnyékot pillantott meg az ablak mellett, amely elsuhant mellette, majd eltűnt a falon keresztül. Az egyik macska, amely a konyhában volt, az árnyék után futott, majd sokáig nézte a falat. Az anyát nagyon megviselte ez a jelenet. Rögtön a lányához sietett, és biztosította arról, hogy már mindent elhisz neki. Hosszas beszélgetés után végül arra a megállapításra jutottak, hogy kísértet van a házukban. Mivel a szellem támadásai folytatódtak, Anna és lánya felkeresték a helyi papot, hogy tartson ördögűzést a házukban. A pap este elment hozzájuk, gyertyákat helyezett el a ház számos pontjára, majd meggyújtotta azokat. Ezután imákat mondott el és felolvasott a Bibliából is. Miközben beszélt, az egyik gyertya leesett a földre. Anna felvette, de nyomban le is ejtette, mert nagyon megijedt attól, amit rajta látott. A gyertya viaszán harapásnyomok és mély karcolások voltak. A pap megtett mindent, amit tudott. A hét folyamán többször is látogatást tett a házban, hogy elvégezze a szokásos tisztító szertartásokat. Egy ideig  a poltergeistet távol tudta tartani a háztól, de ez nem tartott örökké. A kísértet Nadia előtt jelent meg újból, aki az iskolából hazatérve a kertjükben lévő nagy diófa alatti padon akarta megírni leckéjét. Körülbelül fél óra ott tartózkodás után észrevette, hogy az a véres kés, amelyet korábban a fürdőszobában látott, ismét felbukkant a semmiből. Ezúttal a fa törzsébe volt fúródva. Nadia azt is látta, hogy a diófa mellett a levegő nagyon furcsán, hullámzóan vibrált, a délibábhoz hasonlóan. Amikor a lány megpróbálta kihúzni a fába szúrt kést, erős szorítást érzett a csuklóján. Kiáltozni kezdett, de senki nem volt a közelében. Nadia képtelen volt elengedni a kést, mert valami annyira erősen szorította a kezét, hogy megmozdítani sem tudta az ujjait.  A lány azóta is viseli ennek a szörnyű napnak a következményeit. Nem volt elég ereje ahhoz, hogy a kést elrántsa magától, csak azt tudta megakadályozni, hogy ne a nyakát érje sérülés. A kés végül átszúrta a kezét. A szomszédok felfigyeltek a lány hangos kiáltásaira és rögtön kihívták a mentőket. Anna ezalatt éppen vásárolt, nem volt odahaza, legközelebb csak a kórházban láthatta viszont a lányát, itt tudta meg a fejleményeket. Később a kést hiába keresték a kertben, nyomtalanul eltűnt. Anna nem sokáig gondolkodott, a lányát ért attrocitás után arra az elhatározása jutott, hogy késedelem nélkül elhagyják a kísértetjárta házat. Maradt annyi pénze, hogy egy kertes lakást tudjon bérelni Izhevsk másik részében. A költözést gyorsan megoldották, majd kifüggesztették a régi lakásuk kapujára az Eladó feliratot. Új otthonuk talán még jobban is tetszett nekik, mint az előző. A kislány sebe is gyógyulni kezdett, de még nem járhatott  iskolába.

Pár hónap múlva, amikor Anna az esti híradót nézte főzés közben, felkapta a fejét egy helyi hír hallatán, amely így szólt: egy ember felakasztotta magát a Voroshilov utcában a villanyoszlopra. A képek alapján, amelyeket a tévében mutattak, az öngyilkosság helyszíne nem messze az ő házuktól történt. A nő valamiért sejtette, hogy ez az eset nem pusztán egyszerű öngyilkosság lehetett. Az illetőt ugyan nem ismerte, de később megtudta, hogy egy közeli gyárban dolgozott. Azután bocsátották el, hogy súlyos elmebajt diagnosztizáltak nála, a skizofrénia tüneteit. Látni és hallani vélt olyan dolgokat, amelyek állítólag nem léteztek. Anna-ban ekkor tudatosult, hogy a poltergeist minden bizonnyal másokat is zaklatott. Az ehhez hasonló rendellenes tevékenységek nagyon nehezen kerülnek a nyilvánosság elé, mert az emberek szégyellik elmondani ezeket vagy félnek a következményektől. Tartanak attól is, hogy a társadalom őrültnek fogja nézni vagy pusztán hírszerzés céljából megbélyegzik őket. Anna maga is sok mindent elhallgatott, csak a hozzá nagyon közel álló barátaival és rokonaival osztotta meg titkait. 2016 június hónapjának elején Nadia végre visszatérhetett az iskolába, hogy befejezze tanulmányait. Az évből már nem sok volt hátra, de be kellett pótolnia az elmaradást. Minden a lehető legjobban alakult, így Anna és Nadia már kezdték elhinni, hogy második költözésük után végre megszabadultak az őket zaklató kísértettől. Néhány hónapig így is volt, azonban a kísértet megtalálta őket harmadik otthonukban is.

