Tomino pokla egy japán legenda arról a versről, amely megöl mindenkit, aki hangosan olvassa.

Vannak olyan szavak ebben a versben, amelyeket soha nem szabad hangosan kimondani, ez a  japán vers pedig ilyen szavak gyűjteménye.  A cselekmény ismeretlen eredetű történetre utal, kevés ismert információ van róla, arra kényszeríti az olvasót, hogy képzeletét használja ezek megválaszolására. Márpedig amire állandóan gondolunk, az végül megnyilvánul az életünkben -más szóval, ha valóban hiszel abban, hogy valami történni fog veled, akkor  az meg is fog történni. Video is létezik, amely a vers tartalmát mondja el japánul. Ebben a videoban viszont egy program beszél, nem valódi ember. Nem valószínű, hogy a fordítás veszélyt jelent, de még mindig nem érdemes hangosan felolvasni, pusztán elővigyázatosságból. Számos pletyka van a halálesetekről, amelyek azután következtek be, miután  hangosan olvasták ezt a furcsa verset. Köztük van egy filmrendező, aki 1974-ben forgatta a Denen ni Shisu című filmet, amely lazán a vers köré épült.  Állítólag betegségek, autóbalesetek, az otthona körül leselkedő gonosz érzése és más titokzatos halálesetek történtek azokkal, akik túl bátrak voltak. Több tanú látta, amikor egy fiatal lány felolvasta hangosan a verset, majd rögtön utána meghalt. Ezek az emberek többnyire normálisak voltak, köztük egyszerű olvasók, akik csak megpróbálták eloszlatni a vers mítoszát. Szerzője talán Saijo Yaso, de valójában nincs ismert feljegyzés arról, hogy ő valaha is írt volna ilyen verset. Ez a kérdés még nyitott, habár van arra bizonyíték, hogy a költő kimondta hangosan a vers szavait, viszont 1970-ben el is halálozott.  

Egyik beszámoló a sok közül : Egyszer olvastam a verset. Eleinte minden rendben volt, de aztán valami elkezdett történni a testemmel,  nehezen tudtam követni. Elolvastam hangosan a vers felét, de aztán nem bírtam tovább, félredobtam a könyvet. Két nappal később balesetet szenvedtem, hét öltéssel kellett összevarrni a testemet. Nem akarom azt gondolni, hogy a vers miatt történt, másrészt félek elképzelni, mi történhetett volna, ha végig olvasom.

 Nem világos az sem, honnan származik a költemény inspirációja. Laza részletei arra kényszerítik az olvasókat, hogy folyamatosan azon gondolkodjanak, hogy ki Tomino és pontosan mibe keveredett. Feltehetően szerelmes a húgába, emiatt elveszíti a lelkét.  A vers intenzív és felkavaró képekkel ábrázolja a fiú útját. Úgy zuhan le, mintha valóban belépne a pokolba, a legmélyebb szintjére. Útközben szenvednie kell, majd amikor odaér, nővéreiért és a háború előtti örömtelibb világért kiált. Bár  utalhat a pokolra, néhány olvasó és fordító úgy értelmezi, hogy ez a darab a háború metaforája. Nem egy fizikai túlvilágon esik keresztül, hanem egy olyanon, amely nagyon is a mi világunk. Tomino fiatal, talán átadja magát és lelkét egy életcélnak. Ezt a lehetséges értelmezést szem előtt tartva a vers más aspektusai értelmesebbé válhatnak. Erre utalnak a kezdő sorai is: Az idősebb nővér vért hány, a húga tüzet lélegzik, míg az édes kis Tomino csak köpi az ékszereket." ( az ékszer talán titkolózást jelöl) . Tomino végül eléri a nyolcadik szintet, ami a legfájdalmasabb. Minden egyes szinttel többet szenved. A történet azzal ér véget, hogy  meghal a csatában, soha nem tér vissza a családjához.

Rejtély fedi azt is, hogyan lenne lehetséges  megtörni a vers átkát. Vannak, akik úgy vélik,  ha hangosan felolvassuk a verset,  már nincs visszaút. A szkeptikusok azt sugallják, hogy az egyetlen átok a depresszió érzése, a vers tartalmának erőteljes hangvétele és annak negatív hatása a gondolatvilágunkra.
.