A spanyolországi eset azért különös, mert a láthatatlan lény beszélt az emberekhez. Az 1934-es évben Zaragozában egy épületben az első és a második emelet között erősen visszhangzó harsány és furcsa nevetés riasztotta fel az épület összes szomszédját, akik az éjszaka közepén kimentek szobájukból, hogy megtudják mi történik. Néhány perc múlva a nevetés egyre kevésbé volt intenzív, lehetővé téve a szomszédok számára, hogy bátorságot gyűjtsenek és megtalálják a felelősöket, de nem találtak senkit. A következő napokban az épület minden szomszédja hallhatta a hajnali apró ütéseket és zajokat, de senki sem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, amíg szeptember 27-én a második emeleten  megjelent a kopogó szellem.

A 16 éves Pascuala Alcover, aki Isabel, a második emeleti szoba bérlőjének  szobalánya volt, a konyhában szokásos feladatait végezte, amikor a kandallós faszénkályhából egy férfi hangja szólt hozzá. Erre nem volt magyarázat, ezért Isabel nem hitt a szobalánynak. De mivel váltig állította azt, hogy nem képzelődött,  Isabel azt mondta neki, hogy csukja be a kályha ajtaját. Amikor ezt megtette, abban a pillanatban Isabel is tanúja volt annak, amit egy kályhából érkező férfi fájdalmas kiáltásaként írt le, a következő mondat kíséretében: Mária, menj el!. A két nő sikoltozásban tört ki,  még a karzatra is kinéztek, hogy segítséget kérjenek. Szeptember 27-én ezek a jelenségek ugyanabban a házban fokozódni kezdtek, a kályhából újabb hangok érkeztek, amelyek a lakás bérlőivel beszéltek, mindez így folytatódott egészen novemberig. A szomszédok úgy döntöttek, hogy jelentik az eseményeket a rendőrségnek. Az ügynökök csak  november 20-án és 23-án jelentek meg, hogy átkutassák a házat és megtalálják a hangok eredetét.

Az eset nagy népszerűségre tett szert Zaragoza városában Spanyolországban, de hamarosan eljutott  a nemzetközi sajtóhoz is. Kíváncsi emberek sokasága jelent meg, akik az épület előtt tolongva várták, hogy tanúi legyenek az eseményeknek. A  főbiztos kérésére P. de Pablos bíró volt felelős a vizsgálatért, leváltva P. Murt és R. Ojer orvosokat. Az ügy már kezdett bosszantó problémává válni az akkori Franco vezette diktatúra számára. A nyomozás során a második emeleti konyha padlóját felemelték, keresve ott valamit, ami ezeket a hangokat bocsáthatja ki. De minden technikus, aki elment a házba, mint például villanyszerelők, vízvezeték-szerelők, kőművesek és a rendőrség sem találtak semmit ami megmagyarázta volna a hangokat. Először Pascuala Alcover-t gyanúsították állítólagos csalással, de az orvosi bizottság végül felmentette.  Pascuala-t egy zaragoza közeli tóhoz küldték egy mondvacsinált ürügy kapcsán, de a hang ez alatt az idő alatt is megszólalt.Röviddel ezután Pascuela-nak el kellett hagynia állását és a várost. Néhány újság akkoriban terjedelmes beszámolókat közölt a nyomozásról, valamint néhány olyan dolgot, amit ezek a hangok mondtak a szobában tartózkodóknak, mint például: -Itt vagyok, ti gyávák!. Miután a rendőrök elhagyták az épületet, hogy folytassák a nyomozást máshol, de az egyik rendőr nem hagyta magát megfélemlíteni, ezért ott maradt, hogy kapcsolatba lépjen azzal, akit már a Kobold néven ismertek. A szobában maradt rendőr beszélt is hozzá:

 - Ki vagy és miért csinálod ezt? -Pénzt akarsz ?
- Dehogy.
- Szeretnél munkát?
- Dehogy.
- Mit akarsz hát, ember ?
- Semmit. Nem vagyok férfi !

A  beszélgetés után a kobold nem válaszolt a rendőrség további kérdéseire. Ugyanazon az éjszakán az orvosi bizottság két vezetője fényképeket készített, kutatásokat végzett az épületben. A képek előhívása és megtekintése után nagyon titokzatos módon lezárták az ügyet. Később negyven év után, amikor már mindenki elfelejtette ezt az ügyet, az akkori archívumokat feloldották a titkosítás alól, amelyek között a  vizsgálat a dokumentumai is szerepeltek. Kiderült, hogy Zaragoza tartomány polgári kormányzója, O. Mirelis megszüntette a vizsgálatot a két orvos által megszerzett bizonyítékok után, mivel nem tudták megmagyarázni mi történt abban az épületben. A második emeleten élő Isabel a nyugtalan éjszakák miatt elköltözött, egy másik család költözött oda. Egy ideig ennek az új családnak a fia beszélgetéseket folytatott a szellemmel a tűzhely előtt ülve, ezalatt a Kobold játszott a fiúval, rejtvényeket és találós kérdéseket tett fel neki.. Az esetet ismét jelentették a rendőrségnek, akik abban a reményben, hogy olyan végleges bizonyítékot kapnak , amely észszerűen megmagyarázná majd  mi ez a hang, a gyermeket közvetlenül a tűzhely elé helyezték, hogy ott beszéljen az entitással. Napokkal később az ügyet kezelő bíró átadta az ügyet a  városi bírónak, aki egy orvossal együtt folytatta a nyomozást. 1934. december 3-án megállapították, hogy a hangokat egy pszichikai jelenség okozza. O. Mirelis polgári kormányzó éjszaka a sötétben bezárkózott egy szobába, ahol aznap reggel tanúja volt a Kobold siránkozásának, megerősítve e hangok létezését. Ugyanazon az éjszakán a hang ismét megszólalt:

-Meg fogom ölni ennek az átkozott háznak az összes lakóját, gyávák! Amikor később az építészek egy kőművest hívtak a házhoz, hogy végezzen el néhány mérést a konyhában, valami még szokatlanabb történt: az entitás bebizonyította, hogy mindent tud az épületről. Amikor a kőműves  egy bizonyos részét mérte a konyhának a hang ezt mondta:

-Ne aggódj, tényleg 75 centiméter! A szakember lemérte, az valóban pontosan 75 centiméter volt. A férfi annyira megrémült, hogy úgy hagyta el a házat, hogy még a szerszámait sem vitte magával.

Az akták titkosításának feloldása után több bizonyíték került elő a cenzúra és a megmagyarázhatatlan dolgoktól való félelem által nehezített nyomozásról, fel lehetett fedezni azokat a végleges bizonyítékokat, amelyek végül arra késztették a vizsgálat felelőseit, hogy lezárják az ügyet. A lépcsőn készült fotó  az épület alagsorában készült, ahol egy természetfeletti lény élt. Nem magyarázható a jelenség hangfelvevő készülékkel, mert az érintettek kérdéseire egyértelmű válaszokat szinkronban  így nem lehetett volna adni, továbbá az akkori elektronikus eszközök még nagyon fejletlenek voltak, túl nagyméretűek ahhoz, hogy a csalást bárki tudta nélkül végre lehessen hajtani. Mára semmi sem maradt az eredeti épületből, mert azt évtizedekkel ezelőtt lebontották annak reményében, hogy az entitás soha többé nem tér vissza kísérteni. A helyére épült ház a  Duende, vagyis Kobold nevet kapta.