Az izlandi folklórban a Huldufólk  jelentése rejtett emberek, akiket az elfek csoportjába sorolnak. Létezésük  szép példa arra nézve, hogyan tud együttműködni az ember a nem érzékelhető túlvilággal. Azt is mondják, hogy nagyon hasonlóak az emberekhez, akik kis házakban élnek, amelyek sziklák belsejében vannak. Noha a huldufólk általában láthatatlan, úgy gondolják, hogy néhány ember elég kiváltságos ahhoz, hogy láthassa őket. Sok történet létezik a velük történt találkozásokról. Legalább  két történet magyarázza létezésüket, mindkettő keresztény aspektusú. Az első történetben a Huldufólk eredete az ember bukása előtti időszakra vezethető vissza. A történet az Édenkertben játszódik, ahol Isten egy nap meglátogatja Ádámot és Évát és itt arra kéri őket, hogy találkozzanak gyermekeikkel. Éva éppen Isten érkezésekor fürdette gyermekeit.  Közülük csak azokat mutatta meg neki, akik tiszták voltak már. Ezután Isten megkérdezte Évát, van-e még olyan gyermeke, akikkel még nem találkozott. Éva nemmel válaszolt. Isten azonban mindentudó volt,  így tudta azt is, hogy hazudott. Innentől kezdve azokat a gyerekeket, akiket Éva elrejtett, emberi szem elől láthatatlanokká váltak, ők lettek az első huldofólk-ok. A második történet egy utazóról szól, aki eltéved  éjszaka, egy ottani farmon próbál útbaigazítást találni. Kopog az ajtón, amelyet kinyitnak neki bentről, egy idős nő üdvözli őt, majd behívja a házába. A nő vacsorát ad neki, bemutatja az utazót lányainak. Éjszakára is vendégül látják őt. Az egyik lány bemegy hozzá, melléje fekszik az ágyba. Az utazó azt tapasztalta ekkor, hogy teste képlékeny, az ő keze átmegy rajta. Az utazó megkérdezte mi folyik itt, ezért elmesélték neki a huldufólk történetét. Ebben a történetben a huldufólk népe úgy keletkezett, hogy Lucifer mennyországban történt lázadása után nem álltak senkinek a pártjára,  ezért semlegességük eredményeként az égiek őket a földre dobták, ahol sziklákban és hegyekben kellett élniük ezentúl.

Izlandon sok ember számára a láthatatlan emberek nem csupán kitalált karakterek az ország színes mitológiájában. Úgy tűnik, hogy mély hit van ezen természetfeletti lények létezésében. Néhányuk képes érzékelni őket és így kommunikálni velük. Abban is hisznek, hogy a környezet emberi átalakítása negatív következményekkel hat rájuk. Példa erre az autópálya, amely összeköti az Alftanes-félszigetet Reykjavik külvárosával. A tervet ellenzők szerint az autópálya egy huldufólk élőhelyen halad át.  Végül a kérdést egy látó oldotta meg, aki azt állította, hogy kommunikálhat velük. A láthatatlan emberek beleegyeztek abba, hogy engedélyezik az építési munkálatokat, ha az ottani templomot áthelyezik  egy másik helyre. De vannak olyan történetek is, amelyekben a huldufólk-ok megtorolták otthonuk megsemmisítését úgy, hogy tönkretették a munkagépeket és baleseteket okoztak. Egy tanulmány szerint az izlandiak 32% -a szerint lehetséges ezeknek a lényeknek a létezése, míg 24% -uk szerint létezésük valószínű. Ezért szokássá vált mindmáig, hogy az izlandiak ételt visznek nekik. Szilveszterkor azt gondolják, hogy új helyekre költöznek. Ennek eredményeként hagyományosan gyertyákat tesznek ki a szabadba, hogy segítsenek nekik megtalálni az utat. Végül január 6-án ünneplik az Þrettándinn-t vagy a tizenharmadik éjszakát, ez a karácsony utolsó napja Izlandon. Ezen a napon az Elf Fires nevű  nevű tábortűz általában világít. Szentiván éjjelén az útkereszteződéseken egy vándorló huldufólk pénzt, ajándékokat kínál az arra járóknak. Aki ezeket elfogadja, arra szerencsétlenség vár majd, ezért nem szabad elfogadni. 2004-ben egy alumínium-kitermelő társaságnak le kellett állítania az olvasztó építését, kormányzati tisztviselőt kellett kihívniuk, hogy megvizsgálják a területet, ugyanis ott huldufólk lakhelyeket láttak többen. Az Izland északi részén található Akureyri-alagút végül 2017-ben fejeződött be az áradások miatti kétéves késés után. A vízrepedéseket a munkások szerint elfek okozták, akik nem örültek az alagútnak, mivel áthaladt lakhelyükön. Ezek a korai és modern  népi legendák akkor fejlődtek ki, amikor a vikingek jobban megismerték új otthonukat. Amint elkezdték a sziget gyarmatosítását, a legendák továbbra is fennmaradtak. Ezek a legendák arra tanították a vikingeket, hogyan tartsák tiszteletben a környezetet, így a mai környezetvédelem korai megnyilvánulásaként maradtak fenn. Ezt szem előtt tartva talán nem lehet annyira furcsa, hogy az izlandi emberek hisznek az elfek és más mitológiai lények létezésében. A rejtett emberek gyakran megjelennek az izlandiak álmaiban is, általában a XIX. századi régi itteni ruházatot viselik.

