A finn nép őstörténete és Karélia nemzeti eposza lényegében leír mindent, ami az embereket valaha foglalkoztatta. Van benne teremtésmítosz, társadalmi koncepció, természeti elemek keletkezésének magyarázata, az erkölcsök és szokások leírása. Eleinte a világ teremtését mutatja be a  mű. Eszerint élt valamikor egy szűz. A tenger termékenyítette meg őt. Miközben gyermekét szülte, egy kacsatojást lökött meg, amely kétfelé esett: az első feléből lett a Föld, a felsőből az ég. A vizek asszonya aztán mindenhová elment és megteremtette a Napot, a földet, a szigeteket és a hegyeket. Ilmatar-nak, az ég leányának méhében a világra született Vejnemöjnen, a nagy hős. Vejnemöjnen gazdálkodott, földjén kiirtott mindenféle fát a nyírt leszámítva. Magánya ellenére is boldogan élt és éneke messzire szállt. Akadt egy lapp vetélytársa, aki viadalra hívta ki. Ennek értelmében először dalokkal kezdték, majd fegyverekkel folytatták, végül varázslatokkal fejezték be. Vejnemöjnen győzött, így az egyezség értelmében elvette volna a legyőzött húgát. De a lánynak nem tetszett a vénember, ezért inkább öngyilkos lett.

Vejnemöjnent ez nagyon elszomorította, mindenhol kereste a nőt vízi szellemek segítségével. Azt tanácsolták neki, hogy északról, Pohjolaból hozzon magának asszonyt. Útnak indult Vejnemöjnen, de egykori ellenfele bosszút akart állni rajta, ezért a tengerbe taszította őt. A tenger elsodorta magával az öreg hőst. A mennyország madara, egy sas mentette ki őt a vízből. Ilyen módon jutott el úticélja végső pontjához Északra. Találkozik Pohjola, vagyis Észak királynőjével, aki megígéri segít neki asszonyt találni, de ehhez egy feltételt teljesítenie kell. Arra kéri, hogy csináljon neki egy szampót. Vejnemöjnen nem is sejti mi lehet az, ezért hazamegy megkeresni Ilmarinent, a kovácsot. Ez az út sem volt egyszerű, mert egy tündér elkápráztatja annyira sikeresen, hogy végül maga az öreg kérte meg legyen a párja. Vejnemöjnen sokáig kérlelte a kovácsot, hogy árulja el neki mi az a szampó. Ilmarinen belegyezett, de csak a sokadik próbálkozásra sikerült olyan kohót építenie, amelyben már nekiláthattak a szampó, vagyis a csodamalom készítéséhez. A malom azért volt csodás, mert varázslatos erővel rendelkezett. Az egyik oldalon úgy működött, mint egy normális malom, vagyis lisztet őrölt gabonából. A másik oldalát viszont sóőrlésre lehetett használni, a harmadik pedig  pénzt csinált.  Vejnemöjnen el is vitte a malmot Észak királynőjének, aki azt azonnal elrejtette a kincsei között a rézhegy belsejében. De nem teljesült sem Vejnemöjnen, sem Ilmarinen kívánsága.

Ezután lép be a történetbe Lemminkejnen, aki fiatal és jókedvű. Ő is északra vágyik, habár anyja egy kellemetlen jóslattól tartva nem szívesen engedi oda. El is jut oda, de Pohjola királynője neki sem ad feleséget ingyen. Neki egy szarvast kell elejtenie. A vadászat nehéz volt, mert a szarvas bejárta az ismert világ minden részét kezdve a pokol kapujától a halál birodalmáig.  Lemminkejnen tündérek segítségével azonban megszerzi a szarvast, de a királynőnek mindez nem bizonyult elegendőnek, mert második és harmadik feltételt is megcsináltatott vele.  Ezeket már nem tudja teljesíteni, mivel a Tuonela , vagyis az alvilág folyójába fullad, amikor megpróbálja elfogni vagy megölni az ott élő fekete hattyút. Lemminkejnen anyja eget és földet felkutat azért, hogy megtalálja fiát. Végül tudomást szerez a férfi sorsáról, megkéri Ilmarinent, hogy készítsen neki egy rézgereblyét, amellyel kikotrhatja fia holttestét a Tuonela folyóból. Így felszerelkezve leszáll az alvilágba fiát keresve. Az alvilág folyó partján először Lemminkejnen zubbonyát és cipőjét, majd bomlásnak induló és összeszabdalt testét gereblyézi fel. A testrészeket összevarrva és az istenekhez imádkozva az anya megpróbálja életre kelteni Lemminkejnent,  sikerül is összeraknia a testét, de abból  az élet még mindig hiányzott. A méhet kéri meg ezúttal, hogy repüljön fel az istenek otthonába, hozzon onnan egy csepp mézet kenőcsként, amely Lemminkejnent életre kelti.

