Madeleine Bavent 1607-ben született a franciaországi Rouen-ben. Kilenc évesen elvesztette anyját, így árva maradt. Három év múlva a város egyik kereskedőnőjének dolgozott. A David atya néven ismert ferences rendi szerzetes gyakran betért a boltba, aki főként apácáknak szánt ruhák készítésével foglalkozott az egyház támogatásával. A szerzetes elhitette a tanonclányokkal, akiknek valószínűleg különböző bájitalaikat adott be, hogy elviszi őket a sabbat-ra, vagyis a boszorkányszombatra és ott feleségül veszi őket egy Dagon nevű démon.

Nem sokkal később egy Hennequin nevű királyi ügyvéd özvegye ferences rendi kolostort alapított Louviers-ben, miután férjét erőszakos cselekedetei miatt felakasztották. A nő abban reménykedett, hogy ezzel a jó tettével közbenjárhat az égieknél férje lelkének üdvösségéért. Egy szent életűnek hitt ember segítségét kérte, akit Dávid atyának hívtak, így az idős pap lett az új alapítvány felügyelője. A Louviers-t körülvevő erdők körül épült fel a kolostor. Dávid atyának, mint szigorú moralistának azonban nagyon furcsa elképzelései voltak arról, hogy mit jelent a tisztaság. Ádámita lévén a meztelenséget hirdette, amelyet a bibliai Ádám paradicsomi tartózkodása idején gyakorolt. Ennek szellemében nevelték a nővéreket, akik mint Ádám felesége, Éva személyében voltak jelen a kolostorban.  Madeleine tizenhat évesen, újoncként került ide David atya közbenjárása által, azonban ő túl büszke volt ahhoz, hogy alávesse magát ennek a furcsa életmódnak. Kivívta az egyházi hatóságok haragját is emiatt, amikor például az úrvacsora alkalmával megpróbálta elrejteni keblét az oltárt takaró terítővel. Lelkének gondozását inkább az öreg papra, Dávidra bízta, aki elkülönítette őt a többi nővértől. A kolostor apácáit többek között a pap arra tanította, hogy erkölcsösnek véljenek olyan ördögi tanokat, mint például a bűn elkövetése általi alázatos magatartás. Erőszakos cselekedeteik megdöbbentették Madeleine-t, ezért visszavonult és eltávolodott a többiektől. A kolostor külső részében lakott, miután megszerezte a tourière (apácáknál sekrestyés) posztot. Tizennyolc éves volt, amikor David meghalt. A pappal gyakran folytatott intim viszonyt, amelynek következtében gyermeket hozott a világra. Ezt a gyereket valószínűleg megölték, mivel nem lehetett hallani többé róla. Egy Picard nevű szerzetes vette át az irányítást a kolostorban, aki kezdetektől fogva nem kedvelte Madeleine-t. Picard azzal büntette a nőt, hogy gyónás közben nem beszélt másról, mint a szerelemről és a paráznaságról. A nővérek megtiltották Madeleine-nek, hogy más személynek gyónjon meg, mert attól tartottak, hogy elárulja  titkaikat. Ezzel a nőt teljesen kiszolgáltatták Picard-nak, aki kínozta őt és elhitette vele, hogy David  ördögi talizmánokat adott át neki. Azzal vádolta a nőt, hogy David varázsitalok segítségével rávette arra, hogy közösüljön vele szobájában. Picard a gazdag ismerősei folytán a jótevő szerepévé és a kolostor szent alapítójává lépett elő, ennek ellenére tartott attól, hogy Madeleine egy napon kinyitja a száját vagy másik paphoz megy gyónni. Ezért elhitette az apácával, hogy abban az esetben, ha kiderül minden, ő vele fog lenni halála után is és kínozni fogja a pokolban. A nő kénytelen volt teljesíteni Picard minden kívánságát, aki megerőszakolta és bántalmazta minden egyes nap. Prostitúcióra kényszerítette, amelyben Boullet, az egyik lelkész is részt vett. A szent ostya, amelyet Madeleine vérébe mártottak és a kolostor kertjében temettek el, állítólag vágyfokozó hatású volt.

Ugyanabban az évben, amikor Urbain Grandier-t megégették, egész Franciaország nem beszélt másról, csak Loudun démonairól. Madeleine is úgy érezte , hogy a démonok megszállták és megtámadták őt, minden éjjel megverték. Ráadásul egy tüzes szemű macska folyamatosan üldözni kezdte.  Más nővérek is tapasztaltak hasonló démoni megnyilvánulásokat. Madeleine egy kapucinustól, majd később Evreux püspökétől kért segítséget. A püspök nem igazán akart tenni semmit, mivel félt Richelieu bíborostól, aki annak idején vallási reformokat kívánt bevezetni, a rossz híresztelések pedig nem igazán kedveztek volna ezeknek. Madeleine ennek ellenére elmondott mindent, amit tapasztalt.  A hatóságoknak tett vallomásában azt állította, hogy a Picard és Boullet atya  elrabolta őt és elvitték a boszorkányszombatra. Feketemiséket tartottak, amelyeken az ördög egy fekete macska képében mutatkozott. Egyik ilyen alkalommal Madeleine feleségül ment egy Dagon nevű démonhoz, akivel szexuális aktust követett el az oltáron. Picard és Boullet ezalatt két gyermeket keresztre feszített és kibelezett.

