Mezopotámia mindig sok különböző nép és nyelv volt otthona, az ősi suméroktól kezdve leginkább kőfeliratokon rögzítették a régió mitológiáit és hiedelmeit. A különféle kulturális csoportok a következőket foglalják magukban: sumérok, akkádok, amoriták vagy régi babiloniak, asszírok és a kaldeusok vagy a újbabiloniak. A régióban más etnkumok is otthonra találtak, mint például az elamiták, a hettiták, a kassziták, a hurrik és még sokan mások. Az idő múlásával ezek a különböző csoportok kölcsönhatásba léptek egymással, néha egymás mitológiájának elemeit átveszik vagy kombinálják. Mivel Tiamatnak különösen ősi gyökerei voltak, a nő különféle megnyilvánulásai és utalásai  összetettek és bonyolultak.

Tiamat volt az ősi Mezopotámia kozmikus sárkánya vagy világ-sárkánya. Eredetileg a sósvízi tenger vagy a déli óceánok ősi istennője volt, de később megszemélyesítette a sós vizet. Őt a káosz szellemének is hívták.  Így Tiamat a többi istenség előtt létezett, mivel a káosz  tartalmazza az univerzum elvont, formátlan elemeit. A későbbi mítoszokban, például a babiloni Enuma elish-ben sárkányszerű démon vagy szörnyeteg volt. Az ősi Mezopotámia idején azt hitték, hogy minden élet a vízből származik, amelyben napjainkban is sokan hisznek. A későbbi kaldeus beszámolók azonban kifejtették, hogy az életet létrehozó mély vizek mindenféle gonosz lényt tartalmaztak, beleértve a négy arcú embereket, a halfarkú kutyákat, bikafejű embereket. A vizek kaotikus jellege lehetővé tette az állatok és az emberek számára, hogy egymás alakját felvegyék, nagy zavart okozva ezáltal. 

Az ókori Mezopotámiában az Eufrátesz és a Tigris folyók kiemelkedően fontosak voltak, mert átszelték az egész területet párhuzamosan. Ez az ősi állapot, ahol a sós ( vagy keserű  ) vizek keverednek a friss ( vagy édes ) vizekkel. Tiamat  Abzu-val, az édesvizek istenével együtt megalkotta az eget és a földet. Ezután az istenek születése következett,  beleértve Ea-t és a korai istenségeket. A fiatalabb istenek által okozott baj ellenére Tiamat tolerálta őket. Abzu azonban nem így gondolta, ezért el akarta pusztítani őket. Amikor elmondta Tiamat-nak a tervét, az nem volt elégedett: Abzu azonban Mummu-t hívta segítségül és folytatta a tervét, hogy elpusztítsa gyermekeit. Egyes történetekben a pár más lényeket  is létrehozott: mérgező kígyókat, tüzet okádó sárkányokat, skorpióembereket, oroszlánkarmú embereket, tizenegy sárkányt. Ezek a szörnyek elpusztították az akkori világ lakóit, de a fiatalabb istenségek legyőzték őket. Az istenek azonban megtudták Abzu tervét is. Ea varázslattal elaltatta Abzu-t, majd megölte. Tiamat ezután úgy döntött, hogy bosszút áll. Létrehozott egy szörnyek alkotta sereget  Amikor az istenek értesültek erről, összegyűltek mindannyian,  de képtelenek voltak bármit tenni. Végül Marduk-nak felajánlották, hogy harcoljon Tiamat-tal és  ha gyõztesnek bizonyul, akkor elismerik majd őt királyukként. Tiamat testét halála után két részre vágták. Egyik része az ég lett és a Tejút, a másik része a Föld, míg vére képezte a tenger vizét. A mítosz néhány változatában Marduk sok más dolgot is készített Tiamat testéből. A tüskéiből keletkezett az eső és a felhők, szeméből pedig a Tigris és az Eufrátesz folyók. A tizenegy általa teremtett sárkányt szobrokká változtatta, hogy díszítsék a templomokat. Tiamat még ma is látható a Sárkány csillagképben, mert Marduk létrehozta az Északi Csillagot is, hogy megtartsa az eget a helyén. Mivel a sárkány uralta az eget, a papok elfogadták azt, mint saját királyi státuszuk jelét.   

Az asszír változat azonban másként írja le mindezt.  A mélység három képviselője Tiawath, Mummu és Abzu volt, akiknek célja az, hogy megőrizzék a teremtés hatalmát,  minden élőlényt maguk alá rendeljenek.  Ebben a verzióban Marduk, Bel Merodach néven az élet ura.  Amikor megtalálta  Tiamat-ot (Tiawath), csapdába ejtette a hálójával, a szelek forgatagába dobta a testét, majd sarló alakú kardjával felhasította. Így megteremtette az eget és a földet. 

A kur egy ősi sumér szörny, aki az ősi óceán alján élt, alakja megegyezett a későbbi Tiamat alakkal.  Ő a sumér alvilág megszemélyesítője, egy legenda szerint elrabolja  Ereshkigal istennőt, majd magával viszi az alsó világba. Enki isten  menti meg, de Kur hevesen harcol ellene, köveket dob hajójára, a víz alá akarja rántani őt, amelyekben élt. A történet vége elveszett. Egyes tudósok azt gondolják, hogy ez a mítosz számos más mediterrán és közel-keleti kultúrából származó mítosz forrásanyaga. Az amoriták Hubar néven említik Tiamat-ot. A folyó azonos nevű megszemélyesítése volt az alvilágban. Erre a névre akkor is hivatkoztak, amikor Tiamat-ot a szörnyek anyjának, vagyis Hubar anyának nevezték. Berossos művében Thalath néven szerepel, így a görög mitológiába is beépült, mint a tengerek istene.

Egyértelműen sárkányra emlékeztető  sziklaképződményt vagy kövületet észlelték a nyugat-afrikai mauritániai sivatagban. Úgy néz ki, mint egy megkövesedett sárkány.  A Google térkép-alkalmazással sikerült rábukkanniuk a több mint 10 000 méter hosszú leletre. Sárkányok a mítoszokban különböző helyeken mindig léteztek,  először Tiamat alakja jelent meg a mezopotámiai alkotásban, Kr. e. 2334 és 2154 között. Régen a megtalált dinoszaurusz-leleteket is a sárkányoknak tulajdonították, de mivel az őshüllők léteztek, nem feltétlenül haltak ki mind. A vizek védelmet jelenthettek számukra a meteor-katasztrófa idején, ezért is létezik rengeteg beszámoló tavi és tengeri szörnyekről mindenhonnan. A sumér eredetmítosz is erre enged következtetni.