Kárpátaljai mondák

A Tisza kanyargós folyamáról,  a Kárpátok hegyeihez hasonlóan, nemcsak egyetlen legenda mesél. A szeszélyes folyó forrásának történetét sokféleképpen próbálták megmagyarázni a régi korok emberei. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza Rahó közelében folyik össze, Ukrajna területén. Előbbi, amelyet a nagy folyó forrásának tartanak, a Máramarosi- havasokban, a Fagyalos hegységben ered 1265 méteres tengerszint feletti magasságban. Attila hunjai, Árpád honfoglalói, Rákóczi kuruc vitézei, a különböző népek támadásaitól sanyargatott nép a Tisza partjainál talált megnyugvásra. Aki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza…- tartja a mondás. A folyót szőke Tisza néven is emlegetik, ez a jelző vizének színére utal, amelyet a lebegő hordaléknak, a homoknak és az iszapnak köszönhet.

A Fekete-Tisza legendája

Valamikor a régi időkben, amikor még a Tisza mentén nem voltak városok, falvak, de még csak házak sem, a magyarok hadai érkeztek meg ezekre a földekre. Megtetszett nekik a zöld hegyek között kanyargó ezüstös folyó. Vezérüket  Kabosnak hívták, aki arra biztatta népét, hogy ne menjenek tovább, ugyanis itt mindent megtalálnak: vizet és halat a Tiszában, vadat az erdőben, a folyópart árnyas fái alatt pedig békét és nyugalmat. A magyarok hallgattak vezérükre, ezért letelepedtek. Boldogan éltek, nem is gondoltak már a vándorlásra. Gondtalan életüket csupán egyetlen dolog árnyékolta be: szeretett vezérüknek, az egyre inkább öregedő Kabosnak nem született fia. Egyetlen lánya volt csak, a fekete szemű Csilla. A magyarok szomorúak voltak, mivel attól féltek, hogy nem lesz ki örökölje vezérük rangját és kardját, aki eddig erős kézzel összetartotta a népet. Bánatukat elsírták a Tiszának is.
Így tett Csilla is, aki a  Tisza partján egy fiúgyermeket  talált.
– Miféle gyerek ez? – kérdezte az őszülő Kabos.
– Ez a Tisza fia! – felelte a lány. Alkonyatkor, amikor bíbor színbe öltözött az erdő, a Tisza forrása felől egy fehér paripán  ifjú nyargalt felém egy gyerekkel a kezében, majd azt mondta nekem: - Ez a gyermek a Tisza fia. Neveljétek fel, ő méltó utódja lesz a ti vezéreteknek!
A magyarok befogadták maguk közé az idegent, majd apja után Tiszának nevezték el. Valóban olyan vitézzé vált, amelynek nem akadt párja. Miután az öreg Kabost magával szólította Hadúr a túlvilági csatamezőkre, a harcosok Tiszát pajzsukra emelve vezérükké választották. Nagy ünnepséget rendeztek, mert tudták, hogy jó vezérük lesz. Az ünnepség után nagy vihar támadt, morajlott a folyó, zúgtak a hegyek, a toronymagasságú víz elől menekült mindenki. Ekkor a magas hullámok közül egy fehér lovon ülő, ősz szakállú öregember bukkant elő, egyenesen Tisza vezér felé tartva: -Érted jöttem!  -mondta neki, aztán magával vitte őt a folyóba.