Madeleine után több apáca is vallomást tett, viszont ők nem a papokat nevezték bűnüsöknek, hanem Madeleine-t. A vallomásaikban a démoni megszállottság klasszikus jeleit írták le Madeleine megnyilvánulásainál:  természetellenes testmozgás, eltorzult test, érthetetlen nyelven történő kommunikáció, obszcén szavak használata és istenkáromlás. Az apácák féltek Madeleine-től, aki boszorkány alakjában éjszaka kárt tett bennük. Barbara nővér testét állítólag egy Ancitif nevű démon szállta meg. Bosroger atya jegyezte fel azt az eljárást, amelyet később 1652-ben tett közzé. Beszámolójában az apácák további bizonyítékokat mutattak fel  Picard és Boullet, valamint Madeleine ellen. Picard közben furcsa körülmények között meghalt, de helyette egy új, hisztérikus temperamentumú nő érkezett a kolostorba, akit Anna-nak hívtak. Ő azt állította, hogy látta az ördögöt meztelenül állni Madeleine oldalán, amikor megölték Picard-ot. Madeleine a vádakra úgy válaszolt, hogy ő is látta Anna-t a boszorkányszombaton, a főnővérrel együtt. Vallomását semmisnek nyilvánították, mert senki sem kelt a védelmére. Az evreux-i püspök tanácsára ezután elrendelték Picard holttestének exhumálását, akit szintén bűnösnek találtak, ugyanis a katolikus egyház tanai szerint a gonosz által megszállt személyeknek nem járhat végtisztesség. A meghallgatás nélkül elítélt Madeleine-t megfosztották jogaitól. Leborotválták a haját, majd tűket szúrtak a húsába, hogy egyetlen szőrszál se maradhasson a testében. Anna nővér azonban ennyivel nem elégedett meg, végül elérte azt is, hogy  a püspök életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélje Madeleine-t, mert állítása szerint az ő eltávolítása lenyugtatná a többi apácát. Boullett atyát szintén elítélték, a város halpiacán nyilvánosan megégették. Az ördögűzők által közzétett eredmények szerint a kolostorban lévő ötvenkét apáca közül tizennyolc démoni megszállás alatt állt. Az egyik közülük azt állította, hogy Madeleine egy talizmánt ásott el a kertben, amellyel a fekete mágiát gyakorolta. Ez tulajdonképpen egy kis fekete cérna volt, amit arra használt, hogy fogságban tarthassa az apácák lelkét.

Pierre Yvelin, a Párizsból érkezett orvos további vizsgálatokat rendelt el, mert nem bízott az ördögűzők által bemutatott eredményekben. A nyomozások során a talizmánok mellett olyan dokumentumokat fedeztek fel különböző helyeken elrejtve, amelyeket Dávid atya és Picard írt. Az iratokban az állt, hogy Picard utasítására több személyt ítéltek halálra, mivel boszorkánynak vagy varázslónak nyilvánították őket. Mindannyian kapcsolatban álltak a démonokkal és a boszorkányokkal, akikkel Madeleine is rendszeresen kommunikált. Az apáca megbabonázta a kolostor papjait, bujaságra késztette őket, de egyúttal meg is fenyegette mindegyiket, hogy abban az esetben, ha bántódása esne, az ördög elragadná a lelküket.  Madeleine-t közben átszállították egy nyirkos és sötét földalatti pincébe. Az örökös sötétségben az éhes patkányok lerágták az orrát és a fülét. Madeleine megpróbált öngyilkos lenni, de nem sikerült neki. Pókokat evett meg, üvegszilánkokat nyelt le, megvágta magát egy tompa késsel is, de így sem tudott végezni magával. Később sem járt sikerrel, amikor testének egy érzékenyebb pontjába, a hasába szúrta a kést. Négy óráig feküdt vérben, de az őrök észrevették, majd jelentették a püspöknek az öngyilkossági kísérletet. Madeleine hasát összevarták a  sebészek, majd miután felépült, visszavitték a börtönbe. Mindenki nagyon meglepődött azon, hogy az apáca többszöri próbálkozás ellenére sem tudott öngyilkos lenni, mintha maga az ördög vette volna pártfogásába. A jegyzőkönyvekből ugyanis az derült ki, hogy Madeleine a sötét zárdában démonokkal próbálta felvenni a kapcsolatot több ízben is, hogy szabadítsák ki őt fogságából. Állítólag egy angyal jött a segítségére, aki megvédte a patkányoktól. Ez az angyal valószínűleg az egyik börtönőr lehetett, aki mérget adott neki, hogy azzal elpusztíthassa a  celláját megfertőző patkányokat. Nem sokkal később egy Duval nevű embert vádoltak meg boszorkánysággal. Madeleine azt vallotta róla, hogy látta őt a boszorkányszombaton, ezért a férfit már másnap azon nyomban megégették. Madeleine sem bírta sokáig a fogságban, néhány év múlva meghalt -állítólag. Sokak szerint ugyanis megszökött a börtönből démoni segítséggel, de a püspök eltitkolta ezt, mivel mindenki által nyilvánvalóvá vált volna, hogy Madeleine esetében az egyház elöljárói nem tudták megfékezni a gonoszt. Mindenesetre furcsa, hogy Madeleine-t nem ítélték máglya általi halálra bűnössége kinyilvánítása után.  Állítólag Dagon Louviers kolostorában a későbbiekben is megszállt apácákat, akik nagyon furcsán viselkedtek a rendház falai között.  Anna nővért, aki korábban Madeleine-t boszorkánysággal vádolta, holtan találták a kolostor falai mellett. Halálának oka az volt, hogy kiesett vagy kilökték őt az ablakon.