Oghuz Khagan a törökök ősatyja, egyben a róla szóló eposz főszereplője is. Őt tekintik az első török állam megalapítójának is.  Életét születésétől kezdve rendkívüli események és körülmények kísérték. Anyja neve Ay Kagan, apját pedig Kara Han-nak hívták. A mai Üzbegisztán területén lévő Khiva egykori uralkodója, Bahadir szerint Oghuz i.e. 5 000 körül élhetett.

Oghuz szeme vörösben izzott születésének napján, szája pedig olyan volt, mint a tűz. Gyorsan nőtt fel, életében csak egyszer szopta anyja emlőjét, azután pedig csak nyers hússal táplálkozott. Fejfedőt hordott mindig, amelyre egy szarvas képét varrták, mivel ez az állat a hatalmat jelképezte. Ifjú korában kapta meg ismert nevét, ugyanis a régi törökök szokásai szerint név nélkül senki nem válhatott felnőtté, azt pedig csak egy hőstett  végrehajtása után kaphatta meg valaki. Ezért Oghuz- nak le kellett győznie a környéken tanyázó egyik szörnyet, az orrszarvút.  Anatólia és Közép - Ázsia tájain napjainkban nem  honos az orrszarvú, viszont elképzelhető, hogy valamikor régen élhettek Ázsia északi részein ilyen állatok. Kínában mindenesetre a katonák orrszarvúak bőréből készítettek páncélokat maguknak. Egyesek szerint ez a szörny, a kiyan egyszarvú is lehetett, amely már sokkal gyakoribb karakter a legendákban. Ez a szörny egy sűrű és sötét erdőben élt, de gyakran elhagyta azt, hogy embereket és haszonállatokat zsákmányoljon. Oghuz végül legyőzte, szarvát pedig fegyverként használta a későbbi csaták során.

Az ujgurok és más török nyelvű törzsek eposzaiban Oghuz két nőt vett feleségül, a föld és az ég leányát. Előbbire vadászat során bukkant rá egy tó közepén lévő szigeten. Ott a lány egy fa odvában rejtőzött el. A tavi sziget motívuma a Türeys ujgur legendáiban két folyó találkozásánál van, amelynek közepén szintén egy bükkfa állt. Ebben rejtőzött a föld leánya, Yarsub,  aki három gyermeket szült Oghuz -nak.

Sok évvel később kék fényt kibocsátó meteor esett le az égből. A becsapódás helyén Oghuz egy lányt pillantott meg, akinek tüzes fénysugár volt a homlokán. Az ő neve Gök-Kál lett, aki szintén három fiút szült.  Az első feleség fiai az ücok törzset képviselték, a másodiktól pedig a boz törzset eredeztetik.

Az eposzban ezután több helyen is megmagyarázzák, hogyan keletkeztek különböző, az emberek számára új és fontos dolgok. Egyik ilyen történet elmagyarázza a szekér feltalálását, amikor Oghuz seregeivel Mandzsúria vidékén járt. Itt sok értékes zsákmányt sikerült megszerezniük, viszont azokat lovakkal nem tudták volna elvinni, így végül Oghuz egyik fia feltalálta a szekeret, mint a szállítás hasznos eszközét. Egy másik hadjárat során a türkök messze nyugatra mentek,  az Itil (Volga) folyóhoz. Ahhoz, hogy át tudjanak kelni a folyón és le tudják győzni az ellenséget, előbb fel kellett találniuk a hajót.  A kutyafejűekkel vívott csatát elveszítették ugyan, de tizenhét évvel később Oghuz legyőzte őket egy másik helyen. Fontos megemlíteni az uralkodó híres lovát is, aki egy alkalommal elszökött és a jég birodalmában talált magának új otthont, messze északon. A jeges Muz-tal nevű hegyen a Karluk nevű hős talált rá, aki később a türkök egyik csoportjának lett névadó ősapja.

Egy nap Ulug Turul, az egyik öreg sámán álmot látott, amelyben egy aranyíj és három ezüstnyíl szerepelt. Úgy értelmezte, hogy ez a látomás békét és rendet hoz majd népének, ezért elmondta azt Oghuznak. A sors úgy hozta, hogy miközben Oghuz mind a hat fia a sztyeppén vadászott, rábukkantak ezekre a fegyverekre. Elvitték azokat apjuknak, aki az aranyból készült íjat a nyugati országrészben, míg az ezüst nyilakat keleten ásta bele a földbe, hogy a jövőben előre jelezzék az új uralkodók eljövetelét. Sokan észrevették a hasonlóságot az ugyancsak Isten által küldött kard kapcsán, amelyet egy pásztor talált meg és adott át Atilla hun királynak.

Felvetődött nemrég egy olyan kérdés Mete hun király kapcsán, hogy ő valójában nem más , mint Oghuz. Mindketten meggyilkolták apjukat, majd ezután trónra kerültek . Mete alakját kínai nyelven írt források örökítették meg, amelyek szerint kezdetben apja, Tuman túszul adta őt a yuezhi népnek. Mete azonban legyőzte ellenségeit, aztán egy vadászat során vitatott körülmények között, szándékosan vagy véletlen, de egy nyíllal végzett apjával. 

A régi törökök eredetlegendái szigorú logikai és matematikai rendszereken alapultak. Oghuz hat fia két nőtől született, ami a hármas egységet eredményezte. A területek, a hadsereg és egyéb kormányzati szervek beosztása is ezeken a számokon vagy azok többszörösein alapultak. Egy év náluk 24 hónapból állt, a nap pedig ugyancsak 24 órából. Tehát a hármas mértéket és annak többszöröseit nemcsak az idő mérésére alkalmazták , hanem egyben szent számnak is tekintették. Az ókori Kínában tizenkét hónap és egy nap alatt tizenkét államot és huszonnégy tartományt hoztak létre. Mete hun király hadserege huszonnégy hadosztályból és hat seregből állt,  végül a seregek is két részre lettek osztva.  Ugyanerről a beosztásról írnak a germán legendák Atilla hun király hadseregével kapcsolatban is. Ahogyan azt a történelemkönyvekből is tudjuk, Atilla és népe alapjaiban megváltoztatta a középkori Európa nyugati államait. Sok német csatlakozott a hunokhoz és tanult tőlük harcászati technikákat. Később hadseregük is a hunoktól eltanult hármas elven működött, sőt településeiket is így szervezték meg.