A Fehér-Tisza mondája

Abban az időben, amikor  a hunok uralták a Kárpát-medence vidékeit, a Máramarosi-havasok között két vár állt: az egyik vár tulajdonosa egyTisza nevű ifjú bajnok volt, a másikat pedig egy csapodár özvegy, Izza birtokolta. Egy napon az özvegy szemet vetett az ifjúra, azonban Tisza másba volt szerelmes, szívét egy nincstelen pásztorlánynak adta. Izza miután megtudta ezt, vetélytársát titokban elraboltatta és vára földalatti börtönébe záratta. A pásztorlányt mindenki halottnak hitte. Ezután Izza minden asszonyi fondorlatát bevetette, hogy meghódítsa a vitézt. Igyekezete nem maradt eredménytelen, Tisza nem tudott ellenállni a csábításnak. Elfelejtette a pásztorlányt, aztán nőül vette a büszke özvegyet. De a kikapós nő a mézeshetek után nagyon gyorsan hűtlen lett férjéhez. Mialatt Tisza a csatamezőn tette kockára életét, ő új szeretőjével töltötte napjait. De a havasok mindenható ura, a rémkirály előtt nem maradt titokban semmilyen bűncselekmény. A csatából hazatérő Tiszának, amint találkozott vele a hegyekben,  elmondta az igazságot: neje hűtlenségét és az emberrblás történetét. A bajnok szívébe fájdalom hasított, de nem tudott sírni, szíve viszont meghasadt. A rémkirály  kősziklává változtatta, a katona  fájdalmát  könnyeit, amelyek halála után folytak ki a szeméből, egy forrást hoztak létre. A Máramarosi-havasokban ezen forrásból ered és csörgedez még most is a Tisza. A rémkirály a hűtlen özvegyet is  kősziklává változtatta, amely az Iza folyó forrása is egyben. A hűtlen asszonyt hűségre kötelezte, így az Iza azóta is a Tiszába ömlik. A havasi rémkirály végül kiszabadította a pásztorlányt, aztán méltatlan szenvedéseit egy neki szánt várral kárpótolta.

A Szőke Tisza legendája

A máramarosi hegyekben valamikor a kezdetek kezdetén egy tündér élt, aki rávette a környéken járó hucuolkat, hogy telepedjenek le ezeken a földeken. A huculok le is telepedtek a hegyekben, ahol senki nem fenyegette őket . Azonban nemsokára a havasok két gonosz óriása rájuk talált. Ettől kezdve a huculoknak nem volt nyugodalmuk. A két óriás sanyargatta őket, elrabolta és megette a jószágaikat.  Elkeseredésükben a vének felkeresték a jó tündért, aki a szlatinai sóbánya palotájában lakott.
– Elmegyünk innen – mondták a vének. Úgysem adtál nekünk egyebet, csak hegyeket, melyeknek földjében a krumpli is csak alig terem meg. Most pedig még a ránk szabadított óriások is a vérünket szívják. Hát nem maradunk tovább!
– Maradjatok itt, majd segítek rajtatok – szólt a tündér. Menjetek haza, majd én elrendezek mindent!

A jó tündér fekete medvékké változtatta az óriásokat. Később jött rá arra, hogy ez nem is volt annyira jó ötlet, mert a két vadállatnak állandóan emberhúsra fájt a foga, így a kialakult helyzet még rosszabb lett. A vének ismét a jó tündérhez fordultak segítségért.
– Mit tegyek értetek? – kérdezte a tündér.
– Változtasd olyan dologgá a két óriást, hogy erősek is maradjanak, de azért jók is legyenek, ne bántsanak minket, hanem inkább hasznosak maradjanak számunkra! Legyenek hatalmasabbak nálunk, de minket szolgáljanak – kérték a vének.
– Nem azért hoztalak ide titeket, hogy most elbocsássalak – válaszolta a tündér. Menjetek békével, majd kitalálok valamit!

A két medve a Kárpátok különböző részén garázdálkodott ekkor, a fekete a Tatár-hágó környékén, az Okula-nyeregnél, 1265 m magasan, a világos színű medve pedig a Hoverla lábainál.  Nem látták egymást, csak egymás csobogását hallották. Futottak, futottak, s Rahónál találkoztak. Egyesültek, s együtt folytak tovább. A fekete medvéből lett a Fekete-Tisza, a fehér medvéből a Fehér-Tisza. A jó tündér addig törte a fejét, amíg meg nem találta a megoldást. Az óriásokat forrássá változtatta. A víz erősebb az embernél, mégis szolgálja. Az egyik forrásnak  tiszta volt a vize, a másiknak barna és zavaros. A két forrás a hegyek között futott egymást keresve, de sokáig nem találkozhattak, csupán egymás hangját hallhatták. Végre egyszer mégis összefutottak, így keletkezett a Fehér- és Fekete Tisza ágából egy nagy folyó, a Szőke Tisza.