Vejnemöjnen ismét számos akadályon át halad terve megvalósítása felé, hogy végre asszonyt szerezzen magának. Ezúttal varázsbárkát kell építenie. Váratlan vetélytársa is akad, mert kiderül, hogy Ilmarinen is ugyanarra a lányra pályázik. Amíg egyikük bárkán evez a tengeren észak felé, a másik piros szánon száguld a havas tájon. Pohjola kirélynője azonban ismét becsapja őket. Ilmarinen, a kovács több feladatot kap, próbákat kell kiállnia, ő pedig ismét vállalkozik. Ezúttal a királynő neki adja egyik lányát. Meghívtak mindenkit az esküvőre Lemminkejnent kivéve. Ő viszont úgy döntött, hogy ennek ellenére elmegy oda. Száz vendég fejét letépi, majd karókra tűzi azokat. Ezután tengerre száll és elhajózik a tündérek szigete mellett. Szándékosan enged azok csábításainak, sorra hódítja meg az ott élő lányokat és asszonyokat. Ám mire hazaér, otthonát leégetve találja. Észak így állt rajta bosszút az esküvői események miatt.

Untamo megöli testvére, Kalervo embereit, de megkíméli feleségét, aki később megszüli Kullervo-t. Untamo fenyegetésnek tekinti a fiút, attól fél bosszút áll majd rajta, így miután többször is megpróbálta megölni sikertelenül, eladja rabszolgának Ilmarinennek. Tyter, Észak leánya, Ilmarinen felesége élvezi Kullervo, rabszolgafiú kínzását, ezért elküldi őt, hogy terelgesse a teheneit egy vekni kenyérrel, amibe köveket sütöttek. Kullervo leül enni, de bicskája beletörik a kenyérben lévő egyik kőbe. Szétkergeti a teheneket a mezőn, majd medvéket és farkasokat csal elő az erdőből. Ezeket Ilmarinen házába csalja, melyek széttépik annak feleségét. lmarinen így nemsokára szerencsétlen körülmények után elveszíti feleségét Kullervo átka miatt. A csüggedt Ilmarinen megpróbál újat készíteni aranyból és ezüstből, de az aranyfeleséget keménynek és hidegnek találja. Csodálkozva megpróbálja férjhez adni testvéréhez, Vejnemöjnenhez, de az öreg bölcs elutasítja. Egy idő után bánatát legyőzve elindul, hogy újabb feleséget szerezzen magának. Eközben Kullervo megszökik Ilmarinen tanyájáról. Az erdőben  megtudja, hogy családja még mindig él. Hamarosan újra találkozik velük. Elhatározza, hogy bosszút áll Untamon, elindul megkeresni őt. Kullervo háborút hirdet Untamo és népe ellen, a csata utáni siker után mindegyiküket megöli. 

Vejnemöjnen elérkezettnek látja az időt, hogy visszaszerezzék a szampót. Ilmarinennel elindulnak ismét észak felé, de útközben fennakad bárkájuk egy nagy csuka hátán. Sikerült legyőzniük végül, csontjaiból pedig elvarászolt hangszert készített. A kantale azonban a későbbiekben csak az ő kezében szólalt meg, másokéban nem. A rézhegy belsejéből kihozták a szampót. El is tűnhettek volna észrevétlenül, de Lemminkejnen hirtelen felbukkant ismét. Énekelni kezdett, amit meghalott mindenki. Louhi, Észak úrnője összegyűjti a seregét, Vejnemöjnen azonban mindenkit elaltat Pohjolában a zenéjével.  Louhi újabb sereget varázsol elő,  sassá változtatja magát. A csatában a szampó elveszik a tengerben és megsemmisül. Végső soron a fiatalok megtalálják párjukat.  A mitológiai történet végén a Marjatta-ciklus szerepel. A félénk, fiatal szűz Marjatta megtermékenyül egy vörösáfonyától, amelyet nyájának őrzése idején megevett. Fiút fogan, akit Vejnemöjnen meg akar gyilkolni, mert házasságon kívül született, de a fiú szemrehányást tesz neki ezért. A gyermek Karélia első királya lett. Az öreg Vejnemöjnen pedig hajóra száll és elmegy az ég legaljára. De hárfáját hátrahagyta Suominak, vagyis a finneknek.