Atilla soha nem sebesült meg a csatákban. Sem kard, sem  lándzsa és egyéb  fegyverek nem érintették . A halál éjjel jött hozzá, az Ildikó burgundi hercegnővel való házassága alkalmából tartott ünnep után. Mi okozta a király halálát, szintén rejtély. Egyesek szerint Ildikó ( aki a Nibelung-énekben Krimhilda) egy zsinórral megfojtotta vagy megmérgezte, mások szerint betegségben.

Atilla király Pannónia római provinciában (mai Magyarország) 453-ban halt meg.   A legtöbb magyar őt tekinti az ország alapítójának. Ázsia belsejéből egészen Itáliáig sikerült eljutnia. A kutatók egyetértettek abban, hogy a hunok a nomád Xiongnu nép közvetlen leszármazottai voltak, amelynek védelmére a kínaiak felállították a Nagy Falat. De ez a nép hirtelen eltűnt, nem zavarták többé Kínát.  A Fekete-tenger körüli térséget nyugatról érkező nomádok támadták meg - akiknek neve különböző nyelveken Xiongnu-nak, Unnu -nak és Honna-nak hangzott.  A hunok nyugatra történő előrehaladásának  eredménye  a népek nagy migrációja lett. Kiderült, hogy a keleti nomádok az alánokat, vandálokat, burgundiakat, szászokat és gótokat  hajtották, idővel ez a hullám a Római Birodalom határait is elérte, melynek Róma nem tudott ellenállni. 375-ben a hunok legyőzték a Hermanarich által létrehozott osztrogót államot.  A negyedik század utolsó negyedében  elkezdtek behatolni  római földekre. De nincs bizonyíték arra, hogy előrehaladásuk heves ellenállást váltott volna ki a rómaiakból. Éppen ellenkezőleg, amikor a rómaiak 377-ben először kísérelték meg kiűzni a vizigótokat, a hunok segítették őket,  talán még az ő oldalukon  részt is vettek az Adrianople-i csatában.  Később Atilla elvesztette a döntő csatát a katalauniai mezőkön (451), de nyilvánvalóan nem olyan mértékben, mint ahogy a nyugati krónikások bemutatják. Ellenkező esetben egy évre rá nem vonulhatott volna be Itáliába seregével, nem szerzett volna onnan zsákmányt. A legenda szerint Rómát is bevette, de az Örök Város felé vezető úton találkozott I. Leó pápával. A pápa gazdag ajándékokat adott, majd meggyőzte a hunokat abban, hogy térjenek haza. Egy másik változat szerint a hunok előrehaladását pestis akadályozta meg. A harmadik szerint a sámánok megjósolták Attilának, hogy Róma elfoglalása után meg fog halni.

Bár a hunok birodalma Atilla halála után szétesett, mégis Európa  történelmének legendás alakjává vált, Isten ostora névvel illették.   451-ben a katalaunumi csata után II. Theodosius bizánci császár  körülbelül 950 kilogramm aranyat  küldött Atillának. A hódító azonban  túl erős volt ahhoz, hogy egy kudarc ne állítsa meg, tudta ezt mindenki. Ezért I. Leó pápa is több arannyal megrakott szekeret küldött a hunok vezetőjének, amikor egy évvel halála előtt Atilla csapatai Rómába érkeztek.  A nagy vezetőt három koporsóban temették el. A belsőt, Atilla testével aranylemezekkel, a következőt ezüsttel, a harmadikat pedig, a külsőt vassal borították be. Ennek különleges jelentése volt. Az arany a legfelsőbb fényt szimbolizálta, azt a nagyon intelligens sugarat vagy szellemet, amely halhatatlanul megtalálható minden élő dologban. Az ezüst arról a világról tanúskodik, amelybe a lélek belép a halál után és ott is marad, amíg el nem jön az új inkarnáció ideje. A vas képviseli itteni világunkat, amely durva, véres és vörös. Egy évvel később Atilla legidősebb fia, a hun trón örököse, Ellak meghalt a csatában.   Egy másik fia, Dengizik Dacia-ba  ment (Erdély), ahol vereséget szenved a bizánciak ellen folytatott csatában (468). A harmadik fiú Ernak volt, népével együtt letelepedett a Transzkaukázusban. Ernak életéről nem sokat tudnak, valószínűleg a vele egyidőben élt Arnak lehetett Örményországban. A grúziai Darial-hágóban meglepően sok hun leletet találtak. A hunok így gyorsan visszahúzódtak keletre, elveszítve állatállományukat, fegyvereiket és aranyukat. A kincs biztonságos helyen lettek elrejtve. De hol? Ezt a kérdést tették fel az első kincsvadászok is, akik azonnal Atilla temetkezési helyére siettek, amint a csapatok elmentek onnan. A kincsvadászok legelső változata így szólt: a kincset a tulajdonosával együtt temették el. Egy száz évvel később írt krónika szerint Attilát a Tisza folyóba temették.  Az ázsiai jellegű, a későbbi türk nagyfejedelmek temetéséhez hasonló szertartás szerint ott, ahol a Tisza kétfelé ágazott, a folyó egyik ágát elzárták, hogy a víz mind a másik ágba folyjon.  A folyón ötezer rabszolga épített egy gátat, majd amikor kiszáradt a meder, megásták a sírt. A csongrádi halászok azt vallják, hogy ők a hun uralkodó sírjának őrzői. A Csongrád és Szentes közötti  bődi rév környékén sejtik Attila egykori várát, Sicambria-t. Ez akár igaz is lehet, hiszen van ott Várhát nevű terület is – de a föld egyelőre hallgat  titkáról. Attila sírjára utalhat a középkori germán eposz is, a Nibelung-ének. Habár ebben a hun király egyértelműen negatív színben van feltüntetve. A műben leírják, hogy Siegfried, Krimhilda férje ellopta a kincset a Nibelungenek nevű törpéktől, majd elvitte a Rajna partjára. 

