Marko Vukasin király és Yevrossima királynő fia volt, szüleinek előéletét egy másik cikkben már olvashattuk itt. Ám vannak olyan legendák is, amelyek szerint apja a zmay (sárkány), anyja pedig egy vila. Sokan ennek tulajdonították Marko erejét és kitartását. A Demir Kapija-szurdok( Vaskapu) a Dunán a történetek szerint kardjának ütésével keletkezett. Teste állítólag az Áthos-hegy nevű köztársaságban nyugszik Görögországban, ahol csak szerzetesek élnek.  A népi hagyomány szerint Marko soha nem halt meg, mert ő egy barlangban él mohával borított házban vagy ismeretlen földön. A szerb legenda szerint Marko egyszer olyan csatában harcolt, amelyben annyi embert öltek meg, hogy a katonák és a lovak vérben úsztak. Marko felemelte a kezét az ég felé, majd azt mondta: -Istenem, mit fogok most csinálni? Isten megsajnálta Marko-t és lovát,  Šharac-ot, majd egy barlangba vitte őket, ahol Marko  elaludt .  Šharac apránként megette a mohát a barlangban, amikor pedig majd befejezi, Marko felébred és visszatér a világba. A macedón hagyomány szerint Marko ivott  a sas vizéből,  ami halhatatlanná tette őt.

Szerbia fővárosa Prizren volt ekkor, habár Marko Shkoder városában élt kastélyában. Már gyerekkorában kitűnt nagy erejével és vitézségével, kedvenc ruhája a farkasprém volt, ezzel borította be testét, fejfedőjén is a Szerbiában nagyra tartott farkas emblémáit viselte. Lovának neve Šharac, ez az állat elkísérte őt bárhová is ment útja során. A leprából mentette ki, ápolta és etette egészen addig, amíg meggyógyult, sőt még bort inni is megtanította. A ló annyira erős és gyors lett, hogy gyakran felülmúlta a vilákat is, a tündéreket. Belharcok dúltak ekkor, négy tábor is küzdött a hatalomért: egyik táborba tartozott Vukasin király, Marko apja, a másikba Uglesa, a harmadikba Gojko és a negyedikbe pedig Uros. Nem tudtak megegyezni abban, hogy melyikük legyen a cár Dusan után. Marko egy nap gyorsan felpattant Sharatz hátára, majd egyenesen Koszovó területére ment, ahol összegyűltek a négy tábor képviselői. Mindannyian próbálták meggyőzni Marko-t, hogy álljon melléjük. Marko azonban nem is figyel rájuk, hamarosan ismerteti velük a végrendelet tartalmát, amelyet a cár írt halála előtt. Ennek értelmében a királyságot Uros kapja meg, mivel ő ápolta beteg napjain. Vukasin nagyon feldühödött, amikor hallotta ezeket a szavakat. Ugyanis ő nem akarta, hogy kiderüljön a végrendelet tartalma. Elővette kardját, mert dühében végezni akart fiával. Egy hang viszont a semmiből így szólt Marko-hoz. -Fuss be a templomba! Vukasin király hevesen csapkodta a kemény ajtókat kardjával és öklével, míg kicsordult a vére. Megátkozta Marko-t, viszont az új uralkodó Uros megáldotta őt:-Mindig tiszteletben tartom a te véleményed. Soha ne legyen olyan hős, aki le tud győzni téged.

A török viszont kezdte befészkelni magát a szerb területekre is. Egy gazdag török (vagy mór) kastélyt épített magának a tengerparton, melyet előkelő módon be is rendezett selyemmel és bársonnyal. Viszont nem volt felesége, ezért levelet írt Isztambulba a szultánnak, aki ekkor Bajezid volt. A mór a lakosság számára adót vetett ki: egy juh, egy hordó tiszta pálinka,  valamint kettő hordó vörösbor. Ezután elment Isztambulba, ahol sok kincset ígért a  szultánnak a lányáért cserébe. Aznap este a szultán lányának furcsa álma volt, amelyben egy férfi alakja jelent meg előtte, mondván: Szerbiában, a Koszovó síkságon létezik egy Prilep nevű város, itt él egy igazán nagy hős, kinek neve Marko.  A hercegnő másnap levelet írt saját vérével, melyet elküldött a kérdéses helyre. Marko úgy döntött, hogy felkeresi Isztambulban a hercegnőt. Felvette magára farkasszőrméből készült ruháját, fegyvereit és felült lovára. Egy tónál találkozott a hercegnővel, aki elmondta neki milyen sors vár rá. Marko úgy döntött segíteni fog rajta, megküzd a mórral. Négy napig tartott a küzdelmük, melynek végén a mór leesett lováról, Marko pedig levágta a fejét. Ezután visszatért Prilep-be, ahová már meg is érkezett a neki ígért arany.