Nadia egy éjjel arra ébredt, hogy szobájának ablakát valaki késsel karcolja.  A Hold beszűrődő fénye megvilágított egy sötét árnyékot, amely aztán köd formájában szétoszlott. Anna-nak és lányának fogalma sem volt, hogy miért üldözte őket ez a gonosz szellem, de a híradóban korábban látott öngyilkosságnak nyilvánított eset nagyon felkavarta őket. Jogosan tartottak attól, hogy ők is arra a sorsa juthatnak, mint a Voroshilov-utcában állítólag saját magát felakasztó személy vagy régi házuk előző tulajdonosa, aki szintén akasztás következtében halt meg. Anna médiumot hívott a lakásba, aki elvarázsolt földet hozott magával, majd szétszórta a ház minden pontján. Ez a módszer sem hozott eredményt. Nem sokkal később ismét kinyíltak önmaguktól a ház ajtajai és ablakai, a tárgyak ugyanúgy maguktól repültek a szoba egyik sarkából a másikba. Anna és Nadia nagyon bízott abban, hogy  a költözés véglegesen megoldja a problémát, de sajnos nem így történt. A poltergeist minden napjukat pokollá tette, éjszaka sem hagyta őket aludni. Anna ennek ellenére nem adta fel, tovább kutatott az interneten és tanácsokat kért megbízható ismerőseitől is.  Végül a Sarapul városában tevékenykedő szellemvadászokhoz fordult segítségért. A szakemberek speciális eszközökkel ellenőrizték a lakást, aztán megerősítették, hogy valóban poltergeistről van szó. Az eszközök azt mutatták, hogy a ház alatt lévő pincében voltak a legerősebbek a jelek. Azonban a szellemmel történő kapcsolatfelvétel kudarcot vallott. Amikor egy tűvel megpróbálták előcsalogatni, az eszköz az egyik szakember karjába fúródott. A szakemberek saját biztonságukat féltve nem vállalták a további munkálatokat, összepakoltak mindent, és már aznap elhagyták a házat. Anna-t felvilágosították arról, hogy olyan rossz szándékú túlvilági lény akar ártani nekik, amely bárhová követheti őket. De erőszakos cselekményeket csak úgy követhet el ellenük, ha maguk is beleegyeznek abba. Abban az esetben, ha megismétlődne a késsel történő incidens, erős akaratra van szükség ahhoz, hogy ne történhessen komolyabb baj. A gonosz kísértetek és démonok a félelem által próbálnak hatást gyakorolni az emberekre annak érdekében, hogy öngyilkosságot kövessenek el. -A legfontosabb az, hogy nem szabad félni, mivel a túlvilág gonosz szándékú lakói ebből táplálkoznak. - jegyezte meg az egyik szakértő később tett interjújában, amelyet a televízióban is leadtak. Anna ezt követően más paranormális kutatók után nézett, mert a hallottak után nem igazán lehetett egyéb választása. Az Urál-hegység mellett fekvő nagyvárosban, Yekaterinburg-ban végre talált valakiket, akik elvállalták az ügyét. Az új szakemberek nagyobb szakmai gyakorlattal és modernebb eszközökkel rendelkeztek, így Anna bízott abban, hogy az ő segítségükkel végre megszabadulhatnak a kísértettől. A paranormális kutatók által hozott készülékek fokozott elektromágneses aktivitást regisztráltak a házon belül. A videokamerák rögzítették az ajtónyitást és a fal mentén futó furcsa sárga foltot is. Ezeket a felvételeket bárki megtekinthette a cég honlapján. A poltergeist végig jelen volt, közben több ízben is megpróbálta elűzni a házban dolgozó munkásokat. Egyikük erről számolt be: -Erős lökést éreztem akkor, amikor beléptem a lány szobájába. Beleütöttem a fejemet a falba, majd amikor megpróbáltam felkelni, hirtelen lezsibbadt az egész testem. Arra lettem figyelmes, hogy az ajtó becsapódott mögöttem.

Anna húga, aki elvitte a szakértőket a vasútállomástól a házig, otthonában ettől kezdve nagyon furcsa jelenségekre lett figyelmes. Szinte biztos volt abban, hogy a poltergeist követte őt. A házában lévő tárgyak eltűntek, majd váratlan helyeken újból felbukkantak. A konyhában a nő furcsa zajokat hallott azelőtt, hogy a mikrohullámú sütő felmondta volna a szolgálatot, amelybe valaki  szándékosan vastárgyakat helyezett. A nő fejét az egyik repülő tárgy, az üvegből készült hamutartó annyira megütötte, hogy kórházba kellett szállítani.