Általánosságban elmondható, hogy a hunok nevet különböző nyelvi változatokban és különböző metaforákkal számos törzs használta a Balkántól a Kaukázusig. Leszármazottaik bizonyos mértékig az ugorok voltak, akik a IX-X. században érkeztek Európába és Pannóniában telepedtek le, innentől kezdve magyaroknak hívták őket.  A népek keletkezése azonban nagyon bonyolult kérdés. Így a hunok összekapcsolhatóak a proto-szlávokkal (a szlávok őseivel). Sok rituáléjuk átfedésben van a szlávokkal, például a halottak ünnepeinek szokása. Igaz vagy sem, a szlávok köszönetet mondhattak  a hunoknak, mert ezeknek a nomádoknak köszönhetően a germán törzsek nem maradtak Kelet-Európában. A harcias gótok és vandálok tovább mentek nyugatra, kifosztották Rómát,  ahol új királyságokat hoztak létre és megírták a fekete hunok legendáját, amelyben barbároknak nevezik őket. Jordanus gót történetíró szerint: "nem annyira háború jogán nyertek, inkább szörnyű megjelenésükkel inspirálták a legnagyobb félelmet.  Fekete képük nem hasonlított egy arcra, inkább egy csúnya kísértetre, lyukakkal a szem helyett. Emberi formában bestiális vadságban élnek."

Odessza közelében találták meg a világ egyik leggazdagabb leletét a népvándorlás korának temetkezési tárgyaiból. Lehetséges, hogy Atillának vagy fiának sírja ez. Viszont ezek a leletek magánkézben vannak. A Yalpug-tó partján találták meg az Odessza régióban, a román határ közelében.  Sajnos minden kincs eltűnt. A sírban  kard és  tőr,  nyereg és lókantár, valamint díszes öv volt. Minden ékszer aranyból, ezüstből , meg a kettő ötvözetéből készült, gondosan polírozott almandin betétekkel (drágakövek). Ugyanabban a stílusban készülnek, a legmagasabb művészi szint egyetlen készletét alkotják. Ilyen ékszerek abban az időben, az V. századról beszélünk, csak Konstantinápolyban voltak.   Egy nemzetközi régészcsoport általános véleménye szerint ez a sír határozottan egy olyan emberé volt, aki társadalmának vezetői közé tartozott. Vannak hipotézisek arról, hogy hamisítványok, melyeket 2009-2010-ben készítettek.   A szakértők azonban visszautasítják ezt, mert  ilyen összetett motívumok és dekorációk gyártása sokkal több költséget igényelne, mint a lehetséges jövedelem.

A magyarok ötszáz évvel Atilal halála után tértek vissza a  mai Magyarország területére. A legenda szerint  Árpád magával vitte Atilla szablyáját.  Ezért fennáll az a lehetőség is, hogy a hunok kincsei, hacsak azokat nem veszítették el  vagy nem tékozolták el, valahol a Volga és a Káma partján kell keresni. A legenda szerint  a kardot egy pásztorfiú találta meg, majd átadta Attilának.