Savitri és Satyavan legendája elmesélt történetként jelenik meg a Mahabharata eposzban, de valószínűleg lényegesen régebbi az ősi történetnél is . Amikor Yudhisthira király megkérdezi Markandeya bölcsét, hogy volt-e valaha olyan nő, akinek a férje és a családja  felé irányuló szeretete  megegyezik vagy felülmúlja Draupadi tetteit, Markandeya Savitri történetét ismerteti. Fennmaradt  egy vörös színű homokkőből készült dombormű Savitri és Satyavan legendáját ábrázolva, amely XI. századi eredetű. Itt  Satyavan a hátán fekszik, lótuszt tart a jobb kezében, dhoti-t (ruha) visel és különféle nyakláncokkal van díszítve teste,  feje pedig Savitri ölében fekszik.

Savitri egy bölcs és nagy király  lánya volt, szépségének hírneve messzire és széles körben elterjedt, de nem volt hajlandó feleségül menni senkihez, ugyanis ő akarta kiválasztani jövendőbeli párját, ezért  elindult otthonról vándorútra. Apja, a király a legjobb harcosokat választotta, hogy megvédje őt  miközben lánya az ország  egész területét bejárta.  Eljutott egy sűrű erdőbe, amelynek közepén egy király épített magának palotát vagy inkább házat, ugyanis elvesztette királyságát és ezáltal úgy kellett élnie, mint az egyszerű embereknek. Már öreg volt és vak, így élt a kis kunyhóban feleségével és fiával. A fiú sokat segítette szüleit, benne tudtak bízni csupán igazán. Fát aprított, amelyet aztán vidéken eladott, ebből élelmet vásárolt  magának és a szüleinek, a munka nem okozott számára terhet, így boldogságban éltek együtt . Savitri amikor érdeklődött a herceg és családja felől úgy érezte, hogy vándorútja véget ért. Beleszeretett Satyavan  hercegbe, aki nagylelkűségéről volt ismert. Megtudva azt, hogy Savitri pénztelen herceget választott magának, a király kiborult. De Savitri anyagi javak birtoklása nélkül is hajlandó volt feleségül menni Satyavan-hoz. A király végül beleegyezett a kapcsolatukba, de ugyanakkor aggódott is, mert egy szent életű ember, vagyis guru arról tájékoztatta, hogy végzetes átok lebeg a herceg feje fölött: egy évig élhet már csupán, utána meg kell halnia.  A király mesélt lányának az átokról, majd arra kérte, hogy válasszon magának valaki mást. Savitri azonban visszautasította ezúttal is kérését, kitartott így is amellett, hogy feleségül megy a herceghez. A király végül nehéz szívvel beleegyezett döntésébe.

Savitri és Satyavan esküvője szinte mindenki elment, majd az esemény után a pár az erdei kunyhóban élt tovább. Így éltek ketten együtt boldogan Satyavan szüleivel. Az év utolsó napján Savitri korán felkelt, majd amikor Satyavan magához vette a fejszét, hogy az erdőbe menjen fát vágni, arra kérte hogy vigye magával őt ezúttal. Miközben férje dolgozott, Savitri virágokat szedett a közeli réten és azokból koszorút formázott. Dél körül Satyavan kissé elfáradt, ezért úgy döntött lepihen. Megkereste feleségét, fejét Savitri testén nyugtatva elaludt.  Hirtelen az egész erdő elsötétült,  Savitri egy magas alakot pillantott meg maga előtt. Jama volt, a halál. -Most elviszem a férjedet ! mondta Jama, majd lenézett Satyavan-ra,  akinek a lelke elhagyta testét. Miután Jama távozott, Savitri utána rohant és kérrte őt, hogy vigye magával a halottak földjére vagy pedig adja vissza Satyavan életét. Jama  így válaszolt: -Még nem jött el az ideje annak, hogy meghalj. Menj vissza otthonodba! Savitri azonban addig kérlelte és bizonygatta azt, hogy férje halála nem igazságos és még korai, hogy Jama végül így szólt: -Kérj valami mást, azt teljesíteni fogom! Először Savitri azt kérte, hogy az apósa látása helyreálljon és kapja vissza királyságát. Jama mindkettőt teljesítette. Aztán Savitri azt mondta: - De hogyan lehetnek fiaim a férjem, Satyavan nélkül? Ezért kérlek téged, hogy adja vissza az életét, cserébe minden előírásodat betartjuk. Akár száz fiút is szülök majd, hogy legyen kiket elvigyél, amikor azok már öregek lesznek! Jama ezt hallva megváltoztatta véleményét, visszaadta Satyavan lelkét.

Satyavan felkelt  a földről, közben visszanyerte tudatát is, majd feleségével visszatért a szüleihez. Eközben otthonukban Dyumatsena, Satyavan apja visszanyerte látását még mielőtt Savitri és Satyavan visszatért. Savitri mindent elmondott anyósának, férjének és az összegyűlt aszkétáknak arról, ami történt. Miközben dicsérték őt és Jama-t is, aki ezúttal igazságos volt, Dyumatsena régi  miniszterei híreket érkeztek a trónbitorló haláláról, akit Jama nemrég magával vitt a túlvilágra. Így már nem kellett a kunyhóban élniük tovább, visszatérhettek Dyumatsena királyságába, Madra-ba.