Izhevsk városában közben elterjedtek a pletykák, hogy Anna régi és új háza valóban kísértetjárta hely. Néhány járókelő az utcáról maga is tapasztalta, ahogyan a  ház előterében a tárgyak maguktól repültek a levegőben, majd a földre zuhantak. A televízióban is megvitatták az eseményeket szakértők bevonásával, az ezzel foglalkozó műsorba pedig meghívták a lakóházban egykor kutatásokat végző sarapuli szakembereket is. Ők élő adásban többek között elmondták, hogy sok éves tapasztalat során arra jutottak, hogy az öngyilkosságot elkövetett egyének lelkei nagyon sokára vagy talán soha nem kaphatnak megnyugvást. Mivel előrehozott halálukkal megsértették a téridő szabványos és mindennel összefüggésben lévő vonalát, haláluk után egy köztes világban rekednek, ahonnan többé nincs menekvés számukra. -Senki ne kövessen el öngyilkosságot, én csupán erre kérek mindenkit, aki hall engem a tévé képernyőin keresztül! -figyelmeztette a nézőket az egyik szellemekkel foglalkozó Szergej nevű kutató, majd így folytatta: - A poltergeist életerőre szomjazik, de azt csak másoktól kaphatja meg. Hasonlít egy lárvához, amely gazdatestet keres magának és csak a szellemileg gyenge egyének felett tud hatást gyakorolni.

Azok után, hogy az egész város, sőt az egész régió megtudta Anna és lánya, Nadia szomorú és élhetetlen körülményeit, többen is felkeresték a nőt. Talán a sok látogatónak köszönhetően a poltergeist a nappali időszakban egyre ritkábban bukkant fel. Mindenki arra biztatta a nőket, hogy legyenek erősek lélekben és sajátítsanak el spirituális gyakorlatokat, mint például a jóga, a meditáció és az imák gyakori használata.  Úgy tűnt, hogy ez a módszer valóban használt, a furcsa jelenségek egyre ritkábban nyilvánultak meg és már az alvás sem jelentett gondot számukra. A lélekerősítő gyakorlatok és az emberek támogatása által a két nő végre visszatérhetett az életbe. A poltergeist nem volt elég erős ahhoz, hogy elszívja az energiájukat, így többé nem is irányíthatta őket. Ennek ellenére még most sem hagyta el a házat. Velük nem boldogult, de a macskákra mindez nem vonatkozott. Egy téli napon, amikor Nadia tűzifáért ment, a fészerben erős bűz csapta meg az orrát. A lány egyik macskáját feltépett hassal, saját beleivel akasztották fel a gerendára. Nadia látta is a lámpa fényében megjelenő sötét árnyékot a helyszínen, de már nem félt tőle, csak házi kedvencét sajnálta. 

Izhevsk-ben az elkövetkező években több megmagyarázatlan öngyilkosságot vagy gyilkosságot is írtak a poltergeist számlájára. Mivel a halottak nem beszélnek, az esetek hitelességét soha nem tudták bizonyítani, habár ezek többsége nagy eséllyel egyáltalán nem kapcsolódott semmilyen túlvilági lényhez. Néhány túlélő azonban tett érdekes kijelentéseket a balesetük előtt hirtelen fellépő erős fojtogatásokról és a semmiből előbukkanó ködről az Ördög-mocsár közelében, amelyet csak nagyon kevesen mertek megközelíteni.  A mocsárban és annak közelében a legmodernebb műszerek és iránytűk is felmondták a szolgálatot. Aki egyszer eltéved ott, az soha többé nem jön ki onnan élve. Anna-t és lányát nagyon hosszú ideig, durván három évig zaklatta a túlvilági látogató, de végül eltűnt az otthonukból. Előző lakásukat, amely a Voroshilov utcában volt, senki nem vette meg. Itt azóta is látnak a járókelők különös árnyékokat elsuhanni a fák vagy éppen a ház mellett. 2019-ben egy videó járta be az internetet, amelyben Izhevsk lakói megörökítették az élő köd néven ismert jelenséget. A videón egy füst- vagy gázfelhőhöz hasonlító sötét, ember méretű folt mozog az esemény helyszínének helyet adó parkolóban. A különös jelenséget nagyon felkapta  a média, mivel ez a ködszerű árnyék nem egyenesen haladt, de a videóról sem tudták bebizonyítani, hogy hamis. A kutatások során éppen az ellenkezője derült ki: a mozgó árnyékot egy másik intézmény kamerája is felvette.