Miközben feltérképezte a helyet, reggel a Koszovó síkságon Marko találkozott egy lánnyal, kinek furcsa módon ősz haja volt, nagyon sápadt arccal bámult rá. Mint kiderült, egy másik gonosz török úr okozta bánatát, aki adót követelt minden helyi lakostól, köztük tőle is. Minden házasodni szándékozó embernek harminc dukátot kellett fizetnie, így a lány nem tudott hozzámenni szeretőjéhez. Marko ekkor így szólt hozzá: -Itt van a  harminc dukát, most eredj haza, de előbb mutasd meg nekem a muzulmán kastélyát!  A lány azt is elárulta, hogy a török 77 keresztény ember levágott fejével díszítette pavilonját.  Marko ezt hallva még inkább feldühödött, elindult megkeresni a gonosz jövevényt. Megküzdött az őrökkel, majd bement a terembe. A török üdvözölte őt, majd borral kínálta. Kérdésére elmagyarázta, hogy minden házasodni szándékozó nőnek harminc és minden férfinak harminchárom dukátot kell fizetnie neki. Marko három dukátot tett le neki asztalára, majd így szólt: -Várj, míg véget ér az esküvő. Az ott kapott ajándékokat mind neked fogom adni! A török azonban nem akart hitelt adni, felugrott és háromszor-négyszer rácsapott Marko vállára, aki azonban meg sem rezzent ettől.  -Legyünk tisztességesek!-válaszolta Marko.-Annyiszor foglak megütni, ahányszor te engem! Ám a török első ütése után akkorát kapott, hogy nyomban leesett a feje. Ezt látva a katonák mind összegyűltek, de közülük végül csak négyen maradtak életben. Marko utasította őket, hogy járják be a vidéket, majd hirdessék ki azt, hogy vége lett az esküvőért kivetett adó rendszerének innentől kezdve.

Marko ezután megküzd a háromszívű emberrel, kinek neve Musa Kesedzija volt. Ez volt talán egyik legnehezebb csatája, amikor majdnem elvesztette az életét. Egy napon kora reggel  két szerb társával  lovagolt a Koszovó-síkságon: Bazar Relya-val és Milos-sal. A tengerpartra akartak menni,  útjuk átvezetett egy szőlőültetvényen. Relya Bazar vidám természetű fiatal volt, ezért ösztönözte társait, hogy szedjenek a szőlőből. Marko azonban figyelmezteti őt, hogy ezek a szőlők egy Bogdan nevű gonosz zsarnok tulajdonát képezik. Elmondta neki egyik gyerekkori élményét, amikor ezeken a szőlőültetvényeken járt. Bogdan észrevette őt és ha nem lett volna Šharac, akkor el is kapta volna. Azonban a távolban már látták is  a porfelhőt, nemsokára felbukkant Bogdan tizenkét kísérőjével együtt. Mivel tudták, hogy harc lesz biztosan, felosztották egymás között ki kivel küzd meg. Milos és Relya úgy döntött, hogy Bogdan-nal veszi fel a harcot, a tizenkét katonája pedig marad Marko-nak. Marko könnyedén legyőzte mindegyiket, majd összekötözte  a kezeiket a ló gyeplőjéhez.  Šharac gyors iramban vágtatott, felszántotta velük a szőlőültetvényt. Társai azonban nehezen boldogultak Bogdan-nal. De amikor a zsarnok meglátta a dühöt Marko szemében, rögtön elszállt a bátorsága. Marko hőstettei már messze földön híresek voltak. Mivel nem tudta korábban, hogy vele kell megküzdenie,  nem is szállt harcba ellene, helyette elővette nyergéből a kupát és borral kínálta őket. A bortól és a friss szőlőtől felfrissültek mindannyian, majd boldogan folytatták útjukat.