Senki nem tudja biztosan, kik használták először a kávét az ősidőkben. Rengeteg elmélet és legenda létezik ezzel kapcsolatban. Eredetéről a legnépszerűbb történet Etiópiában játszódik 850 körül, amikor Kaldi, egy kecskepásztor felfedezte, hogy nyája élénkpiros bogyókat eszik egy ismeretlen fáról. Amikor Kaldi a kecskékhez közeledett, figyelemre méltó jelenségnek volt tanúja: ez a varázslatos gyümölcs a letargikus csordát táncoló lényekké változtatta. Kaldi meglepődött azon, amit látott, ezért elvitte a bogyókat egy helyi kolostorba, ahol az ottani szerzetesek elkezdték kifőzni az első adag kávét. Azt állították, hogy ezeknek a titokzatos bogyóknak az ivása ébren tartotta őket, különösen a hosszan tartó ima idején. Ennek az elismert stimulánsnak a híre ettől kezdve terjedni kezdett mindenfelé.

Az oromo az egyik legnagyobb kusita nyelvű csoport, amely Etiópiában őshonos. Nekik is saját történetük van arról, hogyan fedezték fel először a kávét. Az ősi mítoszok szerint Waqa isten hajtotta ki az első kávébabot a saját szeméből, miután halálra kellett ítélnie egyik emberét. Az oromo-k úgy hiszik, hogy míg más növények növekedhetnek és virágozhatnak a Nap és az eső hatására, a kávébab csak egy Isten könnyeiből hajthat ki. Az iszlám leghíresebb prófétája is átélte a kávé varázslatos hatásait annak fogyasztása közben. A legendák szerint magát Mohamedet is meglátogatta Gábriel arkangyal és megajándékozta őt a rejtélyes főzettel, amely elegendő erőt adott neki ahhoz, hogy folytassa útját, amely negyven ellenség megölésével és negyven szűz elfogásával végződött. A kávét a mai napig széles körben fogyasztják a legtöbb arab régióban. A mítoszok szerint csak egy korty kávé kellett ahhoz, hogy Mohamed győzelmet arathasson

Omar, a gyógyító Jemenben élte napjait, meditációval és imával gyógyítva a betegeket. Amikor később száműzték szülővárosából, Mokha-ból (a mai napig ismeretlen okokból), Omar furcsa piros bogyókra figyelt fel, amelyekbe útközben belebotlott. Miután túl keserűnek találta az ízüket, megsütötte a bogyókat és megitta a vizet, amelyben főzte azokat. Amikor Mokha-ba eljutott a hír, hogy Omar túlélte száműzetését valamilyen mágikus bájital létrehozása miatt, azonnal visszahívták. Az ottani betegek elfogyasztották ezt az új főzetet, ami számos betegségük enyhítését eredményezte. Omar-t innentől kezdve mindenki tisztelte. Az Ószövetségben a kiszáradt kukorica, amelyet Abigél adott Dávidnak, valamint Boáz  Ruth-nak, állítólag kávé volt. Később, az ókori Görögországban a lacedaemoniak (spártaiak) már nagy mennyiségben ittak kávét, hogy energiához jussanak  az ostrom alatt. Az Odüsszeiában megemlítik, hogy Trójai Heléna nepenthe-t kevert borral, hogy száműzze a szomorúságot és a haragot szívéből,  ami valószínűleg szintén kávé volt.

Magyarországon a kávéfogyasztás a napi étkezés részeként vált ismertté a  török hódoltság alatt. Ahogy a magyar mondás mondja: Van még felszolgálandó fekete leves – az 1680-as évek végéről származik, ami azt jelenti, hogy rosszabb még jöhet.