Az izlandi parlament volt tagja, Arni Johnsen vezetés közben autója lecsúszott az útról és felborult. Egy harminc tonnás szikla tönkretette a járművét, de ugyanakkor megmentette a politikus életét is, mert nem engedte, hogy tovább zuhanjon a szakadékba, így súlyosabb sérülés nélkül megúszta. Három évvel később egy utat kellett építeni itt, amely elpusztította volna a kérdéses sziklát. Felfedezték a hegyben élő huldufólk-ok három generációját benne, akik azt mondták nekik, hogy hajlandóak költözni, ha két feltétel teljesül: füvet akarnak, hogy juhokat neveljenek és otthonai oldalára ablakot akarnak, vagyis az óceánra nézzen az. Johnsen felajánlotta saját földjét és pénzügyi támogatását a kérés teljesítéséhez. A beszámoló így szólt:  2012-ben, a sziklában élő hét elfet és három sokkal nagyobb elfet elvittük, amelyek velünk jöttek a Hellisgerdi Parkból, hogy segítsenek a tervezésben. Landeyjarhofn kikötőjéhez hajtottuk, ahonnan komppal jutottunk át a szigetre. A hajó kapitánya üdvözölte Vestmannaeyjar új lakosait. A szigetre érkezéskor elkezdtük a munkálatokat. Arni Johnsen ígérete nem lett eltúlozva, az elfeknek bőséges fű nőtt a szigeten és annak minden része a tengerre nézett. Ezek után Jonsdottir, a látó így nyilatkozott: legtöbbször békés kapcsolatban állok  a különböző világok lakóival. Beszélünk vagy csak ülünk  egy helyben élvezve egymás társaságát. Segítenek fák és bokrok ültetésében. Időnként mézet adok nekik, majd  néhány követ áthelyeztünk, így megfelelő lakhelyet biztosítva számukra.

A láthatatlan emberek történeteinek másik motívuma a halandó nők és a huldufólk férfiak által nemzett kapcsolatks, akiket ljuflingar-nak vagy szelíd férfiaknak hívtak. A sel egy hegyi legelőn kialakított ház vagy viskó, amely körül juhok legeltek. Itt tartózkodtak nyáron az izlandiak. A nők feleltek a fejésért, a vaj és a skyr nevű tejtermék elkészítéséért. A ljuflingar-ok kihasználták azt, hogy a nők egyedül vannak itt, ezért gyakran meglátogatták őket éjszaka. A születendő gyereket azután elvitték, majd a rejtett világban nevelték tovább. 2021-ben  Oddi-tól délnyugatra, Izland déli részén ember alkotta viking korabeli barlangok sorozatát fedezték fel. Az ásatások felfedték az összekapcsolódó barlangok rendszerét, amelyeket még mindig rejtély vesz körül megépítésük céljának szempontjából.  Az egyiket Nautahellir-nek, a Bika-barlangnak hívták, mert a mítosz szerint tizenkét bika alatt összeomlott. Viszont a barlangrendszer valószínűleg annyira kiterjedt, hogy csak kis része felderített. Sokan azt hiszik, hogy a láthatatlan emberek alkották meg, ők is élnek bennük.

 A  Feröer szigetek folklórjában és legendáiban is jelentős szerepet játszanak. Itt szürke, sötét hajú láthatatlan emberek vagy tündérek, amelyek ugyanúgy sziklákban és a dombok alatt élnek. Több legenda szól róluk a Leitisvatn- tónál és a  Huldu-hegyen. A hegy alatt állítólag sok huldufólk él, gyakran lehet hallani is őket.